Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)
Ábrányi Emil: A Petőfi-társaság két halottja
A PETŐFI-TÁRSASÁG KÉT HALOTTJA. CSEPREGHY fERENC. —f. JAPP MIKLÓS. Irta ÁBRÁNYI EMIL.övid idő alatt újból két jeles írót ragadott ki a halál körünkből. Mind a kettő tagja volt a Petőfi-társaságnak, mely bennük két buzgó és kiválóan tehetséges közreműködőt veszített. A veszteség annál fájóbb, mertaz illetők fejlődésük virágjában hánytak el, mielőtt küldetésüket befejezték volna, bár mind a kettő annyit dolgozott, hogy nevüket megmentették az enyészettől. Csepreghy Ferenc halála nem jött váratlanul. Fájdalom, évek óta tudtuk, hogy gyógyíthatatlanul beteg. Az élet vértanúja volt ő, ki súlyos keresztjét senyvedve hurcolta és halálra ítélt gyanánt vándorolt köztünk. Az a kór üldözte és ejtette el, a mi Tóth Ede-X. Sorsuk csudálatosan összevág. Egyik is, másik is népszinművel nyeri el a dicsőséget s mind a kettő akkor válik meg az élettől, mikor a közönség a legteljesebb méltánylattal adóz nekik. Csepreghy sokoldalúbb tehetség volt, mint Tóth Ede. Dús ere volt benne a költészetnek s e gazdag forrás nemcsak a népies talajból fakadt föl. Költészete világirodalmi hangokat ütött meg, mint erről a Vízözön tanúskodik, melyben magas szárnyalással s emelkedett humorral ecseteli az