Kritika 29. (2000)
2000 / 10. szám - Lengyel László: Akár veszítsek, de belőlem nem csinálnak vadállatot
2000. október Akár veszítsek de belőlem nem csinálnak vadállato Smydde. Megtisztelő, hogy találkozhatunk. Képzelem, hogy mit gondol rólunk, rólam és pártomról. Hitetlenek és gonoszak, honárulók és fosztogatók vagyunk a királypárti oldal szemében, akiknek arra sincs joguk, hogy a dán nevet viseljék. Ambrus apát: Tudja, Smydde uram, jobban szeretem magam szemével megítélni az embert, magam eszével megismerni az igazságát, s a magam hitével lemérni a hitét. Ami kegyelmed hitét illeti, az az Úrra és kegyelmedre tartozik, nem énrám. De nem azért jött, hogy velem a hit kérdéseiről vitázzon. smydde: Valóban nem. De azért sem, hogy valamilyen lázadást készítsek elő a király ellen, s ebbe az összeesküvésbe apát uramat bevonjam. Ilyen ostobaságot rólunk csak Sovány uram feltételez. Nem tagadom, hogy kockázatot vállal, amikor velem találkozik. Ambrus apát: Hagyjuk ezt, térjünk jöttének céljára. Smydde: Készséggel. Nem gyónok, de vallomást szívesen teszek, hogyan látom én az ország, a király és pártom helyzetét. Ambrus apát: Hallgatom. Smydde: Amikor Fortinbras bevonult hadával, találgattuk, hogy miért veszítettünk. Az ifjú trónkövetelő és csapata volt kiváló, vagy mi voltunk ostobák és felkészületlenek. Én magam, mint apát uram is tudja, csak keveset értettem a dániai politikából, mert többet jártam a külországokat, mint honunk földjét. Amikor a vörös szalagos nemesek választása rám esett, elhatároztam, hogy szép, nyugodt ütemben megismerem e világot, de amíg nem vagyok biztos a dolgomban, nem változtatok pártomban semmit. Elgondolásomban két sarokpont volt: egyrészt, hogy igazságos ügyünket, a korábban már megkezdett reformokat békésen győzelemre vigyem, másrészt, hogy pártomat, mely fél lábbal még János királyságában, de másik lábával már az új világban állott, nemes, tisztességes és hiteles párttá tegyem. Higgye el, nem akartam polgárháborút. Vártam, hogy az ifjú király, mint szokás, találkozót javall. E találkozón készséggel elfogadtam volna valamennyi tisztességes, együttműködő ajánlatát. Nem lázongó liga, hanem jogaiért kiálló erő akartunk lenni. Ám a király és az orange párt harcot hirdetett. Nekünk rontott minden oldalról, megpróbálta lerohanni erősségeinket. Mire magunkhoz tértünk, már fejünkre zúdultak a felségsértési vádak, s az orange nemesek köszönni se voltak hajlandók nekünk. Nem mentegetem a vörös szalagos tábort. Düh, boszszúvágy, ordító szenvedély munkált bennük, hogy azonnal visszavágjanak. Ha tehettem, visszafogtam e bosszút, de az udvari nyomulás egyre kevésbé volt elfogadható. Ambrus apát, Smydde uram, nem ti kezdtétek-e az ifjú királynak támadását? Nem ti adtatok közre röpiratokat a király embereinek ügyeiről? Nem ti vádoltátok-e őket rémes rablásokkal és tisztességtelenséggel? Smydde: Ellent kell mondanom. Megleptek minket, s ránk zúdultak, mielőtt mozdulni tudtunk volna. Apát uram, a király és pártja abban különbözik tőlünk, hogy ott, ha parancsot adnak gyors és céltudatos akcióra, azonnal végrehajtják, mi viszont addig a határozatig se jutunk el. Ütöttünk, ütöttünk, de már csak védelemből. Szekértáborba szorultunk, ahonnan alig tudtunk kijönni. Ezért azután nyugodt építkezés helyett, állandóan azt kellett figyelnem, honnan vágtat elő egy orange csapat, s kiáltja, le a vörösökkel, mikor meneszti egyik vagy másik miniszter a hivatalok embereit. Részlet a szerző Fortinbras uralkodása című, a Helikon Kiadónál 2000 karácsonyára megjelenő művéből. A könyvben, a XVII. század elején, egy dániai kolostorban beszélgetnek a királyról, udvaráról, az uralkodásról és annak módszereiről. Fortinbras királyban