Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)
Teleki Sándor gr.: Petőfi Koltón
* * * TELEKI SÁNDOR : PETŐFI SÁNDOR KÖLTŐN. 4 — Hát te a költészetet a kocsissággal hasonlítod össze ! — Én nem kérkedem a kocsisságommal, s ha az úr nem tömjénez saját verseinek, megdicsérem s néha meg is bámulom azok szépségét. Erre aztán nem kapott kadenciát. Gyakran hangsúlyozta, hogy ő a bor és a csárdák költője s adta a betyárt. Pedig mikor magunkra valánk, csakis vizet ivott, s a költői vizet «a Vajda-forrás isteni nektárjá»nak nevezte; cigány mellett elkvaterkázott, s midőn kocintott, azt szokta volt mondani: «druszám! igyunk egy sugárt!» A zenéhez nem értett s hallása sem volt jó. Szeretett cigány után danolni, de a nótát nehezen tanulta be. Én soha még «ködös» állapotban sem láttam, pálinkát pedig a hadjárat alatt sem ivott. # * * A múlt nyáron Mármaros-Szigeten voltam. Egy gombát áruló vén cigányasszony megszólít az utcán, s nagy örömmel kérdezősködik állapotom felől. Rögtön ráismertem. — Jer velem ! — mondám neki. Eölvittem H. M. asszonyhoz, ki csodálkozott, miért viszek én hozzá egy cigánynőt. — Vegyenek gombát! — mondám. — Mit csináljak én a gombával? tudja, hogy a vendéglőből étkezünk. — Ajánlom Pita Anikót. A gombákat megvették. Mikor Költőn Jókaihoz szerencsém volt, azt kérdé egyszer tőlem : — Él-e még Pita Anikó ?