Kritika 24. (1995)
1995 / 6. szám - Lengyel László: Hol van Magyarország?
Az országba bejövének első érzése: Magyarország nem fiatal. Öregedő arc, a szem körül szarkalábak, ezer apró ránc, a száj sarkában keserű s mély árok. Átmenetről beszéltünk: Magyarország innen oda tart. De 1995-re mintha az átmenetnek állandósága lenne, s kialakulóban egy újabb magyar modell. A modell egyik alapkérdése: hol van Magyarország? A másik: milyen Magyarország? Az 1989-90-es fordulat idején a kelet-európai országok, és ezen belül Magyarország reménykedhettek abban, hogy egyenként vagy együttesen, viszonylag rövid idő alatt az Európai Unió tagjává válhatnak. Ennek megfelelően a modell állandó mércéje az Európai Unió által felállított demokratikus, jogállami és piacgazdasági rendszer, amelynek mint vizsgakövetelménynek meg kell felelni. A transzformáció, amelyért lelkesedtünk, s amelynek árát is hajlandók voltunk megfizetni, Európa irányába mutatott. Csakhogy 1991-92 óta Európa elfordulóban van a térségtől. 1994-re világossá vált, hogy az Európai Unió rangsorolja a kelet-európai országokat: egyes országok a soha be nem kerülés (udvariasabban: a hosszabb távon történő bejutás) kategóriájába kerültek, más országok pedig az évtizeden túli bekerülés helyzetébe jutottak. Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia a 2005 táján bekövetkező felvételre számíthatnak, ellenben Szlovákia, Románia, Horvátország, Kis-Jugoszlávia, Albánia, Bulgária és a posztszovjet államok a tartós kimaradást kapták ítéletül. Az 1994-es esseni csúcsértekezlet, a davosi világgazdasági csúcstalálkozó, az Európai Unió politikusainak nyilatkozatai mind-mind világossá teszik, hogy az unió saját belső zavarai következtében 1995 és 2005 között nem kockáztathatja meg egy vagy több kelet-európai ország felvételét. Egyes nyugati szerzők a viszonyt a Római Birodalom és az új barbárok viszonyához hasonlítják. Mások feltételezik, hogy Kelet-Európára is az „afrikai modell” lesz a jellemző, vagyis államok és határok szétesése és teljes kiszorításuk a fejlett világból.3 Ismét mások úgy vélik, hogy a fejlett világ, s ezen belül Európa egy „megerősített városhoz”, Kelet-Európa pedig egy „határok nélküli világhoz” lesz hasonlatossá.4 Magyarország helyét csak kisebb részben határozza meg önmaga. Legalább annyira függ szerepünk, a világ gazdasági és politikai hálózatában elfoglalt helyünk az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország szempontjaitól, értékítéletétől, mint saját törekvéseinktől. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Magyarországnak nem kell mindent megtennie az európai és észak-atlanti szervezetekbe való bejutás érdekében. „Az ember nem hálhat a világ valamennyi szépasszonyával, de törekednie kell rá.” Új helyzetet teremtett a szomszédos Ausztria belépése az Európai Unióba. Ennek a belépésnek következtében véget értek azok az álmok, amelyek Közép-Európához fűződtek. Közép-Európa helyett a térségek közötti Zwischen-Europa képe rajzolódik fel. Ausztria végleges becsatlakozása a német - és immár fejlett európai - gazdasági és politikai térbe nem árulás Csehországgal, Magyarországgal vagy Szlovákiával szemben, hanem természetes és szükségszerű betetőzése a kis osztrák köztársaság, a kisosztrákok több évtizedes fejlődésének. Ausztria ugyanazt tette, amit Magyarország is: végleg szakít a birodalmi illúziókkal a társadalmi jólét érdekében. Ez az osztrák szempontból logikus döntés Magyarországot a végvár helyzetébe