Kritika 38. (2009)
2009 / 11. szám - Józsa Ágnes: Erős közösség, sokszínűség. Beszélgetés Mikulás Ferenccel
sokszínűség em, egyik célkitűzésem volt, hogy megőrizzük azokat az értékeket, amelyekbe beleszülettünk. Így került sor a Magyar népmesék sorozatra, amit elfogadott a televízió (akkor még csak egy volt), követte ezt a Mesék Mátyás királyról, majd a Mondák a magyar történelemből, s a Mondák és mesék nagy sikerű darabjai. De készítettünk filmet a székesfehérvári Szent István-bazilikáról 3D-ben és kisfilmet a sámánizmusról. Ennek a programunknak a legkiforrottabb része a Magyar népmesék sorozat. Az első sorozat -1977-1978 - tizenhárom darabja a Jankovics Marcell-Lisziák Elek alkotópár munkája. A többiben is legtöbbet Jankovics Marcell dolgozott. Már a hetedik sorozatnál tartunk, nyolcvankilenc készült el, és százig jutunk el majd. Öröm számomra, hogy ez a sorozat nem csak a magyar gyerekek számára érdekes, mert az egészet megvásárolta az olasz televízió, most adták ki Japánban DVD-n és mesekönyvben, és vásároltak közülük sorozatokat a spanyolok is. A különböző fesztiválokon mindig díjat nyernek ezek a filmek. Meg tudná mondani, mi lehet a titka ennek? Titok nincs. Ezek a népmesék valójában jó történetek, olyanok, amelyek egyszerre szórakoztatnak és oldják a gyerekekben meglevő feszültséget. A filmek különlegessége talán az, hogy tárgyi motívumviláguk hiteles. Kovács Ágnes néprajztudós, aki népmesekutatással is foglalkozik, ő gyűjtötte a különböző tájegységek meséit, ő jelölte meg azokat a jellemző díszítőművészeti elemeket, amelyeket mi beépítettünk a sorozatokba. Ezek a rajzfilmepizódok nemcsak a történetet mondják el, de bemutatják a tájegység népművészetét is. A Kaláka együttes népzenei hangulatot teremt, Szabó Gyula csodálatos orgánumán gyönyörűen beszél magyarul. A mesék ízes zamatos kifejezései eredeti gyűjtések. Ezek a filmek tehát szolgálják szellemi örökségünk megőrzését is. Sajátos képi világukkal pedig erőteljesen különböznek Disney, de a Pannónia másik stúdióiban készült filmektől. A sajátos arculatra való törekvésük összefügg azzal, hogy munkatársai között találhattuk Hegedűs 2 László festőművészt, Haris László fotóművészt és Orosz István grafikusművészt? Igen. Ez a másik műfajunk. Olyan filmeket készíteni, ami képzőművészetileg is jelentős. Mint kiderült, ez az ötlet nem eredeti, nem a mi fejünkből pattant ki először. Moholy Nagy László (eredetileg, 1925-ben német nyelven megjelent, magyarul Festészet, fényképészet, film címmel, [Corvina Kiadó, 1978] megjelent munkája, valamint a Látás mozgásban [1946 Chicago, magyarul 1996, Műcsarnok- Intermédia] is foglalkozott ezzel) - s többen, mások is gondolták már, hogy az animációs film lehet művészet. Ilyen az 1984-ben készült Apokrif című film, amely Haris László és Orosz István munkája. Ha a tehetségekről van szó, akkor a stúdió történetéhez hozzá tartozik az is, hogy nyitottak voltunk. Amikor két hallgatót kitettek a bukaresti egyetemről csak azért, mert magyarok, írtam Horváth István akkori belügyminiszternek. Ő segített abban, hogy Szilágyi Varga Zoltán áttelepülhessen. Tudja, ez érdekes, mert talán azt várnák tőlem a Kádár-rendszerrel kapcsolatban, hogy felejtsek. Nagy ellentmondások feszültek. Velünk kapcsolatban én csak jót tudok mondani Gajdócsi István tanácselnökről. A kulturális diktatúra idején Kecskeméten létesült egy Kodály Intézet, egy Szórakaténusz Játékház, egy Naiv Festők Múzeuma és a rajzfilmstúdió. Tudom, könnyebb volt vidéken valamit csinálni, mint közel a tűzhöz, Budapesten. Talán ezért létezhetett Kaposvárott az a színház, Szegeden a Tiszatáj folyóirat, Pécsett a Bóbita bábegyüttes és Eck Imre balettegyüttese, no és Kecskeméten a filmstúdió. Emlékszem arra a vitára, amit a II. kerületi pártbizottság és a kecskeméti pártbizottság folytatott, hogy hova is tartozunk. Nem tudtak megegyezni. Az volt a szerencsénk, hogy nem tartoztunk senkihez, így, ez egyszerűen hangzik. Folyamatosan dolgoztak. Nagyszerű filmek születtek.. Nem csak mesefilmek. Többféle műfajban alkottak, és alkotnak remekeket. Igen, ha a filmtípusokról beszélünk, akkor a mese- és a művészfilm mellett, a harmadik csoportba a társadalmi problémákkal foglalkozó műveket sorolnám. Akik az idősebb generációhoz tartoznak tudják, hogy voltak olyan évtizedek, amikor az írók, a művészek vállalták azt, amit a politikusok nem vállaltak föl, vagy csak nagyon kevesen. Mi megpróbáltuk a társadalmi feszültségek okait megmutatni. Főleg Szoboszlay Péter munkásságára gondolok (Hé, Te! 1977, Hogyan került Eszter az asztalra? 