Magyar Pszichológiai Szemle 20. (1963)
1963 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Fischer, Bonner, Bouthoul, Szmirnov, Fengler, Osanyin, Tschanz, Smith, Sauvy, Tausch és Szasz műveinek ismertetése
vezérség problémáit és hangsúlyozza, hogy ezt a kérdést elsősorban a csoport szerkezetének és funkciójának vizsgálatával és nem a vezér tulajdonságainak vizsgálatával lehet eredményesen megközelíteni. Igen sok adatot közöl a csoportdinamika elveinek a nevelésben való alkalmazásáról. Ezen a téren sok bíztató kísérlet történt és van folyamatban. Hosszú fejezetek foglalkoznak a közösségek, a politikai élet és az ipari munka elemzésével a csoportdinamika szempontjai alapján. Különösen az iparban ért el nagy gyakorlati eredményeket a munkacsoportok életének és problémáinak szociálpszichológiai vizsgálata; kiderült, hogy a termelést nemcsak a kereset képes motiválni, hanem az „emberi relációk” megfelelő állapota is. A könyv negyedik részének tárgya az egyén viselkedése a csoportban. A szerző szerint nincs még egy fogalom, amely olyan jól egyesítené magában az egyéni és csoporttényezőket, mint a szerep fogalma. Szerepnek lehet nevezni minden cselekvést, amelyet a csoport tagjai valakitől — a csoporthierarchiában elfoglalt helye szerint — elvárnak, megkövetelnek. A szerepet kivitelező egyén a többieknek ezeket az igényeit anticipálja, számításba veszi. Minden szerep kötelességeknek és jogoknak ötvözete. A szociális élet egészében szerepek sorozata, különböző szituációkban esetleg ugyanaz az egyén egymás után tucatnyi szerepet vihet végbe rövid idő alatt, pl. szüleit szerető gyermek, diák, udvarló, sportoló, kérelmező, keresztapa, buzgó vallásos stb. szerepeit öltheti magára. A szerző szerint az emberről el lehet mondani, hogy „szerepet játszó állat” (roletaking animal). Az attitűdök és a domináns szerepek (pl. a foglalkozás szerepkomplexuma) között szoros összefüggés áll fenn, mint ezt S. Liebermann szellemes és jól kontrollált kísérlete — gyári munkások és munkavezetőik ideiglenes, néhány hónapos szerepcseréje — kimutatta (378—381. o.). Bonyolult kapcsolat van a normák és a szerepek között is. Egy egyén sok csoport tagja, amelyeknek normái egymástól elütök. Hogy az egyén melyik csoport normáit sajátítja el, miért éppen az egyik, az úgynevezett „reference group” normarendszere szerint cselekszik és ítél — ezt bátran lehet a csoportdinamika legérdekesebb és legjelentősebb problémájának nevezni, ennek magyarázatára ma még csak bizonytalan elméletek vannak. A legvalószínűbb közülük az, hogy az egyének ebben a csoportban találják meg leginkább lelki szükségleteik kielégítését. A csoportok normái és szerepei között élő személyiség elemei közül a csoportdinamika más tényezők jelentőségét emeli ki, mint az ismert személyiségelméletek—pl. a spontaneitást, a szerepalakító képességet,a,,self-image”-t, „interpersonal compatibility”-t stb. Ezek a tényezők és a szerepteória képezik a csoportos pszichoterápia elméleti alapját is. Az utolsó fejezetben fejti ki Bonner kritikai nézeteit a csoportdinamikáról. Főleg Lewin fogalmainak és definícióinak bizonytalanságát bírálja. Ezenkívül megállapítja, hogy a csoportdinamika túlságosan divatos, egyes felismeréseit, mint pl. a demokratikus csoportklíma fontosságát, a szerepeket és a csoportos problémamegoldást, — olyan területekre is kiterjesztették, amelyekben már nem érvényesek. Ha Bonner írását összehasonlítjuk a csoportdinamikáról szóló más szakkönyvekkel (pl. Cartwright és Zander 1953, vagy Borgatta és Bales 1955), akkor feltűnik, hogy mennyire világos, józan és kritikus hangú. Nagy anyagot foglal egybe, igyekszik elkülöníteni a tényeket az elméletektől. Amit hibaként felróhatunk neki, az már elsősorban a csoportdinamika irányzatának hibája. A csoportkutatás történetéről szóló fejezetből szinte teljesen hiányzik a Simmel utáni szociológia csoportokkal foglalkozó vizsgálatainak méltatása. Pedig érdemes lett volna megemlíteni pl. az orosz származású P. A. Sorokint, akinek már korai, orosznyelvű munkájában részletes csoportelmélet található (Szisztéma szociologii, 1920), amelynek alapgondolata az interakció és amely sokban egyezik a csoportdinamika fő tételeivel. Sorokin angol nyelvű könyveiben is kifejtette ezeket a nézeteit, még a huszas években és a harmincas évek elején, sőt nagyarányú, modern kontrollkövetelményeknek is megfelelő kísérleteket végzett ezen a területen. Ugyancsak Sorokin több újabb művében alapos kritikát is adott a csoportdinamikáról, bőséges idézetekkel a főbb képviselők írásaiból, és hosszú kommentárokkal (pl. Facts and Faibles in the Modern Sociology and Related Sciences, 1956.) és ezekben a sok fogalmi pontatlanságot, tautológiát és már ismert dolgok