hozza, ahol nagyon nehéz pozitív közvetítő szerepet betölteni. A köztes helyzetben és a kimaradásban lévő országok között formailag nincs jelentős különbség: valamennyien sorban állnak, csak egyesek elöl, mások hátrébb. Az Európai Unió és a köztes országok együttes problémája, hogy a társulás és a teljes jogú tagság között nincsenek további fokozatok. Ennek következtében nem lehet az egyes országokat sorba rendezni, illetve a köztes helyzetnek intézményes formát adni. Hasonló a NATO gondja is: vagy felveszi az adott országot, vagy a „Partnerség a békéért” (partnership for Peace) köztes és besorolhatatlan helyzetében hagyja. Az Európai Unió politikai, gazdasági és biztonságpolitikai szempontból egyaránt zavarban van Kelet-Európát illetően, s ezt a zavart fokozza, hogy egyre kevésbé van érdekeltsége a kelet-európai problémák megoldásában. A gyakorlatban azonban jelentős a különbség a köztes és az orosz-balkáni típusú országok között. A köztes helyzetű országokba összpontosul a Kelet-Európába irányuló működő tőke, ezeknek az országoknak a legélénkebb a kereskedelmi forgalma az Európai Unióval, ezek iránt nyilvánul meg jelentősebb nyugati bizalom. Magyarország választása: nyugati ország Keleten vagy keleti ország Nyugaton. Okcidentalizálódás vagy orientalizálódás, nyugatosodás vagy keletiesedés - ez Magyarország kérdése. Nem középső, hanem köztes helyzetben vagyunk. Magyarország sajátos „korridorhelyzete” többféle lehet. A magyar „finnlandizáció”, „osztrákosodás” révén adaptálódhatunk a semleges és integráción kívüli Ausztria és Finnország helyzetéhez. Hasonlíthatunk a tömbön kívüli, az el nem kötelezett titói Jugoszláviához. Visszatérhetünk a szovjet — immár orosz - tömbön belüli, de köztes helyzetű kádári Magyarországhoz. Mivel feltételezzük, hogy újra tömbök alakulnak ki, ezért az adaptálódás valamely irányba elkerülhetetlennek látszik. De kihez tudunk majd adaptálódni? A köztes helyzetnek, és a köztesség fokozatának természetesen hatása van a kialakuló modellre. Fenntartja azt a felemásságot, amely az európai integrációhoz hasonuló intézmények, és a mellettük tartósan megmaradt kádári, imitált piaci, kváziparlamentáris intézmények között áll fenn. Sőt mivel lábunkat a balkáni és orosz sperenciás-tengerbe lógatjuk, állandó a kísértés a balkanizációra. A korridorban, a folyosón lévő országok gazdasági egyensúlytalanságuk következtében kiinganak a kelet-európai térség és alakuló oroszbalkáni modell irányába. Az orosz-balkáni modell a modernizációban lemaradó többséget pártoló, etnokrata állam által vezérelt, de nagy gazdasági szereplők alkujára építő, gazdaságilag bezárkózó, ál-parlamentáris, tekintélyelvű elnöki és/vagy korporatív rendszer. A kilencvenes évek politikai dilemmája, hogy még nincsenek biztos modellhatárok. Még nem húzták meg a köztes térség határvonalait, még be lehet esni az orosz-balkáni világba. Könnyen lehetséges, hogy maga a köztesség nem is intézményesül (nincs semlegesség, nincs el nem kötelezettség, nincs önálló integráció a köztes országok között). Az úgynevezett „reformországok” (Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország), a „visegrá- LENGYEL LÁSZLÓ Hol van Ma Kungl György: Gaztaposó JEGYZETEK * * Előadásként elhangzott a „Találjuk ki Magyarországot” nyitó programján 1995. március 18-án. Az Európai Unió, az Egyesült Államok és Japán érdekmúlását Kelet-Európa iránt ennek a térségnek egyre csökkenő gazdasági szerepe okozza. Kelet-Európa - a Lajtától és az