Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 5. (1881)

1881 / 6. szám - Jancsó Benedek: Petőfi forradalmi költeményei

PETŐFI FORRADALMI KÖLTEMÉNYEI. Dr­­ A N C 3 Ó BENEDEK F­ranciaország, a múlt század közepe óta az embe­riségnek a haladás és civilisatió útján mintaképe, egyúttal az a pont, melyből a világszabadság esz­méje által teremtett forradalom kiindul. Az 1848. francia forradalom kiválóan ideális szinezetű nemcsak benső lénye­gében, hanem külsőségeiben is. Egy költő, Lamartine áll az élén s e forradalom megindulása első korszakában csak­ugyan e költő lelkének bélyegét hordja magán. Van valami sentimentálisan ünnepélyes és ideális lendületű e forrada­lom h­acsában. Nem oly véres és vad, mint a múlt század forradalma, mely forradalom inkább a bölcsészet dogmatis­­musának és az ész sivár analysisének bélyegét hordozta magán. E forradalom inkább saját vérét akarja kiontani engesz­­telésül a szabadság oltárán , mint ellenségének vérét boszuló áldozatul. Ez a forradalom a fenkölt szellem fényes symposionja volt, míg a múlt század nagy forradalma a kétségbeesett emberi lélek és kegyetlen hidegségű philoso­­phusi ész vad orgiája. A forradalom e jellegét még Német­országon, a germán faj ködös metaphysikai szellemi lég­körében sem veszti el, sőt Bécs utcáinak sarából is fényes

Next