Magyar Pedagógia 74. (1974)
1974 / 1. szám - MÉSZÁROS ISTVÁN: A Hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium jubileumi évkönyve
Ferrer nem tiltja el a gyerekeket a könyvektől, mert rosszak, hanem kiadót szervez az iskola mellett. Az iskola rendszeresen kiadta lapját, sőt Megújított Iskola címmel folyóiratot indít, hogy tevékenységét megismerjék. Fáradhatatlanul küzd a »laikus«, racionális iskoláért: megalakítja A gyermekek racionális neveléséért küzdő Ligát, folytatva ezzel is Robin törekvéseit, aki 1893-ban létrehozta a Nevelés Nemzetközi Társaságát. 1909-ben Ferrert a spanyol király parancsára koholt vádak alapján kivégezték. Nem érdektelen fellapozni a könyvet a Marx és Engels gondolatait tárgyaló fejezetnél sem- Dommanger meglepően kevés helyet szentelt számukra, ebben főleg a marxista módszer, s a politechnikai oktatás fontosságát tárgyaló írásaik kaptak helyet. A Leninről szóló fejezet érdekessége az alig ismert Longjumeau-i iskola, Lenin ottani tevékenységének ismertetése. Dommanget értékes bibliográfiai adatokkal rendelkezik Lenin életének e korszakára. A fejezetek végén található részletes, elsősorban francia, valamint néhány szovjet forrás emeli a könyv tudományos értékét. A magyar szakirodalomból Lukácsy Sándor „Petőfi és Cabet” című írását idézi. Dommanget művének jelentős érdeme, hogy a nagy gondolkodók a neveléssel kapcsolatos nézeteit politikai koncepcióikkal egységben tárgyalja. A felvázolt portrék önmagukban is értékesek, hiszen a feldolgozásban egy sor azonos szempont vonul végig: az egységes nevelés, a szellemi és a fizikai nevelés arányának kérdése, a vallási oktatás problémája, s ezek megoldásának milyensége a döntő Commanget értékelésében. A portrék közül a már felsoroltakon kívül OwENé, Babeufé, s Étienne СдвЕТ-é érdemel említést. Annak ellenére, hogy a szerző nem használta ki a párhuzamba állítás, a történeti összehasonlítás módszerét, a neveléstudomány valamennyi területén tevékenykedők számára felhasználható kútfő, s a franciául olvasók számára értékes bibliográfiai forrás.Baracs Ágnes A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI BETHLEN GÁBOR GIMNÁZIUM JUBILEUMI ÉVKÖNYVE Közzéteszi Grezsa Ferenc igazgató. Hódmezővásárhely 1972. 232 -116 oldal 250 évvel ezelőtt foglalták írásba a hódmezővásárhelyi református kollégium nagydiákjainak iskolai életét szabályozó törvényeket, s ezeket — a kor szokásának megfelelően — 1723. január 15-én írta alá a két első vásárhelyi teológus: Füredi István és Szederkényi György. Ettől számítja a mai Bethlen Gábor Gimnázium önálló létét. De az iskola épületei is most jubilálnak: az ó-gimnázium régibb épületszárnya 150 éves, a mai gimnáziumi épület pedig 1879-ben, tehát 75 évvel ezelőtt épült. A hármas évfordulót ünnepli a gazdag tartalmú, kiválóan megszerkesztett jubileumi évkönyv, amelyet Grezsa Ferenc, a gimnázium igazgatója állított össze. Különféle szaktudományokba tartozó tanulmányokkal, illetőleg tanulmányrészletekkel szerepelnek a kötetben az iskola egykori növendékei, régi és jelenlegi tanárai: Tálasi István (A magyar agráretnográfia kutatásának negyedszázada), D. Nagy Gábor (Három szólásmagyarázat), Bernáth Béla (Néhány adat népköltészetünk szerelmi szimbolikájához), Láng István (Krúdy: A vörös postakocsi című regényének ritmusformáiról), Blazovich László (Megjegyzések egy XVI. századi hun-történethez), Gyulai József (Ion-implantáció félvezetőkbe), Grezsa Ferenc (Vásárhelyi művészek levelezéséből), Péczely György (Hódmezővásárhely éghajlata). A harmincas évek végének, a háború alatti, majd a felszabadulást követő évek mozgalmas, zajló iskolai életét vetítik az olvasó elé a visszaemlékezések: Kristó Nagy Istváné (A vásárhelyi gimnázium, mint a népi gondolat műhelye), Moldvay Győzőé (Volt egyszer egy színház), Tárkány Szűcs Ernőé (Vásárhelyi diákok önvallomása 1938-ból), s olvasható Szénási Gyula 1938-ban elmondott előadásának szövege is (A mi tanyai értékeink). Majd egy következő fejezetben „Vallomások az iskoláról” cím alatt Bibó Lajos, Szabó József, Lontay Margit, Katona Imre, Horváth Imre, Szűcs Andor, Benyhe János emlékezik egykori vásárhelyi diákéveire. Érdekes olvasmány László József és Imolya Imre összeállítása (Válogatás tudós tanáraink írásaiból), amelyben egykori, ma már nem élő tanárok cikkeiből, tanulmányaiból, könyveiből mutatnak be egy-egy jellemző rövid részletet. Szőnyi Benjamin 1873-ban megjelent verses krónikarészletétől Osváth Béla 1965-ben napvilágot látott esszé-részletéig összesen 15 hajdanvolt tudós vásárhelyi tanárra irányítva a figyelmet. Az iskola régebbi történetébe is bepillanthatunk egyrészt az 1723-i iskolatörvény magyar nyelvű „kivonatán” keresztül, másrészt pedig Sipka Sándor tanulmánya mutatja be az idősebb Imre Sándor 1849—1860 közötti hódmezővásárhelyi igazgatói működését. 1138 Magyar Pedagógia