Kritika 17. (1988)

1988 / 1. szám - Vadász Ferenc: Nappalok és éjjelek egybefolytak… – Titkos feljegyzések kerültek elő a deportáltak számáról és elhurcolásuk időpontjáról

Magyarország német megszállása idején, a má­sodik világháború utolsó hónapjaiban végbement szervezett népirtás során gyászos nevezetességre tettek szert a Komárom területén máig megma­radt ősrégi erődrendszer föld alatti kazamatái. A Gestapo, a csendőrség és a nyilas terroroszta­gok ezekbe hurcolták azokat a még utólag kézre kerített üldözötteket - zsidókat válogatás nélkül: betegeket, aggokat, szülő anyákat, csecsemőket -, akiknek az ország minden megyéjében menet­rendszerűen végbement tömeges deportálások napjaiban valamiképpen még sikerült visszama­radniuk, s kisebb számban azokat a nem zsidó magyarokat, cselekvő antifasisztákat, a béke, a demokrácia, a szocialista eszmék híveit, akiket a koncentrációs táborokban készültek elpusztítani. A nyilasok bosszújának lett áldozata Alapy Gás­pár, a város köztiszteletben állt polgármestere is, aki gyógyszer hiányában a zsúfolt vagonban lelte halálát. Az elhurcoltaknak csak egy töredéke me­nekült meg, hazatért, vagy más országban foly­tatta életét. A túlélőkkel - itthon és Izraelben - folytatott beszélgetéseim során feltűnt, hogy bár kitöröl­hetetlenül emlékezetükbe vésődtek az átélt szen­vedések mozzanatai, szinte senki sem akadt, aki teljes bizonysággal tudta volna, hogy melyik volt az a nap, amikor a vasútállomásra hajszolták, hetvened-nyolcvanad magukkal vagonokba zsú­folták és elindították őket a végzetes útra. • Kassán feljegyezték A közelmúltban egy kassai látogatás alkalmá­val megismertem dr. Gaskó Miklós ügyvédnek, a város régi lakójának özvegyét. Barátaim elmond­ták, hogy férje, aki élete 78. évében, 1983. október 18-án hunyt el, a vészkorszak idején sokszor tanú­­bizonyságot tett bátor emberségéről, önzetlen, s nemritkán önmaga biztonságát és életét is veszé­lyeztető segítőkészségéről. Megtudtam, hogy az özvegy féltve őrzi Gaskó doktor egykori feljegy­zéseit, azokról a napokról szóló emlékiratait, ami­kor sok barátja és ügyfele került kilátástalan hely­zetbe, ő pedig kétségbeesetten kereste a módját, hogy ha megmenteni nem is tudja őket, legalább enyhítse a rájuk szakadt megpróbáltatásokat. En­gedélyt kaptam rá, hogy elolvassam ezeket a meg­rendítő dokumentumokat, amelyek írójuk életé­ben nem kerültek nyilvánosságra. Dr. Gaskó Miklós 1906. augusztus 19-én szü­letett Kassahámoron. Pozsonyban szerzett jogi diplomát, és 1935-ben sógorával, dr. Hajna Sán­dorral közös ügyvédi irodát nyitott az akkori Ha­lász utca 11. szám alatt. Ügyvédi gyakorlatát a második világháború előtti években zavartala­nul folytatta, mind a csehszlovák rezsimben, mind 1938 őszétől, amikor a város már Magyarország­hoz tartozott. Köztudott volt, hogy sem koráb­ban, sem ezt követően nem tartozott semmilyen párthoz, hivatásának élt, s mint jogász szenvedé­lyesen védte azokat a bajbajutottakat, akiket igaz­ságtalanul megvádoltak, zaklattak, üldöztek. - Negyvennégy tavaszán - írta a naplójába Gaskó doktor - Hochstädter Gottfried, a kassai Felvidéki Bank igazgatója, egyik budapesti útjá­ról visszatérve kávéházi társaságunknak azt újsá­golta, nem először, hogy a németek győzelme kü­szöbön áll. Ezúttal arról is közölt értesüléseket, hogy a németek kötelesen hadimunkára viszik az ország zsidó lakosságát. Előbb városonként egy lakóterületre koncentrálják őket, aztán a férfiakat családostul elszállítják, hogy odakint is együtt le­gyenek. Mindenki szakképzettsége szerint