Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)
Meltzl Hugo: Petőfi Olaszországban
248 DR. MELTZL HUGÓ : PETŐFI OLASZORSZÁGBAN. kább szellemének, mert mikor az olaszok még nem is sejtették, már bizonyos köszönettel tartoztak neki.Ma már ismerik Italiában Cassone szép fordításából Petőfinek Olaszország című emelkedett hangú költeményét, melyet abban az időben, természetesen, nem lehetett nálunk közzé tenni, a miért innen nem is terjedhetett el. Tárgyamhoz bevezetésül alig lelhetnék alkalmasabbat annál a költeménynél, melyet gyanításom szerint Petőfi 1848. évi január havában írt, mihelyt a siciliai forradalom híre elterjedt. Mily szép ötlete a véletlennek, hogy épen egy siciliai születésű költő ismertette meg Itáliában ezt a szép művet. De miért mondhatni, hogy a magyar az olaszszal mint fordítói nyelvvel szemben kedvezőbb helyzetben van, mint a többi román, sőt bizonyos tekintetben bármely európai nyelvvel is . Azért, mert egyrészt physiologiai tulajdonai, másrészt irodalmi költői temérdek kincsei valamennyi román között a legtökéletesebb költői nyelvvé avatták azt az «édes korcslatint, mely csak úgy olvad, mint asszony száján a csók». A pompás spanyol nyelv sem oly alkalmas a fordításra. A német költői irodalom is, valamennyi modern nyelv között, az olasznak köszön legtöbbet. *A francia nyelv maga kevés befolyással volt reá, hanem inkább csak pseudoclassikuskori sesthetikája s egész irodalma. Az olasz nyelv minden tekintetben fölötte áll a franciának. Ha a germán nyelvek a compositumokban sokkal gazdagabbak az olasznál, ennek megint a derivátumokban van sajátságos előnye. Pl. amaz édesgető kicsinyítőket és undorító nagyítókat , melyeket oly székiben és nagy változatosságban és minden combinatióban használ az olasz, más nyelv alig ismeri. Midőn a nápolyi halkofa arra a kérdésre, hogy mekkorák a halai , ezt a választ adja: «tantucce tantille tante és tantone», azt Mommsen Tycho csak így tudja németre fordítani: «so ganz kiéin, so kiéin, so gross, so ganz gross». Csak a magyar közelíti meg, amennyiben a három utóbbi fokozatot így jellemzi: «ekkorácska, ekkora, ekkora nő!»