Kritika 27. (1998)
1998 / 6. szám - Lengyel László: A három csomag
gyelmébe. Az egyik szerint Surányi György. Vele akkor már hónapok óta folytak a tárgyalások, s önt szabta egyik feltételnek. Hiszen pontosan tudta, hogy milyen monetáris politikát akar megvalósítani, s ehhez keresett egy vele rokon gondolkozású pénzügyminisztert. Úgy is jelentek meg a közvélemény előtt, mint a pénzügyi ikrek. Ez reális feltételezésnek tűnik. A másik változat szerint, amit állítólag Suchman Tamás terjeszt, ő ajánlotta magát a kormányfőnek, de ez volt élete legnagyobb tévedése. Lehet, hogy Suchman Tamás ajánlott, de fordítva is igaz a történet. Mert tőlem valóban megkérdezte a kormányfő, hogy mit szólnék az ő privatizációs miniszteri kinevezéséhez. Azt mondtam, hogyha a szakmai döntéseket az ÁV Rt. igazgatósága hozhatja meg, s ezt Suchman elfogadja, s csak politikai felügyeletet lát el, akkor biztosan együtt tudunk majd működni. Egyébként a csalódás kölcsönös. Szóval akkor, most melyik az igazi? Nemcsak ez a két verzió van. Én hallottam azt is, hogy a régi reformkörös csapat, Baja, Jánosi, Géczi ajánlott.” Surányi György, Baja Ferenc és Géczi József a „reformkörös verziót” erősítették meg. Az SZDSZ- vezetők szerint Bokros szocialistának számított Horn szemében, Surányi pedig SZDSZ-esnek. „ Felkérik, majd elvonul zord magányba és előáll a 25 ponttal, amely fő vonalaiban rögzíti elképzeléseit. S felmutattam az első sajtótájékoztatón, hogy rajta van a miniszterelnök kézjegye: »Egyetértek. Horn Gyula«. A történtek ismeretében ezt a pesti fáma így összegezte, hogy az volt ráírva: »Egyet értek..« Mármint azt, hogy elfogadta a pénzügyminiszteri felkérést. Ez jó, bizarr humor. S még az is lehet, hogy igaz.”. Bokros kidolgozta 25 pontos programtervezetét. Ez a tervezet még nem tükrözi azt a megrendültséget és azt az azonnali beavatkozásra irányuló igényt, ami majd a március 12-i kormánycsomagban megjelenik. Bokros később ezt azzal magyarázta, hogy nem szokás előre bejelenteni se az árfolyam-politikai döntéseket, se a vámpótlékot. Ez igaz. Mindenesetre a 25 pont olyan általános elmélkedés, amely konkrét cselekvési programként aligha fogadható el. Nem is szabad ekként számon kérni. A tervezetben négy-öt pont szól konkrét cselekvésről, tíz pont a privatizációról, ami nem is a pénzügyminiszterhez tartozik. A 25 pont külön fejezete tartalmaz elképzeléseket a kormányzati szerkezetről és munkastílusról. Ennek egyik pontjában Bokros azt követeli, hogy a pénzügyminiszter álljon a gazdasági kabinet élén - eddig is a pénzügyminiszter vezette, s „a pénzügyminiszter egyetértése nélkül semmilyen gazdasági témát ne lehessen a kormány ülésére beterjeszteni”. Bokros tulajdonképpen vétójogot szeretett volna magának kikötni, de ezt nem sikerült elérnie. Bokros teljes joggal a feladatok nagyságára hivatkozott, és ehhez a kormány teljes egységét kérte. Az egységhez három feltételt határozott meg: 1. „ Csapatmunka. A vázolt feladathalmazzal való szembenézés hazai és külföldi tudós elmék hadseregének mozgósítását igényli a legkülönbözőbb szakterületekről. A pénzügyminiszternek legyen joga és lehetősége kiművelt emberfők munkáját megvásárolni és megszervezni. 2. Nyilvánosság. A jelzett teendők túlzás nélkül nemzeti programot alkotnak. Ezért megoldásuk előkészítése, az új intézmények szellemi előképének megrajzolása, majd pedig megvalósításuk folyamán állandó párbeszédet kell folytatni minden mérvadó politikai erővel és érdekcsoportosulással, a szakmai közvéleménnyel, a külfölddel és végül, de nem utolsósorban az ország lakosságával. 3. Tiszta kéz. Könyörtelen harcot kell folytatni a korrupció, az adócsalás, a csalárd csőd, a bennfentes kereskedelem és a gazdasági élet bűnözéssel való összefonódása ellen. Állami tulajdonban lévő bankok és vállalatok pártokat semmilyen formában nem támogathatnak... Ugyanezek a cégek ne vásárolhassanak ellenőrző pakettet napilapokban és országos hálózatú rádió- és televíziótársaságokban sem. A köztisztviselők feddhetetlensége legyen alapkövetelmény. Törvénysértés esetén mindenkivel szemben egyforma szigorúsággal kell fellépni, tekintet nélkül az illető beosztására, előéletére, fontosságára stb. Természetes, hogy tisztakezűségben a nép szolgáinak, a minisztereknek, a kormánynak kell elöljárni.” Bokros úgy vélte, hogy a miniszterelnök személyes meggyőzése mellett írásos garanciájára is szükség van. Ez a felfogás természetesen közel viszi az SZDSZ koalíciókötéskor alkalmazott technikájához: ha Horn