Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. július-december (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-08-08 / 6. szám
MAGYAR SZÉPIRODALOM SZEMLE. KIADJA A KISFALUDY-TÁRSASÁG. Pesten august. 8. 1847. 6. sz. A NÉPMESE MAGYARORSZÁGON. (Henszlitann Imre által fejtegetve. Olvastatott julius 31. 1847. a Kisfaludy-Társaság havi ülésében) I. Népmeséknek a nép azon elbeszéléseit szokták nevezni, melyek sem időhöz sem helyhez kötve, egyedül a nép képzelő tehetségéből erednek, és tárgyukat csudálatos idomba öltöztetik. Ezen értelmezés sem első sem második részében nem állhat meg, ámbár mindkettejére nem kevés német bölcsész és gyakorlati ember, nevezetesen a második részre maguk a Grimmek, a mesék főhősei is, hivatkoznak. Nem állhat pedig meg első részében, mert, mint reményem, minden kétségen kívül leszen, hogy a népmesék felének alapját nem nyújtja a képzelőtehetség, hanem az ész s e mesék jelképesek ; nem állhat második részében , mert a fenmaradt harmad résznél a csudálatos inkább mellékes dolog, mint lényeges. Midőn azonban a szokott értelmezést hiányosnak nyilatkoztattam, jobbat és újat adni azért sem szándékozhatom, mert a népmesék gyűjtői mindnyájan oly heterogén dolgokat vettek fel gyűjteményeikbe, mikép alig lehetene azokat határozottan úgy értelmezni, hogy az értelmezés minden meséknek nevezett, és egymástól mégis annyira eltérő , költeményeknek lényegét egyszerre kimerítse. Nem marad tehát egyéb hátra , mint az úgy nevezett népmesék különféle osztályait meghatározni. Az első osztályba tartoznak a jelképes mesék , t. i. azon mesék, mikben homályosabban vagy világosabban a külső idomot és előadást nem tekintve, bizonyos, a mesét költött népnek vagy személynek vallásos hitét vagy a természetről képzett nézetét tárgyazó, mag rejtezik. E jelképes mesék , mint mondom, a népmeséknek legalább felét teszik. A Grimm testvérek által legújabban 1843. kiadott mesegyűjteményben (Kinder u. Haus)