Kritika 21. (1992)
1992 / 10. szám - Bogácsi Erzsébet: Csokonai: Özvegy Karnyóné - Husz Mária: Ünnep és költészet
lései a közösség lelki húrjain olyan rezonanciákat keltenek, melyekre csak az igazi „közvetítők” képesek. Szerteágazó stílusismeretről tettek tanúbizonyságot, amikor a legkülönfélébb népek muzsikájának jellemvonásait ismerhettük fel egy-egy darabjukban, utalva az ősök vándorlásainak zenei kölcsönhatásaira. Páratlan virtuozitásuk egyedülálló a nemzetközi klezmer zenészek körében. Kiemelkedő szólistájuk a hegedűs Alicia Singals, aki egyébként az amerikai jiddis Vivo Institut hegedűtanára egyúttal. Előadásában többek között hallhattunk olyan mezőségi hegedűszólóra emlékeztető darabot, vagy jellegzetes romániai dumnát is, amelyek autentikus megszólaltatásukkal akár Bartók vagy Kodály gyűjtőútján is elhangozhattak volna. Az est igazi sztárja megítélésem szerint a klarinétos David Krakauer volt, aki kiemelkedő technikai tudással, magas művészi átéléssel tolmácsolta az egyes számokat. Megnyilatkozásai sok tekintetben emlékeztettek a szintén klezmer családból származó, kiváló dzsessz klarinétosra, Benny Goodmanre. Fantáziadús improvizáció magas hőfokú előadásában katartikus élményt nyújtottak. Vérbeli modernkori népzenészként társaival számos stílusirányzat fúzióját hozta létre. Játékukkal önálló, új stílus megteremtőivé váltak a műfajon belül. Nem egyszerűen reprodukálták az ősök tradícióját, hanem továbbfejlesztve napjaink stílusában és zenei eszközeivel újraélték e műfajt, így tudták biztosítani a hagyomány láncolatát, valamint az újjáéledést. A tradicionális zsidó-jiddis népzenének így váltak megújítójává. Sajátos nagyvárosi zsidó dzsessz-rock stílusukkal pedig biztosították az ősi műfaj újkori feltámadását. BABITS ANTAL SZÍNHÁZ Csokonai: Özvegy Karnyóné Más, nagyon más. Arra csodálkoztunk rá annak idején, a Független Színpad alakulásakor, mennyire gazdag az a színház, amelyiknek nincs többje pőre tehetségnél. Most pedig ámulunk a kosztümökön, a kendőzésen, műorrokon és műbibircsókokon, s azon, hogyan dagadozik férfimellkason pótkebel, milyen elragadó egy mézeskalácshuszár élőben, vagy milyen kicsattanó egy csókos ajkú menyecske, mint egy mosolygós őszibarack - holott kemény évadjuk múltán, a függetlenek joggal kifacsartaknak, savanyúknak is látszhatnának. Keserű lenne a gyümölcs, persze az Özvegy Karnyóné, Csokonai Vitéz Mihály vígsága az Esztergomi Várszínházban ha zamatát csupán a tervezői lelemények adnák. Vagy akár csak a bohó stílus, amely a korabeli diákszínjátszást idézi, például azzal, hogy fiatalember domborítja az öregasszonyt. Szerencsére, a rendező Ruszt József is zsigereiben érzi e komédiát, vagyis inkább a fülében hallja, s így pontosan vezényli le a ritmusát, a dallamát, azt a zeneiséggel átitatott prózát, amelyből természetesen fakadhat Nagy Feró naivan tréfás muzsikája. Most a szokott jelzők sorakozhatnának, hogy a mulatság ellenállhatatlan, lendületes, sőt, fergeteges. De akiben kíváncsiság él a Független Színpad folytatásos históriája iránt, az keresi a piros pozsgák vagy éppen sápatag sminkek alatt a színészarcokat, az reméli, hogy a stúdiónövendék Csajtai Csaba előbb-utóbb megérzi, mekkora felelősség expozícióban színre lépni, s az megörül, ha kalmárlegényként Both András kedvét leli egy-egy mozzanatban, kuruzslóként Juhász Károly egy improvizációban, ha a társulatnál debütáló Solymosi Tibor alkalmazkodni iparkodik. Elvezet látni Fehér Juli durcás és csiklandós sikkantásokkal „hangszerelt” Boris szobalányát, akinek hamvas bájait örömest megkóstolná Tiptopp, akit pedig a tartózkodását pajzánul levetkőző Németh Gábor ruház fel tulajdon eleganciájának fonákjával. Piros-fekete mentéjében, párnás szívecskéjével, sőt, ruganyos járásával, széles kacajával Lipitlotty a legkívánatosabb személy az özvegy szemében, ő a reménytelen szerelem. Bagó Bertalan nemcsak szemforgató számítással hökkent meg, az ifjúság kegyetlen fölényességével is. Hát, szánakozva feledkezünk rá Kaszás Géza özvegy Karnyónéjának esendő szorongására, amellyel a sóvár vágyak sürgetéséről, az öregség riadalmáról árulkodik. Nemcsak derülünk 45-ös papucsán, szakadozott harisnyáján, rengő domborulatain. A függetlenek (Csokonai) vitézkedtek. Megint. Azt mondotta Ruszt József - tán megbocsát, hogy kifecsegem - egy ritka, az ostorozó pedagógiát