1986, Játékklipp, 1990, Szent Mihálynapi játékok, 1992, Leltár, 1999). Ő több filmet készített a hatalommal való visszaéléstől kezdve, a hétköznapi fasizmusig. A fiatalon elhunyt Hegyi Füstös László készített tényfeltáró animációs filmeket (Egresfilm, 1984). Megfilmesítette például a Statisztikai zsebkönyvet, mert felkérést kaptunk a Magyar Televíziótól. De mi nemcsak a Statisztikai Hivatal jelentését használtuk, hanem a Hankiss Elemértől kapott, valós tényfeltáró adatokat is beépítettük a filmbe. A film elkészült, de nem vetítették le. A negyedik csoportba azokat a filmeket sorolnám mint amilyen a Vízipók csodapók, például. Az animációban általában gyorsítják az időt. Ezekben a filmekben nem zsugorítjuk az időt, ellenkezőleg, lassítunk. Ezzel olyan lélektani helyzeteket sikerül ábrázolni, amelyeket még játékfilmben is ritkán láthatunk. Szöveg nélkül, csupán a metakommunikáció ábrázolásával próbálunk érzelmeket közvetíteni. Ez azért is érdekes, mert a médiumok szaporodásával fölértékelődött a gesztus. Hogy szavakkal mi hangzik el, az egy dolog, de a testtartás, a pislogás azt is elárulja, hogy a szavak igazak-e vagy sem. Igyekszünk olyasmiket bemutatni, ami az emberekben a verbálissal szemben a vizuális érzékenységet növeli. Nagyon röviden így tudnám összefoglalni az itt készült filmek típusait. Természetesen, ebből soha nem tudtunk megélni. Arra gondoltunk, hogy úgy tudunk megmaradni, ha nem egy vidéki telephelye leszünk egy központi vállalatnak, hanem Kodály városában, a Kodály Intézettől pár lépésre, magunkévá tesszük Kodály gondolatát, miszerint: Magyarországon legyünk európaiak és Európában legyünk magyarok. Ezért arra törekedtünk, hogy minél hamarabb bekerüljük az európai vérkeringésbe. Mivel mi nem utazhattunk, ezért nemzetközi fesztivált szerveztünk ide. Ez a Soros Alapítvány segítségével sikerült. Ez mikor volt? A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején. Különböző országokból érkeztek filmesek, s én pedig azt kértem a meghívásért cserébe, hogy munkatársaim utazhassanak. Így fogadott bennünket a stuttgarti egyetem, egy kollégám fél évet töltött Izlandon. Volt Párizsban és Kanadában is filmvetítésünk. Szükség volt a kreativitásunkra e téren is. Az évek alatt, ahogy nehezedtek a körülmények, a munkaellátásunk is egyre bizonytalanabbá vált, kénytelenek voltunk mi magunk a feladatok után nézni. Ezért nem jelentett különösebb törést számunkra a gazdasági és politikai rendszerváltás, mert már korábban önállóságra szoktattak bennünket. Büszkén mondhatom, hogy Európában keresnek bennünket. Távol-Keletre viszik a nagy megrendeléseket, de a minőségi munkával minket bíznak meg. Elsősorban egész estés filmek előállításában működünk közre. Most dolgoztunk egy spanyolon. Azt megelőzően egy francia és ír koprodukcióban készült munkában kaptunk feladatot, így, Európában kicsit kézről kézre adnak bennünket és ez kollégáim tehetségének köszönhető. A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál ötlete is azért született még 1985-ben, mert kapcsolódni akartunk a világhoz. Ha a kollégák nem utazhatnak külföldre, akkor azt gondoltam, én hozom ide a világ legjobb animációs filmjeit. Olyan fesztivált rendezünk kétévenként, amelynek nemzetközi híre van. Az idén több mint ötszáz szakmai vendég regisztrált. A fesztivál mustra, amikor az alkotók számot vetnek saját tehetségükkel, és függetlenül a zsűri vagy a közönség ítéletétől, elhelyezik magukat az adott korszak animációs palettáján. Fesztiválszervezőként ezt a palettát szeretném színesíteni minden alkalommal. A hazai animáció készítői és a nézők a legutóbbi másfél év magyar filmtermésének legjavából, valamint az európai és a világ más tájain készült animációs filmek széles kínálatából válogathattak ezen a néhány napon. Ezért vetítettünk a partnerfesztiválok filmjeiből válogatást, ezért kértünk fel egy-egy híres rendezőt filmjének bemutatására, ezért tartottunk vetítést más országok gyermekei által készített munkákból. Igazi kuriózum az volt, hogy az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia által 1959 óta Oscar-díjjal jutalmazott animációs filmekből mutattunk be válogatást. Nagyon érdekes volt, mert ez alatt a pár évtized alatt nagyon sokat változott a műfaj, és sokat változtak az értékelés szempontjai is. Nagyon előreszaladtunk. A stúdió évtizedek óta készít filmeket. Az első kecskeméti animációs filmszemle 1985 júniusában volt. Azóta