Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 3. (1880)

Név nélkül: Petőfi-irodalom

560 PETŐFI-IRODALOM: kno siang-nan ki igazán emlékezni ad kit­ud so jyan bizonyára én mit kívánok A költemény, az egyes szavak alá jegyzett magyar sza­vak után ítélve, khinai nyelven vesztett erejéből. A módo­sítások azonban, Schott tanár megjegyzése szerint, Tsen-Ki- Tong-tól erednek. Hihetőleg Peking klasszikus nyelve követel bizonyos convencionális szabályokat, mi legalább, jegyzi meg dr. Meltzl, más magyarázatát nem tudjuk adni a diplomatikus hidegségnek. II. EGY OLASZ LAP PETŐFIRŐL. A Florencben megjelenő Gazetta della Dom­enica egyik múlt havi száma hosszabb tanulmányt közöl Petőfi és a for­radalom cím alatt. A derék cikk, mely Solumbio nevével van aláírva, nem csak rokonszenves hangjával, de helyes ítéletével is leköti érdeklődésünket, s el nem mulaszthatjuk, hogy egyes részleteit a Függetlenség fordítása szerint, olva­sóinknak is be ne mutassuk. «Napjainkban, írja az olasz lap, Diogenes-lámpával kell keresnünk eredeti költőt, kinek érzelmei gazdagok, ki új bármily szempontból. Mert a közönség az író műveiben annak esze járását, érzelmeit akarja megismerni. Hirdetni kora eszméit s túl nem menni a határon, eredetinek, újnak lenni a gondolatban s az alakban, mely azt megérzékíti; megmaradni mindig egyszerűnek, természetesnek, zengeni önsugalla módon oly országban, mely a convencionalismus­­nak, az akadémia, az iskola, az élet pedánsságának hódol: mindezek oly dolgok, melyek magukban véve elégségesek arra, hogy Petőfi Sándor neve általános bámulás tárgya legyen. Más részről az ő szerény s munkás élete, az az égő

Next