dolgoz­hat - mondta -, a kvalifikáltabb emberek pótélel­­miszer-jegyet is kapnak. Ugyanígy a nők is dol­gozhatnak, az idősebbek látják el a háztartást és felügyelnek a gyerekekre, betegekre... Sokan hitelt adtak ezeknek a híreknek - jegyez­te fel az ügyvéd -, de a következő hetekben nyil­vánvaló lett, hogy egészen másról van szó. Csatá­­ry rendőrfogalmazó, aki Kassán és környékén a zsidók összeköltöztetését korbáccsal a kezében irányította, durva, kíméletlen intézkedéseivel bi­zonyította, hogy a szerencsétlenek ezreire pusztu­lás vár, nem számol azzal, hogy közülük akár egy is életben marad, és tanúja lehet szörnyű bűnei­nek. Nappalok és éjjelek egybefolytak... Titkos feljegyzések kerültek elő a deportáltak számáról és elhurcolásuk időpontjáról Gaskó naplója döbbenetes adatokat foglal ma­gában a kiszolgáltatottak gyötrelmeiről és arról, hogy miként próbált - többnyire eredménytele­nül - segítséget nyújtani egyesek meneküléséhez. Amikor elindultak a halálvonatok Az ügyvéd megtudta, hogy a gettókból és tégla­gyárakból a vasútállomásokra kísért csoportokat, az e célra összeállított szerelvényeket - több ezer embert befogadó vagonok hosszú sorát - Kassán át viszik majd ki az országból. Kapcsolatba lépett bizalmas ismerősével, Vrancsik István Kossuth Lajos utcai csemegekereskedővel, aki ez időben katonai szolgálatot teljesített a vasútállomás pa­rancsnokságán. Megbeszélték, hogy Vrancsik ti­tokban napról napra feljegyzi az ott történteket. Az általa készített s a maga nemében egyedül­álló dokumentumból kiderül, hogy a csendőrkí­sérettel érkező leláncolt kocsikat a kassai pálya­udvaron minden alkalommal felnyitották, a transzportokat szám szerint adták át a németek­nek. A szerelvényeket ezután szlovák vasutasok vitték tovább Hernádtihany-Kostolany n. Horn, Krasné n. Horn-Margecany irányában a Slo­­venská Republika (a Tiso-féle szlovák állam) területén. Vrancsiknak lehetősége nyílt rá, hogy megálla­pítsa, honnan indultak ezek a halálvonatok, a ki­szállítottak számát is minden alkalommal felje­gyezte és átadta Gaskó doktornak. * Az ügyvéd hagyatékában megmaradt tábláza­tok pontos választ adhatnak azoknak a hazánk­ban vagy külföldön élő egykori deportáltaknak, akik amikor a „nappalok és éjjelek egybefolytak”, nem tudták megállapítani elhurcolásuk időpont­ját. Városaink túlnyomó többsége sem tartja ezt számon, még egy sírfeliratnyi emléktáblán sem: honnan ismerhetnék a mai fiatalok? A Kassán élő özvegy által őrzött iratokból ki­derül, hogy az első „szállítmány” 1944. május 14-én érkezett Nyíregyházáról. Kassának és kör­nyékének zsidó lakossága - több mint 15 ezer lé­lek - öt szerelvényen hagyta el otthonát május 16. és június 3. között. Több mint négy évtized múltán ebből a listá­ból tudtam meg - mert a pontos dátumot ez ideig én is képtelen voltam megállapítani -, hogy a zempléni dombok közé rejtett garanyi internáló tábor - ahol ez időben már két évet töltöttem - kiürítése 1944. május 27-én történt, amikor egy hajnalon gyalogmenetben hajtottak bennünket, több százunkat Sátoraljaújhelyre. Onnan - mint az állomáson értesültünk róla - a második vagon­sort indították Auschwitzba, ahhoz csatolták a mieinket. Auschwitzból kerültünk néhány nappal később 1945. május 9-ig tartó kényszermunkára az alsósziléziai Dörnhauba. Mai lengyel neve: Kolce. Hadd jegyezzem meg - a figyelmes olvasónak is nyilván feltűnt -, e szörnyűséges akciónak a ma­gyar hagyományok ismeretében szinte egyedül­állóan szokatlan volt a gyorsasága és szervezett­sége. Végrehajtói vasárnapokon, ünnepnapokon