Kritika 38. (2009)
2009 / 11. szám - Józsa Ágnes: Erős közösség, sokszínűség. Beszélgetés Mikulás Ferenccel
n nemcsak politikai rendszerváltás történt, de megváltoztak a tulajdonviszonyok is. Nagyon sok állami tulajdont pillanatok alatt privatizáltak. A Mafilm 2-es telepét ledózerolták. Ott most buszpályaudvar van. Megszűnt a pasaréti filmstúdió. Úgy gondoltam, hogy akkor menekülhetünk meg, ha mi vásároljuk meg a stúdiót. Nem a menedzsment, nem pár ember, hanem mi, együtt, harmincöten, így a kecskeméti filmstúdió magánkézbe került. Fönnmaradásunkat, létezésünket annak tudjuk be, hogy sajátunknak érezzük, ezt építgetjük, ezt próbáljuk gondozni, megtartani. Nagyon sajnálom, hogy a filmszakmában másutt nem ez történt. Hogyan sikerült létezésük anyagi alapjait biztosítani? A rendszerváltozás előtt a Magyar Televízióban nagyon sok, önök által készített animációs filmet láthattunk. Ma már mindenki készíthet reklámfilmet. Ragyogó számítógépes programok vannak. Valóban, nagyon sok rajzfilmet, sorozatot készítettünk közösen a televízióval. Az ottani kereskedelmi iroda megrendelésére nagyon sok reklámfilm született nálunk. A munkaellátásunkhoz akkor ez hozzátartozott, most már egészen más a helyzet. Megváltozott az érdekeltségei rendszer. A különböző reklámügynökségek különféle partnerekkel dolgoznak. Érdekes módon, itthonra nem, de külföldre kivitelezünk reklámfilmeket. Nemcsak a társadalmi helyzet változott meg a legutóbbi két évtizedben, hanem a technika is. A számítógépes programok fejlődése mennyiben változtatta meg a munkát? Igen, nincs még egy olyan művészeti ág, amelynek ilyen gyorsan átalakult volna a technikai háttere mint a filmkészítésnek. Amikor kezdtünk, akkor kézi munka volt minden. Bent kellett hogy üljenek az emberek a stúdióban és a 35 mm-es filmeket is kézzel festettük, rajzoltuk kockáról kockára. A celluloidlapokat több géppel kellett fölvenni, laborálni, előhívni, kópiákat készíteni. A hangosítás, a zene és a dialógusok felvétele külön munka. Egészen máshogy zajlik ez a folyamat ma. De az, hogy a számítógép bevonult az animációs filmkészítésbe, az nem azt jelenti, hogy mindezt számítógépekkel készítünk. A stúdióban ma is készítünk filmeket hagyományos két és az újabban népszerűbb három dimenzióban. A rajzolás után a kifestés számítógéppel történik. A rajzokat beszkenneljük. Az operatőri munkát tehát leginkább a számítógép végzi. Korábban a kollégáknak bent kellett ülniük a stúdióban. Ma ez nem szükséges, mert interneten keresztül tarthatjuk a kapcsolatot. Nagyon sok külföldi kolléga dolgozik velünk egy-egy nagyobb produkcióban: bolgárok, lettek oroszok, lengyelek, olaszok. Van, akivel személyesen nem is találkoztam még, mert elküldik a munkát nekünk és kész. Ez a módszer természetesen az előkészítés felelősségét növeli és nagyon nagy pontosságot követel. Több energiát fordítunk az előkészítésre és a szervezésre. A karakteranimációnál például elengedhetetlen a figura személyiségének megismerése. Az animátorok csak akkor tudják megfelelő ritmusérzékkel, fantáziával, művészi adottsággal hitelessé tenni az alakot, ha megfelelően ismerhetik. Ehhez olyan forgatókönyv kell, amiből ezt megtehetik. Hányan dolgoznak a stúdióban? Huszonegy-huszonketten vagyunk állományban rendezők, gyártásirányítók és műszakiak. De nagyon sokan vannak azok, akikkel évtizedek óta dolgozunk, de nincsenek állományban. Velük egyik produkciótól a másikba dolgozunk folyamatos szerződéssel. A hangfelvételekhez és bizonyos speciális munkákhoz bérbe veszünk stúdiót és munkatársakat. Fölösleges lenne hangtechnikai eszközöket beszerezni és szakembereket állományban tartani ezért. Említette, hogy régebben voltak rendszeres megbízásaik a televíziótól. A megélhetéshez munka kell. Ha nincs megbízás, akkor munka honnan kerül? Igyekszünk több lábon állni, és nagyon sokféle