Magyar Pszichológiai Szemle 20. (1963)

1963 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Fischer, Bonner, Bouthoul, Szmirnov, Fengler, Osanyin, Tschanz, Smith, Sauvy, Tausch és Szasz műveinek ismertetése

vezérség problémáit és hangsúlyozza, hogy ezt a kérdést elsősorban a csoport szerke­zetének és funkciójának vizsgálatával és nem a vezér tulajdonságainak vizsgálatá­val lehet eredményesen megközelíteni. Igen sok adatot közöl a csoportdinamika elveinek a nevelésben való alkalmazásá­ról. Ezen a téren sok bíztató kísérlet tör­tént és van folyamatban. Hosszú fejezetek foglalkoznak a közösségek, a politikai élet és az ipari munka elemzésével a csoport­dinamika szempontjai alapján. Különösen az iparban ért el nagy gyakorlati eredmé­nyeket a munkacsoportok életének és problémáinak szociálpszichológiai vizsgá­lata; kiderült, hogy a termelést nemcsak a kereset képes motiválni, hanem az „emberi relációk” megfelelő állapota is. A könyv negyedik részének tárgya az egyén viselkedése a csoportban. A szerző szerint nincs még egy fogalom, amely olyan jól egyesítené magában az egyéni és csoport­­tényezőket, mint a szerep fogalma. Szerep­nek lehet nevezni minden cselekvést, ame­lyet a csoport tagjai valakitől — a csoport­hierarchiában elfoglalt helye szerint — elvárnak, megkövetelnek. A szerepet kivi­telező egyén a többieknek ezeket az igé­nyeit anticipálja, számításba veszi. Minden szerep kötelességeknek és jogoknak ötvö­zete. A szociális élet egészében szerepek sorozata, különböző szituációkban esetleg ugyanaz az egyén egymás után tucatnyi szerepet vihet végbe rövid idő alatt, pl. szüleit szerető gyermek, diák, udvarló, sportoló, kérelmező, keresztapa, buzgó vallásos stb. szerepeit öltheti magára. A szerző szerint az emberről el lehet mon­dani, hogy „szerepet játszó állat” (role­­taking animal). Az attitűdök és a domináns szerepek (pl. a foglalkozás szerepkomp­lexuma) között szoros összefüggés áll fenn, mint ezt S. Liebermann szellemes és jól kontrollált kísérlete — gyári munkások és munkavezetőik ideiglenes, néhány hónapos szerepcseréje — kimutatta (378—381. o.). Bonyolult kapcsolat van a normák és a szerepek között is. Egy egyén sok csoport tagja, amelyeknek normái egymástól el­ütök. Hogy az egyén melyik csoport nor­máit sajátítja el, miért éppen az egyik, az úgynevezett „reference group” norma­­rendszere szerint cselekszik és ítél — ezt bátran lehet a csoportdinamika legérdeke­sebb és legjelentősebb problémájának nevezni, ennek magyarázatára ma még csak bizonytalan elméletek vannak. A legvaló­színűbb közülük az, hogy az egyének ebben a csoportban találják meg leginkább lelki szükségleteik kielégítését. A csoportok normái és szerepei között élő személyiség elemei közül a csoportdinamika más ténye­zők jelentőségét emeli ki, mint az ismert személyiségelméletek—pl. a spontaneitást, a szerepalakító képességet,a,,self-image”-t, „interpersonal compatibility”-t stb. Ezek a tényezők és a szerepteória képezik a cso­portos pszichoterápia elméleti alapját is. Az utolsó fejezetben fejti ki Bonner kritikai nézeteit a csoportdinamikáról. Főleg Lewin fogalmainak és definíciói­nak bizonytalanságát bírálja. Ezenkívül megállapítja, hogy a csoportdinamika túlságosan divatos, egyes felismeréseit, mint pl. a demokratikus csoportklíma fon­tosságát, a szerepeket és a csoportos prob­lémamegoldást, — olyan területekre is kiterjesztették, amelyekben már nem érvé­nyesek. Ha Bonner írását összehasonlítjuk a csoportdinamikáról szóló más szakköny­vekkel (pl. Cartwright és Zander 1953, vagy Borgatta és Bales 1955), akkor feltűnik, hogy mennyire világos, józan és kritikus hangú. Nagy anyagot foglal egybe, igyekszik elkülöníteni a tényeket az elméletektől. Amit hibaként felróhatunk neki, az már elsősorban a csoportdinamika irányzatának hibája. A csoportkutatás történetéről szóló fejezetből szinte teljesen hiányzik a Simmel utáni szociológia cso­portokkal foglalkozó vizsgálatainak mél­tatása. Pedig érdemes lett volna megemlí­teni pl. az orosz származású P. A. Soro­­kint, akinek már korai, orosznyelvű mun­kájában részletes csoportelmélet található (Szisztéma szociologii, 1920), amelynek alapgondolata az interakció és amely sok­ban egyezik a csoportdinamika fő tételei­vel. Sorokin angol nyelvű könyveiben is kifejtette ezeket a nézeteit, még a huszas években és a harmincas évek elején, sőt nagyarányú, modern kontrollkövetelmé­­nyeknek is megfelelő kísérleteket végzett ezen a területen. Ugyancsak Sorokin több újabb művében alapos kritikát is adott a csoportdinamikáról, bőséges idézetekkel a főbb képviselők írásaiból, és hosszú kom­mentárokkal (pl. Facts and Faibles in the Modern Sociology and Related Sciences, 1956.) és ezekben a sok fogalmi pontatlan­ságot, tautológiát és már ismert dolgok

Next