Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 4. (1880)
Váradi Antal: Az utolsó garas
384 CSOKONAI MIHÁLY ÉLETE. tételt (de azt sem értve meg jól) csak a tekintélyeknek papolja utána a szerző. Aki költői jellemrajzot akar alkotni, annak tudnia kell, hogy nem azért nagy és legnagyobb költő valaki, mert a népiesben művész, vagy ilyen vagy olyan irányt követ, hanem azon eredetiségnél vagy erőnél fogva, melylyel gondolatainak alakot ad. Ha csupán a művészi forma vétetnék itt tekintetbe, Rückert egy niveam állana a többi nagy költővel. Ha pedig már iskoláról beszélünk, szerző tudhatna anynyit, hogy Arany többet járt iskolába Petőfihez, mint Petőfi Csokonaihoz. Haraszti első költőinkkel egyáltalán nincs tisztában. Vörösmarty nyelve neki oly feszes, hogy Arany János kénytelen «ez irány elől» elmenekülni Csokonaihoz. És itt hivatkozik Csongor és Tündére. Ámde tanulja meg Haraszti úr azt, hogy Arany, midőn a Szent Ivánéji álmot lefordító, egyenesen Csongor és Tünde nyelvét véve mintaképül. Egyáltalában lapokra kellene még kiterjeszkednünk, ha cáfolatába akarnánk bocsátkozni mindazon éretlenségeknek, melyek e sajátságosan összehányt anyaghalmazban foglalvák. Foglalkoznunk kellene a szerző bárdolatlan, primitív styljével, mely hemzseg az ily kifejezésektől: «Az Aurorakor Kazinczysága, Verseghy Austadja stb.», foglalkoznunk kellene ifjonti tudákosságával, mely Ádám apánk óta minden eseményt kapcsolatba akar hozni tárgyával. Ez a könyv legmulatságosabb része. És végre dacára minden tudákosságának, oktatásokat kellene adnunk szerzőnek a költészet elemeiből. Mert ha csak a költészet elemeiben is valóban járatos volna Haraszti úr, műve valamivel egyszerűbb, könyve is vékonyabb lett volna. Se mindezt tenni nem érdemes, s azon meggyőződésben tettük le kezünkből könyvét, hogy ebben Csokonai jellemrajza nincs megírva, csupán egy egyetemi tanuló meglehetősen kimerítő jegyzethalmaza van összegyűjtve s jegyzetekkel körülgarnirozva. Szerzőnek a következő tanácsokat adjuk. Először is tanuljon, nem könyveket, rendszereket, hanem gondolkodni. Azaz, ne keverje össze az eget a földdel, a halakat a madarakkal. Sokkal helyesebb a tárgynál maradva, egyszerűen írni, mint francia espritre törve, ízetlenné fajulni. Aki Középeurópa összes íróit jellemezni akarja, nem jellemezheti Csokonait. Ami pedig a francia szellemet illeti, az a természet adománya szokott lenni, nem szerezhető jószág. Mindenekelőtt pedig törekedjék szerző stílusát megjavítni, mert az oly távol áll a természetesség bájától, mint jellemrajza Sainte Beuve jellemrajzaitól.