Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 5. (1881)
1881 / 6. szám - Jancsó Benedek: Petőfi forradalmi költeményei
PETŐFI FORRADALMI KÖLTEMÉNYEI. Dr A N C 3 Ó BENEDEK Franciaország, a múlt század közepe óta az emberiségnek a haladás és civilisatió útján mintaképe, egyúttal az a pont, melyből a világszabadság eszméje által teremtett forradalom kiindul. Az 1848. francia forradalom kiválóan ideális szinezetű nemcsak benső lényegében, hanem külsőségeiben is. Egy költő, Lamartine áll az élén s e forradalom megindulása első korszakában csakugyan e költő lelkének bélyegét hordja magán. Van valami sentimentálisan ünnepélyes és ideális lendületű e forradalom hacsában. Nem oly véres és vad, mint a múlt század forradalma, mely forradalom inkább a bölcsészet dogmatismusának és az ész sivár analysisének bélyegét hordozta magán. E forradalom inkább saját vérét akarja kiontani engesztelésül a szabadság oltárán , mint ellenségének vérét boszuló áldozatul. Ez a forradalom a fenkölt szellem fényes symposionja volt, míg a múlt század nagy forradalma a kétségbeesett emberi lélek és kegyetlen hidegségű philosophusi ész vad orgiája. A forradalom e jellegét még Németországon, a germán faj ködös metaphysikai szellemi légkörében sem veszti el, sőt Bécs utcáinak sarából is fényes