sem pihentek. A kassai vasútállomáson Vrancsik István hon­véd által készített és dr. Gaskó Miklósnak átadott jegyzetekből özvegy Gaskóné jóvoltából azt is megtudtam, hogy a tömeges deportálások után még alapos razziák folytak a városban a rejtőz­ködők felkutatására. A kézre kerített menekülte­ket már nem tudták az országból kiszállítani, őket egy erre a célra előkészített vagonban, a kassai pályaudvar mellékvágányán, gázzal meg­fojtották. VADÁSZ FERENC Mikor, honnan, hányan ? Íme a lista: V.14. Nyíregyháza 3200 VI. 1. Kisvárda 3421 V.14. Munkács 3169 VI. 1. Nagyvárad 3059 V.16. Kassa 3055 VI. 1. Szatmárnémeti 2615 V.16. Beregszász 3818 VI. 2. Huszt 2396 V.16. Máramaros­ VI. 2. Beszterce 3106 sziget 3007 VI. 2. Kolozsvár 3100 V.16. Munkács 3629 VI. 3. Nagyszöllős 2967 V.16. Kassa 3629 VI. 3. Kassa 2499 V.17. Kassa 3352 VI. 3. Nagyvárad 2972 V.17. Ungvár 3455 VI. 3. Szilágysomlyó 3161 V.17. Ökörmező 3052 VI. 4. Szászrégen 3149 V.17. Munkács 3306 VI. 4. Sátoraljaújhely 2567 V.18. Máramaros­ VI. 5. Nagyvárad 2527 sziget 3248 VI. 5. Mátészalka 3100 V.18. Beregszász 3569 VI. 5. Nyíregyháza 2253 V.18. Sátoraljaújhely 3439 VI. 5. Nagybánya 2844 V.18. Munkács 3025 VI. 6. Huszt 1852 V.19. Felsővisó 3032 VI. 6. Dés 3160 V.19. Mátészalka 3299 VI. 6. Beszterce 2875 V.19. Szatmárnémeti 3000 VI. 6. Szilágysomlyó 1584 V19. Munkács 3222 VI. 8. Dés 1364 V.20. Máramaros­ VI. 8. Kolozsvár 1784 sziget 3104 VI. 8. Marosvásárhely 1163 V.20. Nagyszöllős 3458 VI. 9. Kolozsvár 1447 V.20. Munkács 3026 VI. 11 Maklár 2794 V.21. Felsővisó 3013 VI. 12. Diósgyőr 2675 V.21. Nyíregyháza 3274 VI. 12. Balassagyarmat 2810 V.21. Sátoraljaújhely 3290 VI. 12. Diósgyőr 2941 V.21. Munkács 2861 VI. 12. Érsekújvár 2899 V.22. Máramaros­ VI. 12. Diósgyőr 3051 sziget 3490 VI. 13. Hatvan 2961 V.22. Ungvár 3335 VI. 13. Komárom 2790 V.22. Szatmárnémeti 3300 VI. 13. Salgótarján 2310 V.22. Mátészalka 3298 VI. 13. Miskolc­v.23. Felsővisó 3023 Diósgyőr 3968 V.23 Nyíregyháza 3272 VI. 13. Balassagyarmat 1867 vs23. Munkács 3269 VI. 15. Léva 2678 V23. Nagyvárad 3110 VI. 15. Miskolc 2829 V.24. Beregszász 2602 VI. 15 Érsekújvár 1980 V.24. Kassa 3172 VI. 16. Győr 2985 V.24. Huszt 3328 VI. 16. Komárom 2673 V.24. Munkács 3080 VI. 16. Dunaszerdahely 2969 V.25. Ungvár 3334 VI. 25. Debrecen 2286 V.25. Nagyvárad 3148 VI. 26. Szeged 3199 V.25. Kolozsvár 3130 VI. 27. Debrecen 3842 V.25. Aknaszlatina 3317 VI. 27. Kecskemét 2642 V.25. Felsővisó 3006 VI. 27. Nagyvárad 2819 V.26. Huszt 3249 VI. 27. Békéscsaba 3118 V.26. Szatmárnémeti 3336 VI. 28. Bácsalmás 2737 V.27. Sátoraljaújhely 3325 VI. 29. Kecskemét 2790 V. 27. Nagyszöllős 3415 VI. 29. Szolnok 2038 V.27. Nyíregyháza 2708 VI. 29. Debrecen 3026 V.27. Ungvár 2988 VII. 5. Sárvár 3105 V.27. Marosvásárhely 3183 VII. 5. Szombathely 3103 V.28. Técső 2208 VII. 6. Kaposvár 3050 V.28. Dés 3150 VII. 6. Pécs 3100 V. 28. Nagyvárad 3227 VII. 6. Kaposvár 2066 V.29. Beregszász 860 VII. 7. Sopron 3077 V.29. Mátészalka 3299 VII. 7. Pápa 2793 V.29. Kolozsvár 3417 VII. 7 Paks 1072 V.29. Szatmárnémeti 3306 VII. 7. Monor 3549 V. 29 Nagyvárad 3166 VII. 7. Óbuda 3151 V.30. Kisvárda 3475 VII 7. Sárvár 2204 V.30. Marosvásárhely 3203 VII. 8. Pécs 2523 V.30. Nagyvárad 3187 VII 8. Óbuda 2997 V.30. Szatmárnémeti 3300 VII. 9. Monor 3065 V.31. Ungvár 3056 VII. 9. Óbuda 3072 V.31. Kolozsvár 3270 VII. 9. Budakalász 3072 V.31. Nagybánya 3073 VII. 9. Monor 3079 V31. Szilágysomlyó 3106 VII. 9. Békásmegyer 1924 VI. 1. Mátészalka 3299 VII. 20. Rákoscsaba 1230 Összesen: 137 vonat 401 439 ember KRITIKA

Next