Magyar Pedagógia 95. (1995)

1995 / 3-4. szám - PORNÓI IMRE: Az 1920-as évek népoktatása és a nyolcosztályos népiskola Magyarországon

Pornói Imre тек nem járhatott Magyarországon emiatt népiskolába (Szombatfalvy, 1935). Az or­szág trianoni területén, közvetlenül a háború után a 3 410 település közül 232-ben nem volt népiskola, igaz csak két község nem volt csatlakozó viszonyban egy közeli helység iskolájával (Benisch, 1927. 36. o.). Az iskolák hiányán kívül súlyos problémaként jelentkezett a meglévők zsúfoltsága, s az elavult tantermek és rossz tanítói lakások nagy száma. Különösen Borsodban, He­vesben, Szabolcsban, Békésben, Biharban, Zalában és Pest vármegyében okozta ez a legtöbb gondot (Benisch, 1927. 37. o.). A szükségletek ellenére az államháztartás zilált helyzete azonban a 20-as évek má­sodik feléig lehetetlenné tette rendszeres iskolaépítési akció szervezését. Ugyan a hábo­rút követő első költségvetési törvényben 1921-re a VKM közel egy milliárd koronát kapott, ez a gyors infláció miatt csak látszólag volt nagy összeg, s javarésze személyi kiadásokat fedezett (Néptanítók Lapja, 1921. július 23. 54. 24-25. sz. 4. o.). A húszas évek közepéig a VKM részaránya a rendes kiadásokat tekintve a költség­vetésből a következő volt: 1921/22-ben 6,1%, 1922/23-ban 5,0%, 1923/24-ben 6,9% (nagyságrendben a honvédelmi, belügyi és pénzügyi tárcákat követte). Ugyanezen években a beruházásokból 2,3 ; 5,6 ; 4,4%-kal részesedett, s a népjóléti, a honvédelmi és a pénzügyi tárca előzte meg.­1 Klebelsberg Kunó és a középosztály Ilyen előzmények után és körülmények között került 1922-ben a Vallás- és Közok­tatásügyi Minisztérium élére gróf Klebelsberg Kunó. Beköszöntőjében a tárca korábbi tulajdonosainak gondolatát folytatva kihangsúlyozta: „... a magyar hazát ma elsősor­ban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” (Néptanítók Lapja, 1922. július 6. 55. 25-27. sz. 26. o.) Kultúrprogramjának középpontjába elő­ször a középosztály került. Nagy problémát okozott, hogy a trianoni Magyarország túlméretezett szellemi dolgozói réteget örökölt. Az ezzel kapcsolatos megoldási kísér­letek csak félmegoldások voltak. Mivel az 1919/21 -es politikai és gazdasági emigráció létszáma alatta maradt az országba menekült tisztviselőkének, megszületett az első fél­megoldás a­­­lista. Ez 1922-23-ban 26 ezer közalkalmazottat, 1924-25-ben a népszö­vetségi kölcsön feltételeként újabb ezreket érintett. Ugyan a kiválasztásnál társadalmi szempontokat is érvényesítettek (zsidók, nők, politikailag megbízhatatlanok), mégis ér­zékenyen érintette a rendszer támaszát jelentő középrétegeket is. A háború előttinek így is csak a háromnegyedére sikerült csökkenteni a köztisztviselők számát. Ugyanakkor az iparfejlődés gátjai, a földterületek viszonylagos csekélysége, a kereskedelmi-pénzügyi pályák telítettsége eleve irreálissá tették azokat a kormányzati felhívásokat, hogy a középosztály adja gyermekeit gyakorlati pályákra. Ilyen körülmények között az állam adminisztratív beavatkozását igényelték társadalmi érdekeik érvényesítéséhez (Hajdú, 1984), így született az 1920. évi XXV.tc. a „numerus clausus”, a másik félmegoldás. 3 Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam XXXVII. 1929. Szerk. és kiadja: A M. Kir. Közp. Stat. Hiv., Budapest. Az Atheneum Irodalmi és nyomdai Rt. Könyvnyomdája, 1930. 327-328. o.

Next