Kritika 38. (2009)

2009 / 11. szám - Józsa Ágnes: Erős közösség, sokszínűség. Beszélgetés Mikulás Ferenccel

n nemcsak politikai rendszerváltás történt, de megváltoztak a tulajdonviszonyok is. Nagyon sok állami tulajdont pillanatok alatt priva­tizáltak. A Mafilm 2-es telepét ledózerolták. Ott most buszpályaudvar van. Megszűnt a pasaréti filmstúdió. Úgy gondoltam, hogy akkor menekül­hetünk meg, ha mi vásároljuk meg a stúdiót. Nem a menedzsment, nem pár ember, hanem mi, együtt, harmincöten, így a kecskeméti filmstúdió magánkézbe került. Fönnmaradásunkat, létezé­sünket annak tudjuk be, hogy sajátunknak érez­zük, ezt építgetjük, ezt próbáljuk gondozni, meg­tartani. Nagyon sajnálom, hogy a filmszakmában másutt nem ez történt. Hogyan sikerült létezésük anyagi alapjait biz­tosítani? A rendszerváltozás előtt a Magyar Te­levízióban nagyon sok, önök által készített animációs filmet láthattunk. Ma már minden­ki készíthet reklámfilmet. Ragyogó számítógé­pes programok vannak. Valóban, nagyon sok rajzfilmet, sorozatot készítet­tünk közösen a televízióval. Az ottani kereskedel­mi iroda megrendelésére nagyon sok reklámfilm született nálunk. A munkaellátásunkhoz akkor ez hozzátartozott, most már egészen más a helyzet. Megváltozott az érdekeltségei rendszer. A külön­böző reklámügynökségek különféle partnerekkel dolgoznak. Érdekes módon, itthonra nem, de kül­földre kivitelezünk reklámfilmeket. Nemcsak a társadalmi helyzet változott meg a legutóbbi két évtizedben, hanem a technika is. A számítógépes programok fejlődése mennyi­ben változtatta meg a munkát? Igen, nincs még egy olyan művészeti ág, amely­nek ilyen gyorsan átalakult volna a technikai hát­tere mint a filmkészítésnek. Amikor kezdtünk, ak­kor kézi munka volt minden. Bent kellett hogy ül­jenek az emberek a stúdióban és a 35 mm-es fil­meket is kézzel festettük, rajzoltuk kockáról koc­kára. A celluloidlapokat több géppel kellett föl­venni, laborálni, előhívni, kópiákat készíteni. A hangosítás, a zene és a dialógusok felvétele külön munka. Egészen máshogy zajlik ez a folyamat ma. De az, hogy a számítógép bevonult az animációs filmkészítésbe, az nem azt jelenti, hogy mindezt számítógépekkel készítünk. A stúdióban ma is ké­szítünk filmeket hagyományos két és az újabban népszerűbb három dimenzióban. A rajzolás után a kifestés számítógéppel történik. A rajzokat beszkenneljük. Az operatőri munkát tehát legin­kább a számítógép végzi. Korábban a kollégák­nak bent kellett ülniük a stúdióban. Ma ez nem szükséges, mert interneten keresztül tarthatjuk a kapcsolatot. Nagyon sok külföldi kolléga dolgo­zik velünk egy-egy nagyobb produkcióban: bol­gárok, lettek oroszok, lengyelek, olaszok. Van, akivel személyesen nem is találkoztam még, mert elküldik a munkát nekünk és kész. Ez a módszer természetesen az előkészítés felelősségét növeli és nagyon­ nagy pontosságot követel. Több ener­giát fordítunk az előkészítésre és a szervezésre. A karakteranimációnál például elengedhetetlen a fi­gura személyiségének megismerése. Az animá­­torok csak akkor tudják megfelelő ritmusérzékkel, fantáziával, művészi adottsággal hitelessé tenni az alakot, ha megfelelően ismerhetik. Ehhez olyan forgatókönyv kell, amiből ezt megtehetik. Hányan dolgoznak a stúdióban? Huszonegy-huszonketten vagyunk állományban rendezők, gyártásirányítók és műszakiak. De na­gyon sokan vannak azok, akikkel évtizedek óta dolgozunk, de nincsenek állományban. Velük egyik produkciótól a másikba dolgozunk folya­matos szerződéssel. A hangfelvételekhez és bizo­nyos speciális munkákhoz bérbe veszünk stúdiót és munkatársakat. Fölösleges lenne hangtechnikai eszközöket beszerezni és szakembereket állo­mányban tartani ezért. Említette, hogy régebben voltak rendszeres megbízásaik a televíziótól. A megélhetéshez munka kell. Ha nincs megbízás, akkor munka honnan kerül? Igyekszünk több lábon állni, és nagyon sokféle munkát