Magyar Könyvgyűjtő, 2002 (2. évfolyam, 1-10. szám)
2002-08-01 / 7. szám
Ex Libris ilyen helyre. Ott sorra-rendre megismerkedtem a heti nyolc-tíz újdonsággal, de egyébként is olvastam, olvastam. Kis pszichológiai, szociológiai teszt után nagy élvezettel ajánlottam olvasmányt a vásárlóknak. És akkor még szellemi „kávéháza” volt ez az üzlet a közeli Zeneakadémián tanító-tanuló muzsikusoknak, a hozzánk betérő íróknak. Bejárt például Szentkuthy Miklós, Örkény István, Petrovics Emil, Jókai Anna, Baranyi Ferenc. Alkalmam nyílt velük jókat dumálni. Persze könyvekről is, egy hályogkovács újdondász merészségével. A boltból az Állami Könyvterjesztő Vállalat sajtó-propaganda osztályára avanzsáltam. Ott az Érdekes Könyvújdonságok című kiadvány szerkesztésében, megírásában tevékenykedtem. És folytattam, amit Miskolcon elkezdtem: írogattam máshová is, például az Ifjúsági Magazinba, az akkor induló Magyar Hírlapba. Onnan viszonylag természetesen vezetett az út mai pályámig: voltam üzemi lap munkatársa, dolgoztam a Mai Magazin, a Válaszlevelezőlap, a 168 óra szerkesztőségében, a Színes RTV- nek vezető szerkesztője voltam, két esztendeje főszerkesztőm a Füles című rejtvényújságot. Egyszóval, bebizonyosodott: aki sokat olvas, az előbb-utóbb ír is. - Az önirónia, visszafogottan utal arra a nem csekély szorgalomra, amellyel művelődéstörténeti cikkeit, tanulmányait, könyvkritikáit létrehozta. Nem is beszélve egyebek közt Magyar irodalmi helynevek A-tól 2.-ig, Magyar történelmi helynevek A-tól 2-ig, illetve Rejtvényböngészde és Fejjáték című köteteiről... - Lexikális hajlandóságomat és játékkedvemet persze olvasmányaim ébresztgették s tartották mindmáig „melegen”. Amikor a könyvraktárban,boltban és egyebütt számomra különleges kötetekhez jutottam, egyszeriben megelevenedett bennem mindaz, amit korábban nemcsak átéltem, de megfejtendő titoknak is gondoltam. Ady Endre személyisége például már kivált, mert ő is faluról származott s az Értől az Óceánig vágyakozott s oda el is jutott - talány volt s maradt, noha egyetemi szakdolgozatomat is róla írtam. Bölöni György Az igazi Ady című naplóesszéjében, irodalomtörténeti memoárjában elevenné tette számomra azt, akinek valódi lényéről addig csak álmodoztam. S ugyanígy: Szerb Antal magyar és világirodalomtörténete olyan erővel hatott rám, hogy pályaválasztásomat is neki köszönhetem. Nem is beszélve helynévköteteimről: az ő személyes véleménye, olykor szinte intim információi ösztönöztek arra, hogy az alkotók életében és műveiben szereplő helynevek folyton bővülő tárházát összeállítsam, mintegy megjelenítve azt a környezetet, amelyben írónk éltek, alkottak. Közrejátszott ebben az Ady-mecénás Hatvany Lajos Beszélő házak című könyve is: ő Budapesten járt házról házra ilyen emlékek után kutatva. (Rábukkant például arra a Dohány utcai házra - ma már ez sincs meg -, amelyben egykoron Petőfi Sándor, nászútja után Szendrey Júliával bérelt lakást.) Kutatás közben számomra is így jelenik meg - elnézést az idegenszó használatáért - a genius loci, a couleur locale. - Ön bizonyára helynévgyűjtő munkáját tartja legtöbbre, de nem kevesen ismerik szenvedélyes rejtvénykészítőként, s említett e tárgyú könyvek szerzőjeként, s most már a „ talány lap” irányítójaként is. Az egykori keresztrejtvény-oktató lelkész alapos útravalót adhatott... - Valóban ő avatott be ilyen lehetőségekbe. Ám én például a verseket, de valójában minden művet - amint azt jeleztem is - megfejtendő rejtélyként, talányként olvastam. A rejtvényeket pedig az ismeretszerzés érdekes, izgalmas formájaként éltem át. Már kamaszként részt vettem különböző rejtvényfejtő pályázatokon. Később valóban készítettem is ilyeneket, ám jó ideje már inkább csak mások munkáit ellenőrzöm. És kvízkérdések kitalálójaként is működöm. Vágó István Mindent vagy semmit!, Rózsa György Ki marad a végén?, Vitray Tamás Kapcsoltam című műsorának például én voltam egyik efféle háttérembere. Manapság is gyakorlom ezt a mesterséget, de a műsorokat megneveznem nem szabad. Még az idegennyelv-tanulást is talányfejtésként élvezem: nem nyugszom addig, amíg a korábban számomra ismeretlen szöveget teljes egészében föl nem fejtem, a lényegéig el nem jutok. Megkésve nagyon az utóbbiban, a fent jelzett körülmények miatt, de annál több igyekezettel, akarattal, szeretettel. És persze kulcsszó ez egész életemben — játékos örömmel. Boldoggá tesz, hogy ötvennégy esztendős koromra sem felejtettem el játszani. - Kellemes új lakásában nincs túl sok kötet. Ami van: jórészt lexikon, kézikönyv, néhány alapverseskötet. Számítógép-világra támaszkodik már ön is? - Kevés a hely, de azért sok a könyvem. Itt valóban csak a mindennapi szükségletemhez szükséges műveket és „versbibliáimat” tárolom. Mindezek másodpéldánya s még sok egyéb könyvem megvan a szerkesztőségi polcokon. Ott tartom egyebek közt különleges rejtvény- és kvízkönyv gyűjteményemet. Megvan azért itt Csánki Dezső Magyarország történelmi földrajza című híres kötetsora, Magyarország geográfiai szótára, a nagyon gazdag Krónika-sorozat, és valóban számos lexikon. Mindaz, ami rejtvényellenőrző és kvízkérdésösszeállító munkámban nélkülözhetetlen. Mert a pontatlanság - noha látszólag lezser, könnyed ember vagyok - ismétlem: számomra elviselhetetlen. És mindig a közelemben tartom Adyt, József Attilát, vagy éppen Tamási Áront. Akinek „rengetegében” nemrég jártam. Farkaslakán láttam Ábel havasát, átéltem sorsát a Nyikó patak láttán, megéreztem mindazt, aminek eddig betűjét betéve ismertem. Megéltem a remekmű titkát, a hely szellemét, megfejtettem az illatát. 7 i£önvv>0¥uíto