Magyar Shakespeare-tár 7. (1914)

Értekezések - Rexa Dezső: Magyar Shakespeare-paródiák (I. Jókai Shakespeare-paródiái. II. Gaal Peleskei nótáriusa)

MAGYAR SHAKESPEARE-PARÓDIÁK. írta RÉKA DEZSŐ. A népszerűséget nyomon kíséri a csörgősipkás, jókedvű, a rosszakarattól ment gúny. Ha valami vagy valaki a köz­vélemény, a nagyközönség előtt, a világ színpadán meg­jelenik, a sors már ezzel kijelölte, hogy tekintélye, csodált volta magas talapzatáról csodálói leemeljék. A nagy embert a közélet kíváncsisága felkeresi, mikor pongyolában, hálókön­tösben van és megtalálja rajta a kicsinyest, a gyengeséget s azt nagyítva látja, vagy szereplésében keresi a jellegzetest, a­mely könnyen válik nevettetővé előtte. Elles egy pillanatot, a­mely a nagyság mellett az ember­é. Ellest, mikor válik a mérték­ feletti egy pillanatra mérték­ alattivá s ujongva dobja a világ elé, így keletkezik a «caricatura», a­melytől nincs megmentve senki a földön. A nagy szellemek nagy alkotásait is épen így kíséri a végzet. A lángelme csodált szüleményeire is rátalál az ember játszi, tréfás kedve, s a mélységes gondolatokban rátalál azokra az árnyalatokra, a­melyeket ki lehet domborítani és a nagyszerű, bámulatra méltó, bölcsesség vagy költészet,­­ vidám bohóság, ártatlan tréfa lesz. Homeros, Vergilius, Dante, Goethe, Madách épúgy megkapták a maguk paródiáit , mint Herodotos vagy akár a könyvek­ könyve ... Természetesen nem kerülhette ki sorsát Shakespeare sem. Közbámulat és csodálat kísérte műveit a színpadon. Mindenki ismerte s mindenki lelkében maradandó érzéseket, gondola­tokat hagyott s így mi sem kinálkozott inkább a parodizá­­lásra, mint az a költő, kinek nagyszerűsége előtt az egész világ meghajolt s a kinek parodizálása még annál könnyebb és hatásosabb, hiszen eszköze a legáltalánosabb — maga a színpad. Számtalan paródia termett tehát a világ színpadjai szá­

Next