Kritika 27. (1998)

1998 / 6. szám - Lengyel László: A három csomag

gyelmébe. Az egyik szerint Surányi György. Vele akkor már hónapok óta folytak a tárgyalások, s önt szabta egyik feltételnek. Hiszen pontosan tudta, hogy milyen monetáris politikát akar megvalósíta­ni, s ehhez keresett egy vele rokon gondolkozású pénzügyminisztert. Úgy is jelentek meg a közvéle­mény előtt, mint a pénzügyi ikrek. Ez reális feltételezésnek tűnik. A másik változat szerint, amit­­ állítólag Suchman Tamás terjeszt, ő ajánlotta magát a kor­mányfőnek, de ez volt élete legnagyobb tévedése. Lehet, hogy Suchman Tamás ajánlott, de fordítva is igaz a történet. Mert tőlem valóban megkérdezte a kormányfő, hogy mit szólnék az ő privatizációs mi­niszteri kinevezéséhez. Azt mondtam, hogyha a szakmai döntéseket az ÁV Rt. igazgatósága hozhat­ja meg, s ezt Suchman elfogadja, s csak politikai fel­ügyeletet lát el, akkor biztosan együtt tudunk majd működni. Egyébként a csalódás kölcsönös. Szóval akkor, most melyik az igazi? Nemcsak ez a két verzió van. Én hallottam azt is, hogy a régi reformkörös csapat, Baja, Jánosi, Géczi ajánlott.”­ Surányi György, Baja Ferenc és Géczi József a „reformkörös verziót” erősítették meg. Az SZDSZ- vezetők szerint Bokros szocialistának számított Horn szemében, Surányi pedig SZDSZ-esnek. „ Felkérik, majd elvonul zord magányba és előáll a 25 ponttal, amely fő vonalaiban rögzíti elképzeléseit. S felmutattam az első sajtótájékoztatón, hogy rajta van a miniszterelnök kézjegye: »Egyetértek. Horn Gyula«. A történtek ismeretében ezt a pesti fáma így összegezte, hogy az volt ráírva: »Egyet értek..« Mármint azt, hogy elfogadta a pénzügyminiszteri felkérést. Ez jó, bizarr humor. S még az is lehet, hogy igaz.”. Bokros kidolgozta 25 pontos programtervezetét.­ Ez a tervezet még nem tükrözi azt a megrendültsé­­get és azt az azonnali beavatkozásra irányuló igényt, ami majd a március 12-i kormánycsomagban meg­jelenik. Bokros később ezt azzal magyarázta, hogy nem szokás előre bejelenteni se az árfolyam-politi­kai döntéseket, se a vámpótlékot. Ez igaz. Mindenesetre a 25 pont olyan általános elmélke­dés, amely konkrét cselekvési programként aligha fogadható el. Nem is szabad ekként számon kérni. A tervezetben négy-öt pont szól konkrét cselekvés­ről, tíz pont a privatizációról, ami nem is a pénz­ügyminiszterhez tartozik. A 25 pont külön fejezete tartalmaz elképzeléseket a kormányzati szerkezet­ről és munkastílusról. Ennek egyik pontjában Bok­ros azt követeli, hogy a pénzügyminiszter álljon a gazdasági kabinet élén - eddig is a pénzügyminisz­ter vezette­­, s „a pénzügyminiszter egyetértése nél­kül semmilyen gazdasági témát ne lehessen a kor­mány ülésére beterjeszteni”.­ Bokros tulajdonkép­pen vétójogot szeretett volna magának kikötni, de ezt nem sikerült elérnie. Bokros teljes joggal a feladatok nagyságára hi­vatkozott, és ehhez a kormány teljes egységét kér­te. Az egységhez három feltételt határozott meg: 1. „ Csapatmunka. A vázolt feladathalmazzal va­ló szembenézés hazai és külföldi tudós elmék had­seregének mozgósítását igényli a legkülönbözőbb szakterületekről. A pénzügyminiszternek legyen jo­ga és lehetősége kiművelt emberfők munkáját meg­vásárolni és megszervezni. 2. Nyilvánosság. A jelzett teendők túlzás nélkül nemzeti programot alkotnak. Ezért megoldásuk előkészítése, az új intézmények szellemi előképé­nek megrajzolása, majd pedig megvalósításuk fo­lyamán állandó párbeszédet kell folytatni minden mérvadó politikai erővel és érdekcsoportosulással, a szakmai közvéleménnyel, a külfölddel és végül, de nem utolsósorban az ország lakosságával. 3. Tiszta kéz. Könyörtelen harcot kell folytatni a korrupció, az adócsalás, a csalárd csőd, a bennfen­tes kereskedelem és a gazdasági élet bűnözéssel való összefonódása ellen. Állami tulajdonban lévő bankok és vállalatok pártokat semmilyen formában nem támogathatnak... Ugyanezek a cégek ne vásá­rolhassanak ellenőrző pakettet napilapokban és or­szágos hálózatú rádió- és televíziótársaságokban sem. A köztisztviselők feddhetetlensége legyen alap­­követelmény. Törvénysértés esetén mindenkivel szemben egyforma szigorúsággal kell fellépni, te­kintet nélkül az illető beosztására, előéletére, fon­tosságára stb. Természetes, hogy tisztakezűségben a nép szolgáinak, a minisztereknek, a kormánynak kell elöljárni.”