Kritika 30. (2001)

2001 / 5. szám - Molnár Gál Péter: A Moulin Rouge, avagy egy kávéház metamorfózisai

16 bácskai pórfiúból került pikolófiú­­nak a Royal Orfeumba. 20 éves korá­ra már fizetőpincér. A körúti Royalból átment főpincérnek Frisch Józsefhez a Magyar utca 5. szám alat­ti Admiral bárba, a Maison Frida tő­­szomszédságába. Frisch József, kiszolgált frakker­­kocsis alapította sógora szerény alaptőkéjével 1920-ban. Kecses uta­lással a Nemzeti Kaszinó törzsvendé­geire, akik fiúgyermeküket is elhoz­ták ide, a kicsiny helyiséget elkeresz­telték Casinóévak. Este tízkor kezdő­dött a tánc. Malcsiner és Magyar zon­goráztak két zongorán, egy énekes­nő szolgáltatta a hangulatot. A Ma­gyar utca akkorra megszelídült, mint bérszerelmi fertály. „A múlt század ötvenes-hatvanas éveiben, csaknem minden földszintes lakás nyitott ab­lakaiból fehérre, pirosra festett képű, különböző korú nőszemélyek könyö­költek ki a nap minden szakában”­­írta szemérmesen az utcabéli Jókai­­házról Váli Mari.­ Közel esett a Casinóhoz az előkelő kupleráj, de megszabta törzsközönségét a közeli Nemzeti Kaszinó is. Itt időztek az arisztokrata papák, amíg fiaik a szomszédos műintézetben átestek a beavatási szertartáson. S itt időzött ötórai teán az előkelő közönség, át­menetben a jó társaságbeli nyilvá­nosság és az ügy között. A muzikális Zichy Tivadar gróf - az Orgia Rt. cí­mű szabadosan sikamlós regény hír­­hedett szerzője - innen nősült: fele­ségül vette az Admirál direkt riszét, „Gerbeaud Mancit”. Az Admirál - be­cenevén: „Admus” - kicsiny helyiség volt. A zenekar zongorából-dobból állott. Egyik zongoristája volt a ké­sőbb elhíresült Eisemann Mihály. Az Admirálból Szeráj lett, ekkor meg­szerezte Drucker „Pici” Sándor, a vá­sárcsarnok melletti kifőzés tulajdo­nosának gyermeke, aki előbb a Bo­hém bár köszönőembere. Nem tisz­tességes módszerekkel lett vendég­látós. Csalt, konzumáltatott. A ven­dégek rendelkezésére ülő „úrinőket” Drucker némi eufemizmussal óvó­nőknek nevezte. Megnyitja Kaszinó- Mulató néven (1941). A szórakozta­tóipar alvilágában „Kis-Arizonának” hívták. Este tíztől hajnali háromig tartott nyitva. Az ostrom után is diva­tos hely (nyári helyisége Balatonlel­­lén a Navy Cut). Eldurvult a Magyar utcai előkelő spelunka. A szocialista néphatalomnak és a gazdasági rend­őrségnek kellett közbelépnie, hogy megszűnjék. 1930-ban Evetovits eladta az Admirált. Flaschner kilépett a Párisien Grillből. Evetovits megvette a Grillt, Flaschner a Moulin Rouge-t. A Moulin és a Párisién Grill látszatra két külön üzem, de a valóságban ös­szejátszottak. Felosztották a piacot. A Párisien Grill a legelegánsabb kö­zönség szórakozóhelye. A Moulin Rouge a középosztályé. Evetovits mulatójában nem volt műsor. Kül­földről szerződtetett havonta válta­kozó zenészeket, s egy-két hazai tán­cos vagy táncospár lépett a parkett­re. Flaschnernél magyar zenekar ha­tározta meg a hangulatot. Eleinte Buttola Ede volt a karmester. Majd a kottát nem ismerő józsefvárosi­­ pa­pájának fatelepe volt a Kálvária utcá­ban­­, másfél méteres, zömök, ko-Flaschner Ernőtől, a Grill főpincérétől eredt a maszkírozott estélyek ötlete. Pán keze alá dolgozott egy fiatal képzőművész, Vogel