munkát csinálunk. A több lábon állás állandó célkitűzésünk. Készítünk reklámfilmet, szerzői rövidfilmeket, televíziós sorozatokat és szolgáltatunk tehetségünkkel, eszközeinkkel. Természetesen ezek között a legkedvesebbek saját szerzői filmjeink, saját sorozatunk. Jelenleg 25-26 film fut párhuzamosan. Nagyon érdekes, hogy soknak van irodalmi vonatkozása. Feldolgozzuk a Walesi bárdokat, Kormos István verses meséit. Kányádi Sándor meseregényéből filmsorozat készül. Pilinszky János egy verses meséjét és a Kőműves Kelemen című balladát nemrég fejeztük be. Hozzákezdünk Örkény István egyperceseihez, de készítünk filmet Csáth Géza egyik írásából is. Azt mondhatnám, hogy felvállaltuk a magyar irodalom népszerűsítését. Anyagilag biztonságban érezhetik magukat? Nem mondhatnám. Ahogy sokan ebben az országban, egyik napról a másikra élünk. Igazságtalannak tartom a szakmán belüli pénzelosztást is. A parlament által megszavazott összeget a Magyar Mozgókép Alapítvány osztja szét. Ebből a magyar animáció 3,5 (három egész öt) százalékban részesül. Szponzorok? A Walesi bárdokat úgy kezdtük el, hogy egy orvos barátom adott pénzt rá. Igyekszünk megnyerni befektetőket, s a külföldi bérmunkákból képződött bevételnyereséget visszaforgatjuk saját filmjeinkre, saját sorozatainkra. Évtizedek óta nem fordult elő, hogy a Mozgókép Alapítvány vagy a Kulturális Alap teljes egészében finanszírozott volna egy alkotást. A filmszemlére kapnak pénzt? Nemcsak a filmtámogatás nem olyan mértékű, mint amilyennek lennie kéne, de a fesztivál megrendezésének körülményei sem. 1985-ben szerettünk volna valamiféle fórumot biztosítani a pannóniás filmeknek. A város és a megye akkori vezetése támogatta a fesztivált. Később alakult ki hogy legyen tematikus és nemzetközi a fesztivál, ahol egész estés animációs filmek is szerepelnek. Mindenben arra törekedtünk, hogy a nemzetközi előírásoknak megfelelően történjen minden, s legmegfelelőbb feltételek teremtődjenek. Nem kis áldozat volt ez. Itt megfelelő kép- és hangminőség kell. Nemzetközi előzsűrit, újságírókat hívunk meg, s mindig meghívjuk a versenyprogramban szereplő filmek rendezőit. Egy filmfesztivált az minősít, hogy milyen minőségű filmeket vetít. Az idei fesztivál a részvevők száma miatt is jelentős volt, mert több mint ötszáz szakmai részvevő előtt 532 filmet mutattunk be. Ezek kisebb része vett részt a versenyprogramban, mert az előzsűri nagyon komoly munkát végzett. Nagyon sok programunk a kitekintést szolgálta. Ilyen információs programok azok is, amikor a két fesztivál között elhunyt kollégák munkáit mutatjuk be, s levetítjük a zsűritagok filmjeit. Bemutattuk a partnerfesztiválok díjnyertes filmjeit. Minden fesztiválon van egy tematikus programunk. Idén az erotika az animációban volt. Régóta létezik ez a műfaj. Ebben az évben különlegesség volt azt is, hogy harmincegy Oscar-díjas animációs filmet is bemutattunk. Végigkísérhették a nézők, hogy mennyit változott a film formanyelve ezalatt az ötven év alatt. A gazdag programokhoz a Mozgókép Alapítványtól a rendezvény költségeinek harminc százalékát kaptuk. A város húsz százalékot adott, ez megnyugtató, mert velük hosszú távú szerződésünk van. A többi pénzt pályázatokkal és szponzoroktól szerezzünk. A megfelelő anyagiak előteremtése hónapokig tartó, szörnyű időszak számomra, mert úgy kell döntéseket hoznom, hogy még nem rendelkezünk a szükséges összeggel. Nagyszerű munkatársaim vannak, akikre támaszkodhatott, akik ezt a többnapos, sok részvevős nemzetközi programot segítenek gördülékenyen lebonyolítani. Ennek köszönhető, hogy nemcsak filmjeinknek van sikere, hanem a fesztiválnak is. Egyike vagyunk világ legjobb tizenkét animációs filmfesztiváljának. Mindig az erős közösség és a sokszínűség volt a stúdió erénye, talán ezért sikerült ez így. Tovább dolgozunk. JÓZSA ÁGNES 2009. november