Kritika 26. (1997)
1997 / 2. szám - Bródy András: Lengyel László: A rendszerváltó elit tündöklése és bukása
dzottek Lengyel László: A rendszerváltó elit tündöklése és bukása Lehet, hogy már nem értem a fiatalabbakat. Hogyan képesek elszórakozni azon, amin kétségbe kellene esniök? Amikor a rendszerváltásra megválasztott Antall odapattog híveinek: „Tetszettek volna forradalmat csinálni.” Váratlan fordulat ez Horthy, Bethlen és Teleki csodálójától, aki fiatalságát kibekkelte, középkorát leszolgálta, s végül minden pártot egyformán szeretett, amíg őt szolgálta. Betegsége sem mentség arra a tehetetlenségre és elvtelenségre, ami uralkodását kísérte. De akár forradalmian, akár nem, kialakította az új rendszer politikai színpadát és erőviszonyait. Az Egyetemi Színpad feláldozása a piaristák házioltárán szimbolikus jelentőségűvé vált. A piaristák a századfordulón, apám emlékei szerint, még haladó szelleműek voltak és új tudományokra oktattak. Mire az én papírgaluskáimra került a sor a harmincas években, többnyire bigott, szenteskedő, tudományban elmaradó, szociálisan szemforgató és már-már nyíltan antiszemita renddé váltak. De talán nem is azok voltak a legnagyobb hibák, amelyek úri indulataiból és dölyféből eredtek. Igazán vészterhesnek gazdasági-pénzügyi tudatlansága bizonyult. A Soros iránti gyűlölködés, Rabár leváltása (nem volt képes vele szót váltani, nem értette, nem is kívánta érteni miniszterét). Kupa kinevezése (aki védtelen a régi garnitúrával szemben). A sok-sok pénz, az nagyon kellett. Pártra, sajtóra, Lakitelekre, Bay Alapítványra, Magyar Házra és Borházra, meg az apparátus felpumpálására. Pénz igen, pénzügyminiszter nem. Ennek eredménye az állami monopóliumként felnevelt bankok és alapítványok ortopéd és inoperábilis összefonódása. Az avítt, versenyre, valódi kínálati piac kialakítására képtelen hálózat. Azóta a gazdaság a szocialista bürokrácia és a tőkés harácsolás összes hátrányos vonását magán viseli. A magas munkanélküliség, a gyors infláció, a visszatorlasztott növekedés, az életszínvonal rovására felhalmozott magántőkécskék, az új beruházások mellőzése, ugyanakkor a hivatalok számának és hatalmának szüntelen növelése jobban visszavetette az életet, mintsem azt az új fejesek tudásának és tapasztalatának hiányai indokolták volna. Eszmék, elvek, perspektíva és reális program nélkül nem lehet országot vezetni. S eszmék, elvek, perspektíva és program nem varázsolható elő a semmiből. Semmilyen papír vagy fogalmazvány nem válik eszmévé, elvvé vagy programmá attól, hogy ezt írják rá, vagy ezt mondják róla. Ha célja a szavazók megnyerése vagy manipulálása, akkor éppen a legkevésbé. S Lengyel könyvének hatása itt válhat javunkra, ahol ki tudja lukasztani az üres handabandát, az eszmének öltözött szófordulatokat, az elvként hangoztatott kongó ürességet, a perspektívának álcázott szemfényvesztést és a programnak hazudott közhelyeket. Van még néhány sorban álló, alapjában elvtelen vagy önérdekét elvvé emelő trónkövetelőnk mostanában. De jó volna elkerülni mindahányat, de nem adatik meg nekünk, mert vagy hülyeségből és takonyból vagyunk csinálva, vagy sikerült azzá változtatni magunkat. A pártok meg önelégülten tocsognak a monopóliumaikban, ahol nem a legtehetségesebb a nyerő, hanem az, aki kevésbé otromba a többinél. Nem bánják, ha a szavazók fele nem megy szavazni, csak ők meg legyenek választva. Sokan. A mosott ruhás turkálók, a másodrendű frisseségű áruk és a lejárt szavatosságú eszmék demokráciájává lettünk. De talán a fiatalabbaknak van igazuk, s valóban nincs nagy jelentősége ennek az elvetélt hat évnek. Hiszen a történelem mindennap újra kezdődik, új lehetőségekkel. A változás lehetősége, az kinyerődött még a nyolcvanas években. Továbbra is megvan, csak éppen egyre korlátozottabb. S megint Jónás kárál belőlem — itt már Leporello módján —, hogy nem lesz egyenes az, ami görbe. De akár igaza van Jónásnak, akár nem ti vagytok a fiatalabbak. Szerbucc Laci, spongyát rá, nevessünk egy jót ezen a hánytató restauráción. Aztán majd, máskor, egyszer, valamikor, gondolkodni fogunk arról is, hogyan és merre tovább. Valahogy eddig is mindig lett valami, miért is hagyná most abba az a valami, hogy lettjen. A jövő azé, aki éppen jön. De nekem inkább másfelé volna mehetnékem vagy töveszthetnékem. (Helikon) BRÓDY ANDRÁS :D + 21 Odeon Art Video 1997. JANUÁR-FEBRUÁR MEGJELENÉSI TERV Werner Herzog: Woyzeck (1979), szí nes, német, szinkronizált, 82 perc, sz: Klaus Kinski, Eva Mattes, Wolfgang Reichmann, Willy Semmelrogge Volker Schlöndorff: Az ifjú Törless - Der Junge Törlesse (1965), fekete-fehér, német, szinkronizált, sz: Mathieu Carriere, Bernd Tischer, Marian Siedowsky Volker Schlöndorff: Kegyelemdöfés - Der Fangschuss (1976), fekete-fehér, feliratos, német, 95 perc, sz: Matthias Habitch, Margarethe von Trotta, Rüdiger Kirschstein Werner Herzog: Aguirre isten haragja - Aguirre, Wrath of God (1972), szí nes, német, feliratos, 95 perc, sz: Klaus Kinski, Ruy Guerra Hal Hartley: Egyszerű emberek -Simple Man (1992) színes, amerikai, feliratos, 104 perc, sz: Robert Burke, William Sage, Karen Silas, Mari Mackenzie Jim Jarmusch: Halott ember - Dead Man (1995) fekete-fehér, amerikai, feliratos, 129 perc, sz: Johnny Depp, Gary Farmer, Lance Henriksen, James Coburne Slobodan Sijan: Ki énekel ott - Ko to tamo peva (1980) jugoszláv, szinkronizált, 87 perc, sz: Pavle Vuisic, Drágán Nikolic, Neda Americ Aleksandar Petrovic: Találkoztam boldog cigányokkal is - Skupljaci perja (1967), színes, szinkronizált, jugoszláv, 83 perc, sz: Bekim Fehmin, Olivera Vuco, Bata Zikonovic 1967 Cannes - Nagydíj, Nemzetközi Kritika-díja, 1967 Pula - Arany Aréna KRITIKA