Eric, pasz, kékszemű, akrobatikus kar­mester és zenevirtuóz Chappy állt a zenekar élén, aki vezénylés közben nemcsak szteppelt, hanem cigányke­reket is vetett fékezhetetlen vidámsá­gában. Amikor a harcban álló haza elkezdte megmagyarítani a szóra­koztatóipari neveket, és amikor a szocialista haza is irtózott az idegen artistanevektől, lett belőle Csöppi. Vagy Orlay Jenő. Eredetileg Oben­­dorfer Jenő. Fivérével, a bőgős (Lecák) Árpival kijártak a Mátyás tér­re a cigánygyerekektől ritmust és improvizációs készséget tanulni. Két szomszédvár nézett egymásra a Nagymező utcában. A páratlan ol­dalon a Moulin Rouge. A páros olda­lon az Arizona.a Rozsnyaiékkal te­repszemlét tartottak. Először a Szent István téren, a bazilika mellett szem­revételeztek egy vasudvart. Ez az egyházközség miatt alkalmatlannak látszott. Mégsem nyitható mulató a bazilika mellé. Másik lehetőség a pi­arista gimnáziummal szemközt, a 100 éves vendéglő mellett egy másik vasudvar volt, azóta üzletközpont és szálloda lett belőle. Végül rátaláltak Mai Manó fényképész házának ud­varára. Strohmayer mérnök beleil­lesztette a lokál nézőterét. Az utóbbi a párizsi Tabarin mula­tó mintájára a nemzetközi publikum éjszakai szórakozóhelyének szüle­tett. Félmeztelen görlökkel, karcsú táncos boyokkal. Gépi csodákkal. A pompás látvány dominált, a strucc­­tollas bevonulás, a süllyesztőből föl­merülő, nagy francia „örökifjú” Mistinguette-et utánozó Miss Arizo­nával mint revüprimadonnával, és a nemzetközi slágerek eredeti nyelven előadva. A szemközti ház hazai ven­dégekre épített. Ennek megfelelően a szóbeliség is nagy szerepet kapott. Korábban a Párisien Grill tulajdo­nosa, Gyürki gálaesteket tartott. Le­szerződtette az igen leleményes Pán József díszlettervezőt, aki csütörtö­könként más-más karakterrel díszíti föl a mulatót. Hol japán mimózaes­télyhez maszkírozza a lokált, hol há­remnek, hol montmartre-i kocsmá­nak alakítja át a termet. Egy alkalom­mal budai ház udvarává díszletezték. Az emeleti páholyokban zsalugáte­­res ablakok mögött ült a közönség. A pincérek ekkor kötényt hordtak, mintha budai kiskocsmában szolgál­nának fel. Gombaszögi Ella babos ruhában házmesternét játszott, de görlök táncoltak, és Mora Lee és Ladd amerikai artistapár is szerepelt.10 Flaschner Ernőtől, a Grill főpincé­rétől eredt a maszkírozott estélyek ötlete. Pán keze alá dolgozott egy fi­atal képzőművész, Vogel Eric. Flaschner odaédesgeti a Moulinhez. Vogel Eric (1907-1997) Tervezői vízjele: neccharisnyás női combok. Továbbá tüllben narancsló parányi keblek, nadrágocskákból kibuggya­nó lányülepek. Akkor is így terve­zett, amikor az ötvenes években be­­szerezhetetlen volt a hálótrikó, és a lefutott szemeket estelente az öltö­zőben kellett öltögetniük a lányok­nak. Kurizált a színházakban. Főfoglal­kozásban rajongott a nőkért. Általá­ban és konkrétan. Belefeledkezéssel rajzolt magas sarkú cipőben táncra emelt alsó lábszárat. Tustollával el­­kéjelgett a kánkántól kavaró com­bok látványán. Kicirkalmazta a tán­cosnők pici piros ajakát. Elmélázott szőke fürtjeiken. Fölékítette fejdí­szekkel a flittertől csillámló házmes­terlányokat, akik a karban igyekez­tek egyszerre lépni. Minden