Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)

Névy László: Petőfi olasz tanulmánya

266 NEVY LÁSZLÓ: PETŐFI OLASZ TANULMÁNYA. nemcsak a dúsabb költői productio, hanem a tanulás ideje is volt. A németen kívül szorgalmasan tanulta az angol, francia és olasz nyelvet, s foglalkozott az illető nemzetek legnagyobb költőivel. Az olasz nyelvben 1844— 1845-ben Messi Antal úr, ma­­ egyetemi rendkívüli tanár, s nekem a kereskedelmi akadé­miában igen tisztelt collegám, volt tanítója, ki az alábbi adatokat lekötelező szívességgel bocsátotta rendelkezésemre. (A Petőfi akkor a hatvani utcában, a Jankovics-féle ház egy szűk és homályos udvari szobájában lakott Pakk Albert-tel, a­kivel együtt tanult olaszul. Miként forrásom mondja, Petőfi jól és szívesen fordította Pellico Silvio Rabságom órái című művét, de legjobban szerette a népdalokat, a Canti populari-t. Nem tudott csendesen ülni, s a­mennyire a kis szoba szűk területe engedte, makra pipáját foga közé szúrva, nagy léptekkel járt fel-alá, s ha a mester kelleténél tovább idő­zött a klasszikus prózánál, nem épen su­ppressa voce kívánta : Canti populari ! Mód nélkül szerette az olasz népdalok hevét, egyszerű-' ségét, s nemzeti emelkedettségét. Ismerte és szívesen recitálta Bérekét-nek azt a dalát a zöld, vörös, fehér színről, melyet Alestzi tagtársunk is szembe állít a Szerelem gyöngyei-nek XXVI. dalával. Gyakran szavalta a következő szerelmi dalt: Chi v ’amera, ben mio, s’i non són io ? Chi m’ama me, se non m’amate voi ? E tutto lo ben vostro gia són io E tutto lo ben mio, gia siete voi ? Da poiché ci vogliamo tanto bene Venga la morte, che morremo insieme, Da poiché tanto ben női ci vogliamo, Venga la morte e insieme moriamo. Magyarul körülbelül fél prózában, fél versben : Ki fog téged Szeretni kedvesem, ha én már nem vagyok, ki fog szeretni engem, hogyha te nem szeretsz !

Next