Magyar Shakespeare-tár 7. (1914)
Értekezések - Rexa Dezső: Magyar Shakespeare-paródiák (I. Jókai Shakespeare-paródiái. II. Gaal Peleskei nótáriusa)
MAGYAR SHAKESPEARE-PARÓDIÁK. írta RÉKA DEZSŐ. A népszerűséget nyomon kíséri a csörgősipkás, jókedvű, a rosszakarattól ment gúny. Ha valami vagy valaki a közvélemény, a nagyközönség előtt, a világ színpadán megjelenik, a sors már ezzel kijelölte, hogy tekintélye, csodált volta magas talapzatáról csodálói leemeljék. A nagy embert a közélet kíváncsisága felkeresi, mikor pongyolában, hálóköntösben van és megtalálja rajta a kicsinyest, a gyengeséget s azt nagyítva látja, vagy szereplésében keresi a jellegzetest, amely könnyen válik nevettetővé előtte. Elles egy pillanatot, amely a nagyság mellett az emberé. Ellest, mikor válik a mérték feletti egy pillanatra mérték alattivá s ujongva dobja a világ elé, így keletkezik a «caricatura», amelytől nincs megmentve senki a földön. A nagy szellemek nagy alkotásait is épen így kíséri a végzet. A lángelme csodált szüleményeire is rátalál az ember játszi, tréfás kedve, s a mélységes gondolatokban rátalál azokra az árnyalatokra, amelyeket ki lehet domborítani és a nagyszerű, bámulatra méltó, bölcsesség vagy költészet, vidám bohóság, ártatlan tréfa lesz. Homeros, Vergilius, Dante, Goethe, Madách épúgy megkapták a maguk paródiáit , mint Herodotos vagy akár a könyvek könyve ... Természetesen nem kerülhette ki sorsát Shakespeare sem. Közbámulat és csodálat kísérte műveit a színpadon. Mindenki ismerte s mindenki lelkében maradandó érzéseket, gondolatokat hagyott s így mi sem kinálkozott inkább a parodizálásra, mint az a költő, kinek nagyszerűsége előtt az egész világ meghajolt s a kinek parodizálása még annál könnyebb és hatásosabb, hiszen eszköze a legáltalánosabb — maga a színpad. Számtalan paródia termett tehát a világ színpadjai szá