rajza szerelmi vallomás, érzéki rajongás. Munkássága hetven éve alatt többször ment ki a divatból, mint ahányszor mások divatba jöttek. Va­lahányszor divatjamúlttá vált, föltá­madott. Bölcs türelemmel kivárta az új divatok gyors elhervadását és a ré­giek újratámadását. Makacson ra­gaszkodott a vonal tisztaságához, a színek harmóniájához. Élveteg sza­londíszleteihez. Kéjsóvár jelmezei­hez. Eric volt a legfranciásabb pesti tervező. Színvilága: akár egy Raoul Dufyn átszűrt Vaszary. Egy sóhaj könnyedségével húzta meg a körvo­nalakat. Pasztellekben fürdőző utóimpresszionista: csupa vidámság, derű, jó kedély. Sosem tervezett fe­kete díszletet, borús hátteret, a színé­szeknek nem adott bús, szomorú ke­retet. Csupa valóságos mosoly volt. Csupa életszeretés. Csupa reménylő bizakodás. Nem giccsőrként cup­­pantott rá a világra, amikor az re­ménytelenné komorult. Bölcsen tud­ta: idővel minden jóra fordul. Csak legyen türelmünk idvárni. Ő kivárta a rászabott történelem borzalmainak végét. Derűlátása onnan fakadhatott, hogy orfeumok, éjszakai mulatók műsoraihoz tervezett díszleteket-jel­­mezeket, nem pedig temetkezési vállalkozóktól kapott dekorációs megbízatást. Andy Warhol hagyatékának árve­résén New Yorkban a grafikai szek­cióban magas dollárösszegért kelt el Eric két rajza. A festőecsetet apjától örökli, csak édesapja szobafestésre-mázolásra használta. Ericet mázolóinasnak ad­ják. Az Elemér utcában egy házban lakik Botlik József plakátgrafikussal. Rácsodálkozik keze járására. 15 éve­sen jár az OMIKE festőiskolájába Fé­nyes Adolf, Hermann Lipót, Zádor István óráira. Bécsben a Kunst­gewerbe Schule esti tanfolyamának hallgatója. Napközben Ferenczi Sán­dor építészeti irodájában dolgozik, díszleteket készítenek a Sacha film­vállalatnak, ahol Kertész Mihály ren­dező, Korda Mária színésznő és Petrovics Szvetiszláv Pulinia játszik. József Attila ebben az időben rik­kancs a Burg kertjében. Eric segéd­erő. Emeric Kálmán példájára lesz Vogel Imréből Emeric Vogel. Rövi­den: Eric Vogel. 1925-ben a bécsi ka­tonai parádéról készült rajzát beviszi a Wiener Extrablatt szerkesztőségé­be, címoldalon jelenik meg. Györgyi Dénesnek az Iparművészeti Főisko­lán van irodája, mivel apja a főiskola igazgatója. Györgyi magánterve­zőirodája alkalmazza Ericet. Első munkájaként a debreceni Déry Mú­zeum homlokzatának tervén dolgo­zik (1926). A Vogel család régi barát­ja, Nóti Károly elviszi a Simplon ká­véházba, megismerkedik Pán József díszlettervezővel. A Royal Szálló V. emeletén lévő műtermében megnézi vázlatait, próbaként a Király Színház angol operettjéhez (Vincent You­­mans-Irving Caesar: Mersz-e, Mary?) néhány jelmeztervvázlatot készíttet vele. Pán samesza a Magyar Színház produkcióinál, Alfred Neumann: Oroszország című drámája díszlet­­tervezésében (1927) a forgószínpad­ra telepített előadást német vendég­rendező, Karl Heinz Martin rendezi. Vogel a Rózsavölgyi kiadónak kotta­címlapokat tervez kuplékhoz, sláge­rekhez a 20 pengő és a Színházi Élet rajzos illusztrátora segédmunkaként. Első önálló munkáját a rendező Sza­bolcs Ernőtől kapja. Bús Fekete László: Páros csillag (1927) a vígszín­házi Faludi Sándor vezette Fővárosi 2001. május

Next