Literatura 9. (1934)
1934. július 1. - Tudós írások
EZEKRŐL A Kd NY- *fiE?jy ÉKRŐL BESZÉIELNEK... VERSEK Barát Endre: Anteus dalol (Versek. Labor kiadása. 62 oldal.) Az első ciklus verseiben erős lendület, formai készség, pompás ritmus ragadják meg az olvasót. A további versek fáradtabbak, tartalmilag és formailag is kevesebbet mondanak. Alkalmasint nagy időbeli különbséggel íródtak a kötet egyes darabjai. A harmadik ciklusnak is van több megkapó képe, amelyek sajátos hangulatot tükröznek. Bárdosi Németh János: Öreg szilfa árnyékában (Versek. Nemzedékek kiadása. 6 . oldal.) A magyar föld hangja zsong a nyugodt hangulatú, tisztaszellemű versekben. A természettel való mélységes közösség, a megbékéltség tágítja a költő lelkét. Galyasi Miklós: A nagy törvény mentén (Versek Kohán György köveivel. A költő kiadása. 70 oldal.) Az ízléses kiállítású kötet méltó a versek finomságához. Ékkövekként csiszolt szavak, nobilis ritmus, igazi költői tartalom jellemzi ezt a nagyon tehetséges költőt. ] L'art pour Vart-költészet az, amit csinál, ami igen ritka a mai, programköltészetnek kedvező világban. A tiszta muzsika hangja vált ki olyan örömet a lélekben, mint ezek a versek. — A képek közül Ázsia illusztrációi sikerültek legjobban. Kacsmíri Imre Szelíd vágyak nerceiből (Versek. Szépmíves kiadása, Budapest, 1939. 1 oldal.) „Tótországnak unokája Magyarhonban én vagyok”. — „tót szívből, de magyarul dalolgatok“ — írja magáról a költő, aki meleghangú, kedves, egyszerű szavakkal énekli áldott optimizmusát. S. Nagy László: A megtalált Isten (Versek. Erdélyi Szemle kiadása, 1939. 32 oldal.) Fínomlelkű, áhitatos költő szedi rímbe afeletti örömét, hogy hitetlen évek keserű vívódásai után megtalálta lelki egyensúlyát, megtalálta a sokat keresett Istent. Majdnem az egész kötet enneka hozsannás boldogságnak a jegyében született. Kelen László : Az emlék felé (Budapest, 1930. A szerző kiadása, 78 oldal.) Ó nemzedék, melyet húsz éve vittek részeg daloló vonatok s nem pihenhetett meg azóta, kérdem, jöhet még új idő, hogy újból emberben hívők lehetünk Isten és ember előtt? Most lassudik meg a vonat, emlékszikrénkkal szórja be a tájakat, a részeg rohanás már fájón csikorog, a kerék elfáradva állomás felé forog, a füst, mint ifjúságtól búcsúzó szalag lebeg, pályánk lejt és laza — húsz éves száguldásból talán most érkezünk haza. Így énekel a negyvenévesek Nemzedékének költője, aki keserves nyugtalansággal futja be az emlékek állomásait és keresi, hol, mit hagyott önmagából, míg keserűn lázad a sors ellen, amely az életfát csúnya viharokba állította és virágának szirmait szerteszórta, nem engedte gyümölccsé érlelődni. „A világ tele van sírkeresztjeimmel“, — kiáltja keserűen, önmaga és nemzedéke nevében. Viharzó lelke messze vágyik, röghöz kötöttsége lázadásra ingerli, de mégis tudja, hogy idetartozik, a Tiszántúlon van otthon, a magyar földön, amelyet szerelmes szavakkal becéz: udvarló meleg záporok az én dalaim, barázdáid közé simulnak s elosztanak. Nagyon komoly kvalitású költő Kelen László. Sok mondanivalója és egyéni hangja van. Őszi Iván: őszi este (Nemzedékek kiadása. 193b■ 63 oldal.) A páros rímeket kedvelő, kissé melancholikus költő főként a természetről ír hangulatos, szép sorokat. „Isten vásznán festeget“ legszívesebben és ezen a téren adja tehetsége legjavát. Tizedik kötete ez Ősz Ivánnak, aki nemcsak mint költő, hanem mint prózaíró is népszerű tagja a dunántúli irodalomnak.