Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879)

Jókai Mór: Maguk ketten

JÓKAI MÓR : MAGUK KETTEN. 3 tyát. Az egész podgyászvonat meg volt már mentve a szűk defiléen keresztül. Utána vonulhatott a blokk­ozott had­sereg is. — No jójeakát, Frau Rézi ! Mingyárt megjövünk, csak vacsoráim megyünk. — No isz onnan ugyan hamar megjöhettek ! — dör­­mögé az öreg sárkány. Egyiknek a zsebében sem volt már reggel egy garas sem. Azok pedig nem jöttek többé vissza. A neugebaud szeg­letén ott várta őket Horatius Flaccus a csizmákkal és mel­lényekkel, s azzal aztán «ki merre lát! nagy a világ!» Olyan tréfás dolog ez, hogy az embernek a könye ki­cserdül rá, mikor eszébe jut. — Ez volt a magyar irodalom fényszaka ! Pár év múlva két megnézni való alak találkozik össze a bálvány-utcában. Az egyik egy magas szál dandy, fényes cilinderkalapban, fehér mellényben, fekete frakkban, fény­­mázos topánban, szeme előtt becsiptetett monoclival, a másik egy olyan attiladolmány tulajdonosa, a­milyent se az előtt, se azóta nem viselt halandó ember, igazi Bende­gúz mintára bútorszövetű atlaszból, a­mihez Ortelius Redi­vivus szolgált divatképül; a fején pedig olyan kalap, a­minőt Tinódy Sebestyén akasztott a szegre utoljára. A két összetalálkozó örvendve, kacagva dől egymás karjába. — Hát kend hol jár itt? (Tompa Miska hozta be, hogy egymást «kendnek» nevezzük : Petőfi így szólította a válasz­­tottait.) — Bizonyosan egy dolgot keresünk. — Mond Pálffy Berti.­­— A Frazi Rézi házát. Azt ám! Mind a kettőnek fölvitte Isten a dolgát. Pálffy Berti megkapta az Odescalchi hercegfiukért a nevelői fizetést, Petőfi meg a János vitéz honoráriumát, kemény száz forin­

Next