Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 4. (1880)

Peterdi József: Petőfi emlékszobra

PETŐFI EMLÉK SZOBRA. Irta Dr- PRÉM (PETERDI) JÓZSEF,H­ÁROM évtized szállt immár sírba, mióta a legnagyobb magyar lantos költő utolsó dalát elzengő s a for­­­radalom viharával ő is elnémult örökre. Élete, halála egész legendává lön ; neve, dicsősége a műveit világ közkincse — Íme, itt az idő, hogy a saját nemzete is úgy rójja le iránta háláját, a mint azt más nemzetek teszik nagy fiaik iránt. A többi nemzetek ! Azok mindnyájan mélyen érzik , kik voltak költőik, s jól tudják annak jelentőségét, midőn nagy szellemeiknek oly emléket állítanak, mely a márvány fehér­ségével, az érc szilárdságával hirdesse dicsőségüket. Moliére és Racine népe nemcsak Párisban lelkesedik, s emel szobrot költőinek. Schiller és Goethe dicsőségét nemcsak Berlinben hirdeti egy-egy emlék, hanem Francia- és Németország számos pontja az, hol e nagy szellemek földi alakjainak képmásai ránk tekintenek, s mi meggyőződünk arról, hogy a lelkesedés, melyet műveik keltettek, még nem veszti ere­jét, még folyvást él és éltet. És nemcsak a nagyok, hanem a szerényebbek emlékét is híven fönntartják az utódok , s ha nem is az ország szí­vében, de a szülőhelyen örökítik meg annak alakját, kire

Next