Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 4. (1880)
Frankenburg Adolf: Petőfi és az "Életképek"
194 FRANKEN BURG ADOLF : PETŐFI ÉS AZ ÉLETKÉPEK. /» Abban az Életképek 1844-ben rendes folyóirattá vált, első munkatársaim Petőfi, Jókai és Tompa voltak. Petőfi három gyönyörű népdalt: a virágnak megtiltani nem lehet, A szerelem, a szerelem, a szerelem sötét verem és Kis furulyáin szomorít fiízága; Jókai a páratlan szépségű Nepean szigetet, s Tompa két gúny verset (Párbeszéd) küldött be szerkesztőségembe. Nem sokára közöltem ez utóbbinak Bártfai levelét Petőfi Sándorhoz, melyre ez a következő számban válaszolt. 1845-diki júliusban jelent meg lapomban Petőfinek Úti jegyzetek című prózai műve négy vagy öt folytatásban. Hazucha, aki Kelmenffi és Vas Andor álnév alatt írt az Életképek-be és Garay lelépte után a Lapméh című állandó rovat kezelését is magára vállalta, költőnk e cikkéről az említett rovatban nem igen kedvezőleg nyilatkozott, a miért aztán Petőfi, bár Hazuchának e cikkét illően megcsillagoztam, szerző írmodorát a geniális. Heinééhez hasonlítván, tőlem ,idegenkedni kezdett; később pedig, midőn az Irodalmi évbe, az Életképek melléklapjába, Császár Ferenc, kit, míg néhány hétig távol voltam Pesttől, lapom vezetésével megbíztam, oly kíméletlen bírálatot csempészett be a költő verseiről, melyet senki nálamnál nagyobb megütközéssel nem olvasott, munkásságát tökéletesen megvonta lapomtól. Nem engesztelődött ki még a vele és Lisznyaival Győrbe tett kirándulásunkkor sem, a mikor Kovács Pálnál egy pár felejthetlen kedélyes napot töltöttünk, s ez alkalommal Pompéri Jánossal is megismerkedtem, a ki oly szép és szellemdús leveleket írt később Ysle név alatt az Életképekbe, s mai napig is egyike leghűbb barátaimnak. «A legesküdtem , — mondá Sándor, — hogy nem írok ; de ha neked nem írok, — téve hozzá csillapodottabb hangon, — nem írok a többinek sem.» Ekkor történt, hogy jelesebb fiatal íróink, nevezetesen : Bérczy, Degré, Jókai, Kaján Ábel, Kerényi, Lisznyai, Obernyik, Pálfffy, Petőfi és Tompa elhatározták, hogy munkás-