Gyula aláírja a 25 pontot, akkor később nem mondhatja, hogy Bokros politikája nem a kormány politikája. Nem tudjuk, hogy Horn mit értett a 25 pontból. De mindenképpen beleillett gondolkodásába, hogy Bokros „megoldotta” az úgynevezett „fenntartható növekedés” bűvszavával a miniszterelnök dilemmáját - „mikor lesz itt már növekedés?” -, osztotta a miniszterelnöknek azt a reménységét, hogy rövid távon tenni lehet a feketegazdaság ellen, s innen pótlólagos jövedelmeket lehet bevonni. Bokros ingatlanadó formájában fölmelegítette Horn kedvenc tervezetét a vagyonadóról. S végül Bokros fanatikus meggyőződése és azonnali tenniakarása imponált Horn Gyulának. „Bokros koncepciója döntő szerepet játszott abban, hogy a kormányfő teljes határozottsággal kiállt a gazdasági stabilizáció mellett, hiszen az a növekedés és az egyensúly közötti összhang megteremtését ígérte, s ezáltal feloldotta Horn Gyula legsúlyosabb dilemmáját. A „fenntartható növekedés” gondolata elvileg szemben állt Békési László felfogásával, mely az egyensúly megteremtését időben elválasztotta a növekedéstől s különbség mutatkozott a két gazdaságpolitikus között abban is, hogy Bokros ekkor még a privatizációs bevételek reorganizációs célú felhasználását is támogatta. A 25 ponttal a gazdasági útkeresés időszaka végérvényesen lezárult és közeledett a fordulat ideje”. Bokros elődje bukásából megértette, hogy működéséhez elengedhetetlen az MSZP-frakció támogatása. (Az SZDSZ-vezetők is meg voltak győződve arról, hogy csak olyan pénzügyminiszter járhat sikerrel, aki be van ágyazva az MSZP-be. Ezért Pető Iván lebeszélte Király Pétert, tekintettel arra, hogy Királynak semmiféle szocialista kapcsolata nem volt.) Bokros kérésére összeült az MSZP-frakció vezetése Szekeres Imre szobájában, ahol a pénzügyminiszter-jelölt előadta elképzeléseit és támogatásukat kérte. Támogatása egységes volt. Az egyetlen vitázó Nagy Sándor, aki elfogadta ugyan a stabilizáció igényét, de két kérdésben ellentmondott: a Bokros kategorikusan közölte, hogy a tb-önkormányzatoknak nem jár vagyon - Nagy Sándor ellene vetette, hogy ezt a vagyonjuttatást törvény mondja ki, s nagyon helytelen lenne, ha a kormány törvénytelenül megtagadná a vagyonjuttatást. „Csináljatok törvénymódosítást, de ne törvénytelenséget!”; b) a szakszervezeti elnök elismerte, hogy az alacsonyabb bérszínvonal versenyelőnyt jelenthet, de úgy vélte, hogy az igazi kérdés a termelékenység alakulása. Fölvetette, hogy a versenyszektorban a termelékenység a vállalatoktól és nem az államtól függ, a közszektorban pedig a hatékonyság és a termelékenység értelmezhetetlen, ezért a bérek visszafogását ne fogjuk a hatékonyságra, hanem mondjuk ki nyíltan, hogy ennyi emberre a közszolgálatban nincs pénz. (Nagy Sándornak mindkét vitakérdésben igaza volt, amit Bokros el is ismert, de nem fogadott el.) A szocialisták meg voltak zavarodva. Bár rákényszerültek, hogy főnökük fordulata hatására ők is fordulatot tegyenek, de a váltás túl gyors volt. Ugyanazok, akik Békési lemondásakor boldogan triumfáltak, most nem tudták, hogyan alkalmazkodjanak az új helyzethez. Igen tanulságos, hogy Szekeres Imre a csomag bejelentése előtt egy nappal, március 11-én kijelentette, hogy „nem sokkterápiára, nem riogatásra van szükség a gazdaságban, hanem határozott cselekvésre. Nem várhatók olyan döntések, amellyel tovább csökkenne a lakosság életszínvonala.” Nesze neked stabilizácijst és csomag! Nesze neked néphez fordulás! Szekeres Imre így emlék Bra hiszik: „A gazdaságpolitikai ■HHHHBt fordulat nemcsak a társadalmat, hanem az MSZP-t is megrázta. Igazolódtak azok a vélekedések, hogy a szocialisták ugyan egységesen elfogadták a válságkezelő programot, ám jelentős részük nem azonosult azzal. E napokban azonban az is bebizonyosodott, hogy a párt testületei, irányzatai és tagjai az éles belső ellentétek ellenére az MSZP egészének fenntartására, kormányzóképességének megőrzésére törekednek. Az országos elnökség március 13-ai ülésén - bár heves vita után - egyhangúan támogatásáról biztosította a csomagtervet, és a frakció is határozottan a kormány mellé állt. A március 26-án tartott aktívaértekezlet is elfogadta a szigorú megszorításokat, a felszólalók többsége azonban bírálta az előkészítés módját, az intézkedések »puccsszerű« bejelentését.” Bokros tervezete megírása után szembesült a pénzügyi helyzettel és a nyugati igényekkel. Valójában nem ismerte a makrogazdasági helyzetet, nem ismerte a számokat. Először akkor szembe- 3 KRITIKA