Kritika 29. (2000)

2000 / 10. szám - Lengyel László: Akár veszítsek, de belőlem nem csinálnak vadállatot

2000. október Akár veszítsek de belőlem nem csinálnak vadállato Smydde. Megtisztelő, hogy találkozhatunk. Képzelem, hogy mit gondol ró­lunk, rólam és pártomról. Hitetlenek és gonoszak, honárulók és fosz­togatók vagyunk a királypárti oldal szemében, akiknek arra sincs jo­guk, hogy a dán nevet viseljék. Ambrus apát: Tudja, Smydde uram, jobban szeretem magam szemével meg­ítélni az embert, magam eszével megismerni az igazságát, s a magam hitével lemérni a hitét. Ami kegyelmed hitét illeti, az az Úrra és ke­gyelmedre tartozik, nem énrám. De nem azért jött, hogy velem a hit kérdéseiről vitázzon. smydde: Valóban nem. De azért sem, hogy valamilyen lázadást készítsek elő a király ellen, s ebbe az összeesküvésbe apát uramat bevonjam. Ilyen ostobaságot rólunk csak Sovány uram feltételez. Nem tagadom, hogy kockázatot vállal, amikor velem találkozik. Ambrus apát: Hagyjuk ezt, térjünk jöttének céljára. Smydde: Készséggel. Nem gyónok, de vallomást szívesen teszek, hogyan látom én az ország, a király és pártom helyzetét. Ambrus apát: Hallgatom. Smydde: Amikor Fortinbras bevonult hadával, találgattuk, hogy miért veszí­tettünk. Az ifjú trónkövetelő és csapata volt kiváló, vagy mi voltunk ostobák és felkészületlenek. Én magam, mint apát uram is tudja, csak keveset értettem a dániai politikából, mert többet jártam a külországo­kat, mint honunk földjét. Amikor a vörös szalagos nemesek választá­sa rám esett, elhatároztam, hogy szép, nyugodt ütemben megismerem e világot, de amíg nem vagyok biztos a dolgomban, nem változtatok pártomban semmit. Elgondolásomban két sarokpont volt: egyrészt, hogy igazságos ügyünket, a korábban már megkezdett reformokat békésen győzelemre vigyem, másrészt, hogy pártomat, mely fél láb­bal még János királyságában, de másik lábával már az új világban ál­lott, nemes, tisztességes és hiteles párttá tegyem. Higgye el, nem akartam polgárháborút. Vártam, hogy az ifjú király, mint szokás, találkozót javall. E találkozón készséggel elfogadtam vol­na valamennyi tisztességes, együttműködő ajánlatát. Nem lázongó li­ga, hanem jogaiért kiálló erő akartunk lenni. Ám a király és az orange párt harcot hirdetett. Nekünk rontott minden oldalról, megpróbálta le­rohanni erősségeinket. Mire magunkhoz tértünk, már fejünkre zúdul­tak a felségsértési vádak, s az orange nemesek köszönni se voltak haj­landók nekünk. Nem mentegetem a vörös szalagos tábort. Düh, bosz­­szúvágy, ordító szenvedély munkált bennük, hogy azonnal visszavág­janak. Ha tehettem, visszafogtam e bosszút, de az udvari nyomulás egyre kevésbé volt elfogadható. Ambrus apát, Smydde uram, nem ti kezdtétek-e az ifjú királynak támadását? Nem ti adtatok közre röpiratokat a király embereinek ügyeiről? Nem ti vádoltátok-e őket rémes rablásokkal és tisztességtelenséggel? Smydde: Ellent kell mondanom. Megleptek minket, s ránk zúdultak, mielőtt mozdulni tudtunk volna. Apát uram, a király és pártja abban különbö­zik tőlünk, hogy ott, ha parancsot adnak gyors és céltudatos akcióra, azonnal végrehajtják, mi viszont addig a határozatig se jutunk el. Ütöt­tünk, ütöttünk, de már csak védelemből. Szekértáborba szorultunk, ahonnan alig tudtunk kijönni. Ezért azután nyugodt építkezés helyett, állandóan azt kellett figyel­nem, honnan vágtat elő egy orange csapat, s kiáltja, le a vörösökkel, mikor meneszti egyik vagy másik miniszter a hivatalok embereit. Részlet a szerző Fortinbras uralkodása című, a Helikon Kiadónál 2000 karácsonyára megjelenő mű­véből. A könyvben, a XVII. század elején, egy dániai kolostorban beszélgetnek a királyról, udvaráról, az uralkodásról és annak módszereiről. Fortinbras királyban