Magyar Shakespeare-tár 7. (1914)

Értekezések - Rexa Dezső: Magyar Shakespeare-paródiák (I. Jókai Shakespeare-paródiái. II. Gaal Peleskei nótáriusa)

88 Rexa Dezső mára. Különösen a német volt az, mely hálás tárgynak tekintette a britt óriás alakjainak, cselekményeinek a kicsi­nyítő, elformáló tükörben való bemutatását. A német szín­padok ontották a Shakespeare-paródiákat és valóban a magyar színpadnak becsületére válik, hogy nem tévelyedett el annyira ízlése, hogy e rendkívüli mélységű alkotásokat értéktelen gúnyképben hozza Shakespearen mindég csodálattal, rajongva csüggő közönsége elé. De azért a Shakespeare-paródiák nem voltak teljesen száműzve a magyar irodalomból. A színpadon is előfordult, de előfordult könyvben, vagy leginkább az életlapok hasábjain. Különösebb felfogás, rendkívüli mélység, természetesen egynél sem tapasztalható. Az eredeti paródiák, azaz, a­melyek nem az idegen elménczkedők munkáinak fordításai, érdeke­sebbek, jelentősebbek s feltétlenül komoly művészi becsűek, a mit a fordítottakról nem mondhatunk el, kivévén egyet: Klapp, Rosenkranz és Güldenstein­ét. E paródiák vizsgálata nem egy alkalommal vezet érté­kesebb meghatározásokra s így velők foglalkozni érdekes és tanulságos. I. Jókai Shakespeare paródiái. Mi vonja a humorizálókat a Hamlet felé? A tépelődés nagy hősénél sokkalta több tért nyújt a humornak például a féltékenység, a kapzsiság, a nagyravágyás, a gőg tragédiája s­ime, Othello, Shylock, Macbeth, Coriolanus nem fordul elő annyiszor a paródiák sorában, holott Hamlet mily gyakran. Igaz, a magyar színpad műsorában először Hamlet jele­nik meg a költő nagy alkotásai közül és az mind­máig is a legkedveltebbek egyike. Kazinczy első fordítása óta a kocsmák állása, az ivó­szoba, a «szála» különös, — a viszonyo­kat mérlegelve — csaknem megfoghatatlanul lelkes érdeklő­déssel volt telítve, midőn a dán királyfi felvettette a kér­dést közönsége előtt: vagyon tébolyult-e tényleg vagy csak mimek­ ? Az érdeklődés mindenkor nagy volt a darab iránt, nagy és mély, gondolkozott felőle a közönség, nem csak az a mely a páholyban ült, de az is, mely a gallérián holtra fáradt

Next