Kritika 8. (1970)
1970 / 12. szám - Hankiss Elemér: A halál és a happy ending
szempontjából fontos. A semleges (vagyis nem az értékes vagy az értéktelen, hanem az érték nélküli) mozzanat jele: Az ambivalens értékmozzanaté: (+ — ). Ha az ambivalens értékben egyik értéktényező dominál, akkor: (+) vagy (+). Ha két érték szembenáll egymással: + ‹-‹—. Ha két szembenálló érték közül az egyik intenzívebb, mint a másik: + ‡ — vagy + —. Ha az egyik érték „kvalifikálja”, átalakítja, a maga előjel-tartományába vonja át a másik értéket : [ + ] — vagy [ — ]+. Ha hasonló előjelű értékek egymás erejét fokozzák : [ + ]2. Az egymás mellé rendelt értékeket Λ jellel választjuk el egymástól. Ha egy érték vagy értékcsoport mellett egy másik érték vagy értékcsoport jelenik meg anélkül, hogy gyökeresen módosítaná vagy lerombolná az előbbit, akkor | | jellel választjuk el őket egymástól. 3. Egyszerű értékszerkezetek Minthogy a hagyományos regények legfontosabb alkotóeleme a cselekmény, a regénybefejezéseket vizsgálva is elsősorban az emberi cselekvéssel, gyakorlati tevékenységgel kapcsolatos vitális értékek ugranak ki. A par excellence pozitív érték ebben az értéktartományban a siker, a cselekmény sikeres célba érése. Ilyen cselekvés-érték, vitális érték például Az új földesúrban az, amikor Aladárnak, mint pozitív hősnek, sikerül megmentenie az árvízből a falusiakat és Ankerschmidtet (V+), és sikerül végül elnyernie Erzsike kezét (V+). E központi értékek közé azután további vitális és más értékek sokasága kristályosodik ki : Aladár bátor férfiassága (vitális és morális érték: Y+ , M+), az ellenséget is megsegítő nemesszívűsége (Morális érték: M+), az ő s Erzsiké boldogsága (érzelmi érték: E+), Erzsiké magasztos titkának kiderülése (megismerés érték: I+), Garamvölgyi és Ankerschmidt kibékülése (közösségi érték: K+), mindannyiuk nemes hazafisága (közösségi érték: K+), a negatív hősök bukása (vitális érték: [—]— K +) és bűnhődése (morális érték: M+), és így tovább. Pozitív értékek valóságos zuhatagával végződik а Тот Jones is. Az utolsó bekezdés így hangzik: „Mindent összevéve, mivelhogy nincs derekabb férfi és asszony (M+) ennél a szerető (K+) házaspárnál, képzelni sem lehet náluk boldogabbat (E-t). A legtisztább (M+) és legigazabb (M+) szeretet (K+) fűzi őket össze mindörökké [... ] De rokonaikhoz és barátaikhoz is éppoly kedvesek ők (K +), mint egymáshoz. És olyan jóakaratúak (M+), olyan türelmesek (M+), olyan bőkezűek (M +) alantasaikkal, hogy nincs egyetlen [. .. ] bérlőjük, egyetlen cselédjük sem, ki ne áldaná (K+) hálás szívvel (M+) azt a napot, mikor Jones úr feleségül vette az ő Sophiáját (V+).” E hosszasan zengő záróakkordban csak az utolsó mozzanat vitális érték (az annyi viszontagság után mégiscsak bekövetkező szerencsés házasság), a körötte zajzó megannyi érték viszont javarészt a közösségi-morális értéktartományból való, s ezek együttesen fölfokozzák, a sokszorosára fokozzák a vitális érték hatását: [V + ]27M + л 3IC + A E +