Magyar Pedagógia 74. (1974)

1974 / 2. szám - HEGYI JÓZSEF: Csokonai és Sárospatak

Aztán levelet írt egyik zempléni barátjának, Gáspár Pálnak, „szerezne neki módot tanulását esztendeig elvégezhetni. . .”. A nyári debreceni vásáron más zempléni ismerősökkel is találkozott, akik azt tanácsolták neki, hogy jöjjön „az enyhébb iskolai törvények alatt álló, szabadabb szellemű, de szintoly híres, sőt még híresebb” sárospataki kollégiumba, így iratkozott be 1795 őszén Pata­kon joghallgatónak. Egykori debreceni diáktársa és első életrajzírója, Domby Márton erről így emlékezik meg: „Kibújván, mint tavasszal a megifjodott kígyó, az ő kollég­iumi bőriből — új világ kezdett elterülni az ő szemei előtt. Ismét oskola, de nem többé oly kemény fenyíték alá adta magát, és Sárospatakra költözvén, a magyar törvény tanulásához fogott . . .” Aztán a továbbiakban azt írja, hogy Csokonai Patakon igen hamar a legnépszerűbb lett a kollégium 1600 diákja körében, amint meg is indokolja: „Az ő szép elméje, kedves társasága, a maga idejéhez képest ritka tudománya, elevensége, kellemetes versei. . .” által, s így „a háza soha se volt üres ... az ő barátságáért esdeklőktől . . .”1­2 A debreceniek bánata Csokonai elvesztése miatt sokáig nem enyhült, amint ezt egy bizonyos Szabó Márton nevű tógátusnak szerény rigmusai bizonyítják, amelyekben többek között ezt olvashatjuk: Odébb megy hát a magyarok arany hajnalcsillaga. . . örvendj hát te, boldog Patak, hogy fogadhatsz ily férfiat, Akinek szent tudománya az egeken felül hat . . . Ugráljatok a Bodrognak fodorodott habjai . . .­ Nyolc évig tanult Csokonai Debrecenben, ahol tógás diák volt. Ezzel szemben Sárospatakon non togatusnak, azaz világi pályára készülő joghallgatónak iratkozott be a magyar jogtudomány híres professzorához, KÖVY Sándorhoz. Tanárok, diákok egyaránt örömmel fogadták a rendkívül nagy tehetségű, univerzális műveltségű és ekkor már kétségkívül országos hírű költőt. Első­sorban a jogászok voltak méltán büszkék híres költő barátjukra. Különösen egy Puky István nevű joghallgatóval kötött élete végéig tartó barátságot, aki egyébként correpetitorul szerette volna megnyerni CsoKONAit, de a költő ezt nem vállalta. Puky meleg hangú visszaemlékezéseiből tudjuk, milyen szeretetnek és népszerűségnek örvendett Csokonai Patakon. Szerette Patakot, tanárait, diáktársait, de gyűlölte WERBŐCZit, s költői lelke unalmasnak, lélekölőnek találta és felvilágosult gondolkodásával semmiképpen sem tudta összeegyez­tetni a magyar nemesi jogrendszerrel való foglalkozást, s ezt még KÖVY Sándor, aki Csokonai briliáns tehetségét igen nagyra becsülte, sem tudta vele meg­­kedveltetni a maga különleges egyéniségével és szellemes előadói módszerével. Puky István erről így ír: „Természetes, szabad gondolkodása a haza törvénye szövevényeivel meg nem egyezhetett, ezért is kevéssé gyakorolta a közönséges leckéket, ámbár magános szorgalmatossága által annyira vitte mégis, hogy mikor több tanuló társaimmal némely törvényes kérdések felett tanakodtunk, csudáltuk, milyen nyomósan fejtegette.”­ Nagy olvasottsága és nemcsak a héber, görög, latin, hanem az élő nyugati nyelvekben való jártassága, a korabeli európai irodalmakban, sőt a természet­­tudományokban szerzett ismeretei révén hamar tekintélyt és tiszteletet vívott ki magának a kollégiumban. Ehhez járult kedves, barátkozó modora is. „A­ ­ Harkányi—Gulyás: Csokonai összes művei, II. 625. 2 Domby Márton: Csokonay V. Mihály élete . . . Pesten, 1817. 3 Szabó Márton, MTA kézirattára 4 Puky István: Csokonai Józsefnénak, MTA kézirattára.

Next