Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)

Meltzl Hugo: Petőfi Olaszországban

248 DR. MELTZL HUGÓ : PETŐFI OLASZORSZÁGBAN.­ kább szellemének, mert mikor az olaszok még nem is sej­­tették, már bizonyos köszönettel tartoztak neki.­­Ma már ismerik Italiában Cassone szép fordításából Petőfinek Olasz­ország című emelkedett hangú költeményét, melyet abban az időben, természetesen, nem lehetett nálunk közzé tenni, a miért innen nem is terjedhetett el. Tárgyamhoz beveze­tésül alig lelhetnék alkalmasabbat annál a költeménynél, melyet gyanításom szerint Petőfi 1848. évi január havában írt, mihelyt a siciliai forradalom híre elterjedt. Mily szép ötlete a véletlennek, hogy épen egy siciliai születésű költő ismertette meg Itáliában ezt a szép művet. De miért mondhatni, hogy a magyar az olaszszal mint fordítói nyelvvel szemben kedvezőbb helyzetben van, mint a többi román, sőt bizonyos tekintetben bármely európai nyelvvel is . Azért, mert egyrészt physiologiai tulajdonai, másrészt irodalmi költői temérdek kincsei valamennyi román között a legtökéletesebb költői nyelvvé avatták azt az «édes korcslatint, mely csak úgy olvad, mint asszony szá­ján a csók». A pompás spanyol nyelv sem oly alkalmas a fordításra. A német költői irodalom is, valamennyi modern nyelv között, az olasznak köszön legtöbbet. *A francia nyelv maga kevés befolyással volt reá, hanem inkább csak pseudo­­classikuskori sesthetikája s egész irodalma. Az olasz nyelv minden tekintetben fölötte áll a franciának. Ha a germán nyelvek a compositumokban sokkal gazdagabbak az olasz­nál, ennek megint a derivátumokban van sajátságos elő­nye. Pl. amaz édesgető kicsinyítőket és undorító nagyító­kat , melyeket oly székiben és nagy változatosságban és minden combinatióban használ az olasz, más nyelv alig ismeri. Midőn a nápolyi halkofa arra a kérdésre, hogy mek­korák a halai , ezt a választ adja: «tantucce tantille tante és tantone», azt Mommsen Tycho csak így tudja németre fordítani: «so ganz kiéin, so kiéin, so gross, so ganz gross». Csak a magyar közelíti meg, a­mennyiben a három utóbbi fokozatot így jellemzi: «ekkorácska, ekkora, ekkora nő!»

Next