feledő percében. Ha ezekkel a gyerekekkel bármelyik nagy múltú színházunkba bemennék, szélnek ereszthetnék a fél társulatot... Igaza van. BOGÁCSI ERZSÉBET Bagó Bertalan és Kaszás Géza (Koncz Zsuzsa felvétele) KRITIKA KÉPZŐMŰVÉSZET Ünnep és költészet nevű biennálé, s mindjárt a tizenkettedik? Nem tévedés. A zászlócsere „Fal- és Tértextil”-ről „Magyar”-ra stíluskorszakváltást jelent. Nem olyanféle tudatos változtatási szándékot, mint húsz éve a tértextil inspiráló és szelektív varázsigéjével, amely megforgatta e békés szakma egész világát, képzőművészeti ággá léptetve elő. Inkább reagálás ez az élet és a művészet öntörvényű fejlődésére, amely integrálta már a lágy anyagokkal történő művészi kifejezést, és amely nem teszi szükségessé többé a csapatszellemet, hanem a művészi világok sokféleségét. Innen ered, hogy az ipari és a művészi textilek nem restellnek egyetlen katalógusban, vegyesen sorakozni. Igaz, ez a kiállítási katalógus is megtöri a hagyományt, méretben - formában, minőségben maga is sugallja a változtatási szándék igényességét és irányát. Visszatért jogaiba a szövött és burkolt anyagok ősi funkciója, az emberi környezet humanizálása, lággyá, meleggé, sőt ünnepivé tétele. A pályázati felhívás igazi találata volt a költészet és az ünnep hívószavak egymás mellé állítása témaként, az egyik az autonóm, a másik az alkalmazottnak szánt textilművek számára. A költészet a művészet legünnepibb kifejezésmódja, legszubjektívebb műneme, amely mégis a kollektív hagyományokban gyökerezik. Ősibb, de modernebbnek érzett válfaja a konkrét költészet, amely jelekben, jelrendszerekben gondolkodik, így ad jelentést, tulajdonít jelentőséget a dolgoknak, képzeteknek. E primérebb vizuális komponálás jelentkezik a geometrikus absztrakció dekoratív szőnyeghagyományával E. Szabó Margit és Ruttka Andrea faltextiljein, amelyek most a kézműves tárgyak közé kerültek. Intellektuálisabb, kísérleti-avantgárd válfaját Szilvitzky Margit józanul rideg varrott akrilfestménye, szellemességét Pápai Lívia színes ceruzákból kötözött térkollázsa képviseli. Székelyi Kati írott puha rúdjai, Rotter Antónia pasztell foltháromszögei és Lévai Nóra míves Alkímiája a lírai absztrakció szép példái. A jelszerűséggel blöffölni is lehet (Oláh Dóra, Miklódy-Kardos Judit, Nagy Katalin), de igazi látványszimbólum teremtésére is alkalmas, mint Olajos György kezén, akinek festett papírból fűzött kozmikus örvénye szinte beszippant, vagy Kókay Krisztina díjnyertes kárpitján, ahol a „Feltámadás” archetipikus motívuma képes hiteles és modern transzcendentális esztétikumot teremteni. A másik válfaj a látványköltészet, a teljes élményvalóság felidézése kép, minta, ábra, jelkép által. A klasszikus gobelin, a látvány emelkedett szépségének hordozására hivatott műfaj Hager Ritta, Hauser Beáta, Hegyi Ibolya művein a poézis érzelmi telítettségével gyönyörködtet, míg Nyerges Éva-Oláh Tamás díjazott műve a „Terminátor” figurájának szentélybe helyezésével mindezek lehetetlenségéről beszél. Elemi erővel hat Torma Anna magánmitológiája hímzett szörnyeivel, és Brinkus Kata kártyaszövéses tértextilje, az Álomhalraj. Az irónia telitalálata Bakó Ilona frivol Justitiája vászonból és ósdi terménymérlegből. Ha az ünnepek az emberi élet jelentős eseményei, amelyek kiemelnek a hétköznapokból, ugyanazt teszik, mint maga a művészet is. Az ünnepkörök hagyományos tárgyai, díszítményei a tradicionális és modern kézműves és ipari textilek ugyancsak telítődhetnek jelképi, szimbolikus értékekkel. Új értelmezést adnak a régi ünnepnek Nyíredy Judit-Süveges Etelka rusztikus, kissé groteszk esküvői ruhái, Sasvári Anna többfunkciójú műselyem anyagai. Sárosi Krisztina ünnepi öltözékei a tértextilesek első nagy generációját idézik, szinte filozofikusak. Fantáziadús és finoman harmonikus Doromby Mária Kristály-sorozata. Csak sóhajtozni lehet sorozatgyártásuk után. Bár a rendezés nem igazán szolgálja a művek megtekintését, magas színvonalú kollekcióra gyanakodhatunk. Ágaskodik mégis a kérdés: hogyan festene az itt felvonuló anyag- és technikai arzenál valamelyik lakástextil világcég egyszerű magyarországi bemutatótermében? A minitextil-rendezvény mindig a rácsodálkozás, a kis méretben végletekig fokozott érzéki intelligencia díszfelvonulása, a „szép, komoly fiúk” játékának ünnepe. Akkor tölti be a célját, ha ked fi 46