Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 2. (1879)
Péchy Imre: Petőfi Duna-Vecsén
372 PÉCHY IMRE : PETŐFI DUNA-VECSÉN, szegények. De boszankodott költő fiára az öreg Petrovits azért is, miért változtatta Petőfire a becsülettel őrzött Petrovits nevet. Ezúttal azonban mint leendő segédszerkesztő s díjazott munkatárs mutatván be magát a szülői háznál, az apa és fiú közti viszony bizalmasabbá, gyöngédebbé vált. Az öreg Petrovitsnak nem lévén több egy szobácskájánál, Nagy Pál közbirtokost, Zsuzsika atyját kérték föl szállásadásra, ki csinos, festett szobát — ruganyos pamlaggal, lefüggönyözött ablakokkal — bocsátott a költő rendelkezésére. E szokatlan kényelmet ecseteli Ebéd után című költeményében. Az áldott pamlag puhasága, az ablakfüggönyök összehúzása a kölyök által, továbbá a «kölyök pipát ide» kifejezés állításunk mellett bizonyítanak. Petőfi reggel nyolc órakor kelt föl; akkor a szép kis szerető, kihez írta máig is kiadatlan versében : «Egyan kedves szép Zsuzsikám, leszesz-e hitvesem», bevitte neki az édes, meleg juhsavót, melyet azért ivott, mert mell- és szívfájást érezvén, sokszor rettegett a tüdővésztől. Ezen időtájt írta :" Bizony, bizony csehül vagyok, Mellem szorul, majd megfutok. A szívem táján valami rág, Belőled én, árnyékvilág, Aligha el nem patkolok. Ugyancsak ezen költemény 5. versszakában írja a költő halálára célozva : Ti majd, ti jó fiuk, kiket Hozzám barátság lánca köt, Kikkel most annyi éjszakát Fölségesen virasztok át. Gyászoltok a halott fölött. Elmondom, kik voltak e jó fiúk, kiket Petőfihez a barátság lánca kötött, s miként virasztottak fenn ételeket fölségesen. Balla István segédlelkész, Bernolák Károly, akkor tanító.