Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)

Jókai Mór: Egy est Arany Jánosnál

290 JÓKAI MÓR : EGY NAP ARANY JÁNOSNÁL. kifejezést, — valóban elkövette ez okosságot, mert vannak emberek, a kik bolond fővel örökölnek; de ő rászolgált a magáéra a tudományával. Ez úgy történt, hogy lakott a külföldön egy magyar születésű, de görög vallású úri­ember, a ki műkincsei gyűj­teményéről messze földön nevezetes volt és a mellett több, mint milliomos. Régen elszakadt azonban hazulról és sem ő nem gondolt itthon maradt rokonaira, sem azok ő rá. Nem is szándékozott a végrendeletében róluk megemlé­kezni. — Egyszer híre megy a hírlapokban, hogy a nagy­kőrösi kálvinista kollégiumban megválasztották a görög orthodox hitű Tomory Anasztázt matheseus professzornak. Az öreg milliomos meghallja ezt a hírt: — hisz ez az ő unoka­­öcscse! Nagy eset ez! Hogy a tősgyökeres, kemény nyakú nagy­kőrösi kálvinisták egy görögöt emeljenek fel a kated­rájukba ! Akkor ennek nagyon derék embernek kell lenni.­­­mint hogy az is volt. Erre a milliomos rögtön új vég­rendeletet ír, s minden vagyonát Tomoryra és annak a test­véreire hagyja: maga egy év múlva meghal, s azzal a gyö­nyörű szép örökség három derék magyar családot emel fel egyszerre a boldogok sorába, s mindez köszönhető nem a véletlennek, hanem a tudománynak. Persze, hogy az a +­b magyarázásnak egyszerre vége szakadt. Tomory barátunk megmaradt ugyan régi kollegái jó barátjának mind e mai napig, de a kathedrától elbúcsú­zott, s az ő «kitoló kásá»-ja képezte a titulus bibendijét a mi nagy-kőrösi dinomdánomunknak. Hajh bizony pedig már akkor ő volt az utolsó görög Nagy-Körös városában. Kivesz mindenünnen a városaink­ból ez a derék macedón faj, a­mely olyan igaz jó magyar volt. Üresen maradnak azok a szép rác templomok, a­miket a virulás korszakában építtettek. A nagy­kőrösi görög tem­plom nem volt valami szép, se nem nagy, valljuk meg az igazat, hogy kicsiny volt. Miután gazdája nem volt, a városra maradt , a város meg nem tudott vele mit csinálni.

Next