némiképp felismerhető Orbán Viktor, Sovány uramban Kövér László, Dagadt lovagban Csurka István, a Bohóckirályban Torgyán József, Smydde uramban Kovács László. Az orange nemesek a fiatal demokratákra, a vörös szalagosak a szocialistákra emlékeztetnek. Ebben a fejezetben Smydde, a vörös szalagosok vezetője beszélget Ambrus apáttal a helsingöri kolostorban, mondván, hogy vörösökkel kollaboráltak, s mikor áll elő maga a király, hogy felségsértési vádat zúdítson fejünkre. Stratégiát kellett volna szülnünk, de eközben nap mint nap csetepatékba vontak minket. Mi az országra akartunk tekinteni, erre belevittek a pártcsatákba. Elismerem, hogy csak azt tudtuk, hogy mit nem akarunk, de hogy mit szeretnénk, arra még nem jutottunk. Nekünk nincs vezető csapatunk Nekünk nincs vezető csapatunk. A mi pártunk nem pretoriánus gárda, nem testőrcsapat. A vörös szalagosok nem kiválasztottak, nem elszánt avantgárd: vannak köztünk régi oligarchák és sok-sok kisember, kik a jánosi örökséget harcolják, de mellettük ott lovagolnak János király országa ellen lázadó kisnemesek, hivatalnokok, azután városi polgárok. Nálunk nincs belső párt, nincs kemény mag, még tisztességes csapat se. Hatalmas konglomerátum ez, amelyben több párt, több liga, több eszme, több hit van. S egység hiányában minden irányba húzunk. Ennek hátránya, hogy lassúak és nehezen mozdulók vagyunk, de előnye, hogy e pártban egyeztetni, együttműködni kell, zsarnokoskodni nem lehet. Ambrus apát, Smydde uram, távolról látom, amit látok, de benyomásom szerint képtelenek összehangolni nemcsak hosszú távú, de napi tevékenységüket is. Mást mondanak reggel és mást délben, még mindig nem derült ki, hogy mit is akarnak igazán, mi a vezető eszméjük. Értem, hogy nem háborúskodást akarnak, ennek örülök, de miért gondolják, hogy jobban cselekednének, mint a király? Smydde: Ó, a király úgy jár el, mint egy fordított Robin Hood: a szegényektől vesz el, hogy a gazdagoknak adjon. Mi ezt bizonyosan nem tennénk. Ambrus apát: Nem tették-e akkor, amikor hatalmon voltak? Nem rabolták-e meg a szegényeket reformok címén? S nem lopták-e meg őket korrupt embereik? Smydde: E reformok nélkül soha nem kerül ki országunk a kátyúból. Mi sanyargatni senkit nem akartunk. Sajnos addig-addig húztuk az álladalom egyensúlyának megteremtését, hogy az érvágás helyett, műteni kellett. De országunkat ezzel bekapcsoltuk a világ keringésébe. Ami a korrupt vörös urakat illeti, sajnos igazat kell adnom. Loptak és becstelenül kijártak, összejátszottak, és árulták a hivatali döntéseket. Én lennék a legboldogabb, ha megszabadulhatnék azoktól, akik ezt elkövették. Ambrus apát: Miért nem teszi? Smydde: Sajnos az orange nyomulás és hatalmaskodás utólag mindent igazol. Ezekhez képest, mi naiv gyermekek voltunk - mondják a pártembeliek. Azután pedig a vádaskodás. Az új királyságban az a szokás, hogy akit lehet megvádolnak, és ezzel hiteltelenítenek minden vádat, így mindenki bűnös, és senki sem. A vádak nagy része igazolhatatlan és elfogadhatatlan. Ugyan milyen jogon ítélkezhetnék, milyen bizonyítékok alapján? De be kell látnom, hogy erőmet is meghaladta e feladat. A vörös szalagos párt bonyolult szövetségek rendszerén nyugszik - akár az ország. Az orange főnökök erre a pártjuk és az ország kemény egységesítésével válaszolnak. Nem is tudod, hogy mekkora nyomás nehezedik rám, hogy mi is csináljuk ezt, utánozzuk őket, mert ez az egyedül győztes stratégia, ez a jövő. Akár veszítsek, de belőlem nem csinálnak vadállatot Én erre képtelen és alkalmatlan vagyok. Fiatal koromból emlékszem János király uralmának elejére, az egységes és oszthatatlan élcsapat pártra, s a pártot szolgáló központosított államra. Véres és rút korszak 19