Minerva 6. (1927)

1927 / 1-3. szám - Becker, C. H.: Gragger Róbert †

GRAGGER RÓBERT C. H. Becker porosz kultuszminiszternek a berlini egyetem régi aulájában mondott emlékbeszéde. E­ORÁN kiteljesedett, rendkívüli férfiú emlékére gyűltünk egybe. Bennünket mindnyájunkat, férfiakat és nőket, öregeket és fiatalokat, németeket és magyarokat szellemi kötelék kapcsol össze Gragger Róberttel még a síron túl is. Pedig közülünk csak kevesen állhattak hozzá igazán közel, mégis mennyiünknek okozott örömöt már csak azzal is, hogy volt, hogy mint bajtárs, mint példakép vagy csupán mint egy napsugaras jelenség közöttünk járt. Nem úttörő kutató, mégis ott áll láthatóan, mint útjelző a tudomány­­történet fejlődésében, nem aktív politikus, mégis személy szerint többet tett a nemzetközi megértés egyengetésében, mint akárhány hivatásos diplomata, nem szakpszicholó­gus, nem hivatásos lelkipásztor, mégis megnyíltak előtte a szívek, a szomorúak hozzá menekültek, az örvendezők vele örvendtek. Lényének charizmája, hogy senki sem tá­vozhatott tőle áldás nélkül, így igen sokan hálával és el­ismeréssel gyászolják őt és a dahlemi temető falusi béké­jében magányos sírját mindig friss virágok borítják, melyek­kel ismeretlenek szeretete tesz tanúbizonyságot arról, hogy áldás volt számunkra élete. Egybegyűltünk e történeti helyen, ebben a körben és ebben a teremben, hol oly sokszor beszélt hozzánk, hogy magunk elé idézzük földi pályájának és lé­nyének képét. Egyéniségének tükrözései és megnyilvánulásai sokfélék és sokoldalúak, mint az élet maga: mindnyájan a magunk Gragger-képét őrizzük szívünkben. Bárcsak mind­nyájan önök közül egységes harmóniává tudnák összeolvasz­tani saját élményekből és emlékezésekből a felhangzó moti-

Next