Oderától a Csendes-óceánig - a világ-GDP 10,7 százalékát adja. Az Egyesült Államokban kijelölt tíz nagy emelkedő piac (Big Emerging Markets) között ott van ugyan Lengyelország, de mint erősen kockázatos terület. (J. E. Garten: The Big Emerging Markets: Changing American Interests in the Global Economy, Adress to the Foreign Policy Association, New York, January 1994.) Ami pedig az Európai Unió keleti tőkeáramoltatását jelenti, az éves transzfer értéke nem éri el a kelet-európai országok - beleértve Oroszországot és Ukrajnát - GDP-jének 5 százalékát, és a nyugat-európai GDP 0,2 százalékát. (D. Cardon de Lichtbuer: Adress to the Conference on „The Future of Central Europe” on 9 June 1994 in Vienna, 7.) 2 J.-C. Rufin: LEmpire et les nouveaux barbares (Lattes, Paris, 1991.) 3 R. Kaplan: The Coming Anarchy, Atlantic Monthly (February 1994) és J. Stremlau: Antidote to Anarchy, The Washington Quaterly (Winter 1995). 4 T. Schrecken The borderless world and the walled city (Rapport au XVI Congres de lAssociation internationale de science politique, Berlin, aout 1994.) Pierre Hassner szerint a fejlett nyugati világban uralkodóvá vált az individualizmus és az anyagi érdek, ezért elképzelhetetlenek a hagyományos etnikai konfliktusok, ellenben Kelet-Európában területi követelésekért indított háborúk vannak és lesznek etnikai és történeti alapon határok megváltoztatásáért és a birodalmak szétveréséért. Ez a kettősség megoldhatatlan az európai kereteken belül. Lásd P. Hassner: Itinéraire (Commentaire, 69,1995.) 5 Lásd S. R. Sloan: US perspectives on NATO’s future (International Affairs 2, 1995.), R. Holbrooke: America, a European Power (Foreign Affairs, March-April 1995.) és M. Mandelbaum: Preserving the New Peace, The Case Against NATO Expansion (Foreign Affairs, May-June 1995.) Amíg a NATO-n és az Egyesült Államokon belül a vita tart, addig a NATO irányítói azon törik a fejüket, hogy milyen feltételeket szabjanak a belépők számára, illetve hogyan kerüljék el, hogy e feltételek gyorsan és eredményesen teljesíthetők legyenek. Az Európai Unió vezetői és az európai politikusok átlátták, hogy a társulás és a teljes jogú tagság közötti hosszú időszakot tagolni kellene, részben a távolságtartás, részben a folyamatos intézményes működtetés érdekében. Három jelentős javaslattípus született. Az első a KGST más formában való helyreállítását, egy kelet-európai kereskedelmi övezet, fizetési unió létrehozását szorgalmazta. Ennek azonban nemcsak az egyes érdekelt államok ellenérzése mondott ellen, hanem az adott országok gazdaságainak teljes széttartása. A második javaslat a „bolygó közösségek”, az Unió körüli önálló szatelliták, így a „visegrádi”, illetve a balti csoport szoros közösségére vonatkozott. Végül, a Delors-terv egy „közbeeső fokozat” beiktatását tartalmazta. Minél tovább megyünk az időben előre, annál inkább szeretnének a fejlett országok - immár nemcsak Franciaország, hanem részben Németország is -, az Unió szervezetén kívül egy külön intézményes lépcsőt teremteni. (Miként a Balladur-terv, illetve a CDU- tervezet felvetik egy belső és egy külső kör megteremtésének szükségességét az Unión belül is, hogy elválasszák a fejlettebbeket a fejletlenebbektől.) 7 Hans Mouritzen: Finlandization: Towards a General Theory of Adaptive Politics (Avebury, Aldershot, 1988.) szerint a játéktér egyszerre adott a „direct adaptive acquiescence” és az „indirect” változat között. A „közvetlen” változatban egyetlen nagy KRITIKA 10