némiképp felismerhető Orbán Viktor, So­vány uramban Kövér László, Dagadt lovagban Csurka István, a Bohóckirályban Torgyán József, Smydde uramban Kovács László. Az orange nemesek a fiatal demokratákra, a vörös szalagosak a szocialisták­ra emlékeztetnek. Ebben a fejezetben Smydde, a vörös szalagosok vezetője beszélget Ambrus apáttal a helsingöri kolostorban, mondván, hogy vörösökkel kollaboráltak, s mikor áll elő maga a ki­rály, hogy felségsértési vádat zúdítson fejünkre. Stratégiát kellett vol­na szülnünk, de eközben nap mint nap csetepatékba vontak minket. Mi az országra akartunk tekinteni, erre belevittek a pártcsatákba. Elis­merem, hogy csak azt tudtuk, hogy mit nem akarunk, de hogy mit szeretnénk, arra még nem jutottunk. Nekünk nincs vezető csapatunk Nekünk nincs vezető csapatunk. A mi pártunk nem pretoriánus gár­da, nem testőrcsapat. A vörös szalagosok nem kiválasztottak, nem el­szánt avantgárd: vannak köztünk régi oligarchák és sok-sok kisember, kik a jánosi örökséget harcolják, de mellettük ott lovagolnak János ki­rály országa ellen lázadó kisnemesek, hivatalnokok, azután városi polgárok. Nálunk nincs belső párt, nincs kemény mag, még tisztessé­ges csapat se. Hatalmas konglomerátum ez, amelyben több párt, több liga, több eszme, több hit van. S egység hiányában minden irányba húzunk. Ennek hátránya, hogy lassúak és nehezen mozdulók va­gyunk, de előnye, hogy e pártban egyeztetni, együttműködni kell, zsarnokoskodni nem lehet. Ambrus apát, Smydde uram, távolról látom, amit látok, de benyomásom sze­rint képtelenek összehangolni nemcsak hosszú távú, de napi tevé­kenységüket is. Mást mondanak reggel és mást délben, még mindig nem derült ki, hogy mit is akarnak igazán, mi a vezető eszméjük. Ér­tem, hogy nem háborúskodást akarnak, ennek örülök, de miért gon­dolják, hogy jobban cselekednének, mint a király? Smydde: Ó, a király úgy jár el, mint egy fordított Robin Hood: a szegények­től vesz el, hogy a gazdagoknak adjon. Mi ezt bizonyosan nem ten­nénk. Ambrus apát: Nem tették-e akkor, amikor hatalmon voltak? Nem rabolták-e meg a szegényeket reformok címén? S nem lopták-e meg őket korrupt embereik? Smydde: E reformok nélkül soha nem kerül ki országunk a kátyúból. Mi sa­nyargatni senkit nem akartunk. Sajnos addig-addig húztuk az állada­­lom egyensúlyának megteremtését, hogy az érvágás helyett, műteni kellett. De országunkat ezzel bekapcsoltuk a világ keringésébe. Ami a korrupt vörös urakat illeti, sajnos igazat kell adnom. Loptak és becstelenül kijártak, összejátszottak, és árulták a hivatali döntéseket. Én lennék a legboldogabb, ha megszabadulhatnék azoktól, akik ezt elkövették. Ambrus apát: Miért nem teszi? Smydde: Sajnos az orange nyomulás és hatalmaskodás utólag mindent iga­zol. Ezekhez képest, mi naiv gyermekek voltunk - mondják a pár­­tembeliek. Azután pedig a vádaskodás. Az új királyságban az a szo­kás, hogy akit lehet megvádolnak, és ezzel hiteltelenítenek minden vádat, így mindenki bűnös, és senki sem. A vádak nagy része igazol­hatatlan és elfogadhatatlan. Ugyan milyen jogon ítélkezhetnék, mi­lyen bizonyítékok alapján? De be kell látnom, hogy erőmet is megha­ladta e feladat. A vörös szalagos párt bonyolult szövetségek rendsze­rén nyugszik - akár az ország. Az orange főnökök erre a pártjuk és az ország kemény egységesítésével válaszolnak. Nem is tudod, hogy mekkora nyomás nehezedik rám, hogy mi is csináljuk ezt, utánozzuk őket, mert ez az egyedül győztes stratégia, ez a jövő. Akár veszítsek, de belőlem nem csinálnak vadállatot Én erre képtelen és alkalmatlan vagyok. Fiatal koromból emlékszem János király uralmának elejére, az egységes és oszthatatlan élcsapat pártra, s a pártot szolgáló központosított államra. Véres és rút korszak 19

Next