­ Bokros úgy vélte, hogy a miniszterelnök szemé­lyes meggyőzése mellett írásos garanciájára is szükség van. Ez a felfogás természetesen közel vi­szi az SZDSZ koalíciókötéskor alkalmazott techni­kájához: ha Horn Gyula aláírja a 25 pontot, akkor később nem mondhatja, hogy Bokros politikája nem a kormány politikája. Nem tudjuk, hogy Horn mit értett a 25 pontból. De mindenképpen beleillett gondolkodásába, hogy Bokros „megoldotta” az úgynevezett „fenntartható növekedés” bűvszavával a miniszterelnök dilem­máját - „mikor lesz itt már növekedés?” -, osztotta a miniszterelnöknek azt a reménységét, hogy rövid távon tenni lehet a feketegazdaság ellen, s innen pótlólagos jövedelmeket lehet bevonni. Bokros in­gatlanadó formájában fölmelegítette Horn kedvenc tervezetét a vagyonadóról. S végül Bokros fanati­kus meggyőződése és azonnali tenniakarása impo­nált Horn Gyulának. „Bokros koncepciója döntő szerepet játszott ab­ban, hogy a kormányfő teljes határozottsággal kiállt a gazdasági stabilizáció mellett, hiszen az a nö­vekedés és az egyensúly közötti összhang megteremtését ígérte, s ezáltal felol­dotta Horn Gyula legsúlyosabb di­lemmáját. A „fenntartható nö­vekedés” gondolata elvileg szemben állt Békési László felfogásával, mely az egyensúly megteremtését időben elválasztotta a növeke­déstől s különbség mu­tatkozott a két gazda­ságpolitikus között ab­ban is, hogy Bokros ekkor még a privati­zációs bevételek reorganizáci­ós célú fel­­használását is támogatta. A 25 ponttal a­­ gazdasági út­keresés időszaka végérvényesen le­zárult és közele­dett a fordulat ide­je”. Bokros elődje bukásából meg­értette, hogy mű­ködéséhez elen­gedhetetlen az MSZP-frakció tá­mogatása. (Az SZDSZ-vezetők is meg voltak győ­ződve arról, hogy csak olyan pénz­ügyminiszter járhat sikerrel, aki be van ágyazva az MSZP-be. Ezért Pető Iván lebeszélte Király Pétert, tekintettel arra, hogy Királynak semmiféle szocia­lista kapcsolata nem volt.) Bokros kérésére összeült az MSZP-frakció veze­tése Szekeres Imre szobájában, ahol a pénzügymi­niszter-jelölt előadta elképzeléseit és támogatásukat kérte. Támogatása egységes volt. Az egyetlen vitá­zó Nagy Sándor, aki elfogadta ugyan a stabilizáció igényét, de két kérdésben ellentmondott: a­ Bokros kategorikusan közölte, hogy a tb-önkormányzatok­­nak nem jár vagyon - Nagy Sándor ellene vetette, hogy ezt a vagyonjuttatást törvény mondja ki, s na­gyon helytelen lenne, ha a kormány törvénytelenül megtagadná a vagyonjuttatást. „Csináljatok tör­vénymódosítást, de ne törvénytelenséget!”; b) a szakszervezeti elnök elismerte, hogy az alacso­nyabb bérszínvonal versenyelőnyt jelenthet, de úgy vélte, hogy az igazi kérdés a termelékenység alaku­lása. Fölvetette, hogy a versenyszektorban a terme­lékenység a vállalatoktól és nem az államtól függ, a közszektorban pedig a hatékonyság és a termelé­kenység értelmezhetetlen, ezért a bérek visszafogá­sát ne fogjuk a hatékonyságra, hanem mondjuk ki nyíltan, hogy ennyi emberre a közszolgálatban nincs pénz. (Nagy Sándornak mindkét vitakérdés­ben igaza volt, amit Bokros el is ismert, de nem fo­gadott el.) A szocialisták meg voltak zavarodva. Bár rá­kényszerültek, hogy főnökük fordulata hatására ők is fordulatot tegyenek, de a váltás túl gyors volt. Ugyanazok, akik Békési lemondásakor boldogan triumfáltak, most nem tudták, hogyan alkalmazkod­janak az új helyzethez. Igen tanulságos, hogy Sze­keres Imre a csomag bejelentése előtt egy nappal, március 11-én kijelentette, hogy „nem sokkterápiá­ra, nem riogatásra van szükség a gazdaságban, ha­nem határozott cselekvésre. Nem várhatók olyan döntések, amellyel tovább csökkenne a lakosság életszínvonala.”­ Nesze neked stabilizáci­­jst és csomag! Nesze neked néphez fordu­­lás! Szekeres Imre így emlék­ Bra hi­szik: „A gazdaságpolitikai ■HHHHBt fordulat nemcsak a társadal­mat, hanem az MSZP-t is megrázta. Igazolódtak azok a vélekedések, hogy a szoci­alisták ugyan egységesen el­fogadták a válságkezelő programot, ám jelentős ré­szük nem azonosult azzal. E napokban azonban az is be­bizonyosodott, hogy a párt testületei, irány­zatai és tagjai az éles belső ellentétek elle­nére az MSZP egé­szének fenntartására, kormányzóképessé­gének megőrzésére töre­kednek. Az országos elnökség március 13-ai ülésén - bár heves vita után - egyhan­gúan támogatásáról biztosí­totta a csomagtervet, és a frakció is határozottan a kor­mány mellé állt. A március 26-án tartott aktívaértekezlet is elfogadta a szigorú megszorításokat, a felszólalók többsége azonban bírálta az előkészítés módját, az intézkedések »puccsszerű« bejelentését.” Bokros tervezete megírása után szembesült a pénzügyi helyzettel és a nyugati igényekkel. Való­jában nem ismerte a makrogazdasági helyzetet, nem ismerte a számokat. Először akkor szembe- 3 KRITIKA

Next