csinálunk. A több lábon állás állandó cél­kitűzésünk. Készítünk reklámfilmet, szerzői rövid­filmeket, televíziós sorozatokat és szolgáltatunk tehetségünkkel, eszközeinkkel. Természetesen ezek között a legkedvesebbek saját szerzői filmje­ink, saját sorozatunk. Jelenleg 25-26 film fut pár­huzamosan. Nagyon érdekes, hogy soknak van irodalmi vonatkozása. Feldolgozzuk a Walesi bár­­dokat, Kormos István verses meséit. Kányádi Sán­dor meseregényéből filmsorozat készül. Pilinszky János egy verses meséjét és a Kőműves Kelemen című balladát nemrég fejeztük be. Hozzákezdünk Örkény István egyperceseihez, de készítünk fil­met Csáth Géza egyik írásából is. Azt mondhat­nám, hogy felvállaltuk a magyar irodalom népsze­rűsítését. Anyagilag biztonságban érezhetik magukat? Nem mondhatnám. Ahogy sokan ebben az or­szágban, egyik napról a másikra élünk. Igazságta­lannak tartom a szakmán belüli pénzelosztást is. A parlament által megszavazott összeget a Magyar Mozgókép Alapítvány osztja szét. Ebből a magyar animáció 3,5 (három egész öt) százalékban része­sül. Szponzorok? A Walesi bárdokat úgy kezdtük el, hogy egy orvos barátom adott pénzt rá. Igyekszünk megnyerni befektetőket, s a külföldi bérmunkákból képző­dött bevételnyereséget visszaforgatjuk saját filmje­inkre, saját sorozatainkra. Évtizedek óta nem for­dult elő, hogy a Mozgókép Alapítvány vagy a Kul­turális Alap teljes egészében finanszírozott volna egy alkotást. A filmszemlére kapnak pénzt? Nemcsak a filmtámogatás nem olyan mértékű, mint amilyennek lennie kéne, de a fesztivál meg­rendezésének körülményei sem. 1985-ben szeret­tünk volna valamiféle fórumot biztosítani a pan­­nóniás filmeknek. A város és a megye akkori ve­zetése támogatta a fesztivált. Később alakult ki hogy legyen tematikus és nemzetközi a fesztivál, ahol egész estés animációs filmek is szerepelnek. Mindenben arra törekedtünk, hogy a nemzetközi előírásoknak megfelelően történjen minden, s legmegfelelőbb feltételek teremtődjenek. Nem kis áldozat volt ez. Itt megfelelő kép- és hangminőség kell. Nemzetközi előzsűrit, újságírókat hívunk meg, s mindig meghívjuk a versenyprogramban szereplő filmek rendezőit. Egy filmfesztivált az mi­nősít, hogy milyen minőségű filmeket vetít. Az idei fesztivál a részvevők száma miatt is jelentős volt, mert több mint ötszáz szakmai részvevő előtt 532 filmet mutattunk be. Ezek kisebb része vett részt a versenyprogramban, mert az előzsűri na­gyon komoly munkát végzett. Nagyon sok prog­ramunk a kitekintést szolgálta. Ilyen információs programok azok is, amikor a két fesztivál között elhunyt kollégák munkáit mutatjuk be, s levetítjük a zsűritagok filmjeit. Bemutattuk a partnerfesztivá­lok díjnyertes filmjeit. Minden fesztiválon van egy tematikus programunk. Idén az erotika az animá­cióban volt. Régóta létezik ez a műfaj. Ebben az évben különlegesség volt azt is, hogy harmincegy Oscar-díjas animációs filmet is bemutattunk. Vé­gigkísérhették a nézők, hogy mennyit változott a film formanyelve ezalatt az ötven év alatt. A gaz­dag programokhoz a Mozgókép Alapítványtól a rendezvény költségeinek harminc százalékát kap­tuk. A város húsz százalékot adott, ez megnyugta­tó, mert velük hosszú távú szerződésünk van. A többi pénzt pályázatokkal és szponzoroktól sze­rezzünk. A megfelelő anyagiak előteremtése hó­napokig tartó, szörnyű időszak számomra, mert úgy kell döntéseket hoznom, hogy még nem ren­delkezünk a szükséges összeggel. Nagyszerű munkatársaim vannak, akikre támaszkodhatott­, akik ezt a többnapos, sok részvevős nemzetközi programot segítenek gördülékenyen lebonyolíta­ni. Ennek köszönhető, hogy nemcsak filmjeink­nek van sikere, hanem a fesztiválnak is. Egyike vagyunk világ legjobb tizenkét animációs film­­fesztiváljának. Mindig az erős közösség és a sok­színűség volt a stúdió erénye, talán ezért sikerült ez így. Tovább dolgozunk. JÓZSA ÁGNES 2009. november

Next