Magyar Shakespeare-tár 7. (1914)
Értekezések - Rexa Dezső: Magyar Shakespeare-paródiák (I. Jókai Shakespeare-paródiái. II. Gaal Peleskei nótáriusa)
88 Rexa Dezső mára. Különösen a német volt az, mely hálás tárgynak tekintette a britt óriás alakjainak, cselekményeinek a kicsinyítő, elformáló tükörben való bemutatását. A német színpadok ontották a Shakespeare-paródiákat és valóban a magyar színpadnak becsületére válik, hogy nem tévelyedett el annyira ízlése, hogy e rendkívüli mélységű alkotásokat értéktelen gúnyképben hozza Shakespearen mindég csodálattal, rajongva csüggő közönsége elé. De azért a Shakespeare-paródiák nem voltak teljesen száműzve a magyar irodalomból. A színpadon is előfordult, de előfordult könyvben, vagy leginkább az életlapok hasábjain. Különösebb felfogás, rendkívüli mélység, természetesen egynél sem tapasztalható. Az eredeti paródiák, azaz, amelyek nem az idegen elménczkedők munkáinak fordításai, érdekesebbek, jelentősebbek s feltétlenül komoly művészi becsűek, a mit a fordítottakról nem mondhatunk el, kivévén egyet: Klapp, Rosenkranz és Güldensteinét. E paródiák vizsgálata nem egy alkalommal vezet értékesebb meghatározásokra s így velők foglalkozni érdekes és tanulságos. I. Jókai Shakespeare paródiái. Mi vonja a humorizálókat a Hamlet felé? A tépelődés nagy hősénél sokkalta több tért nyújt a humornak például a féltékenység, a kapzsiság, a nagyravágyás, a gőg tragédiája sime, Othello, Shylock, Macbeth, Coriolanus nem fordul elő annyiszor a paródiák sorában, holott Hamlet mily gyakran. Igaz, a magyar színpad műsorában először Hamlet jelenik meg a költő nagy alkotásai közül és az mindmáig is a legkedveltebbek egyike. Kazinczy első fordítása óta a kocsmák állása, az ivószoba, a «szála» különös, — a viszonyokat mérlegelve — csaknem megfoghatatlanul lelkes érdeklődéssel volt telítve, midőn a dán királyfi felvettette a kérdést közönsége előtt: vagyon tébolyult-e tényleg vagy csak mimek ? Az érdeklődés mindenkor nagy volt a darab iránt, nagy és mély, gondolkozott felőle a közönség, nem csak az a mely a páholyban ült, de az is, mely a gallérián holtra fáradt