Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 5. (1881)
1881 / 6. szám - Reviczky Gyula: A szinésznői uj nemzedék
HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. Ezennel megnyitom a Petőfi-társaság ötödik ünnepélyes közgyűlését. TITKÁRI JELENTÉS a «Petőfi-társaság» 1880. évi működéséről. Tisztelt társaság! Midőn újra e helyre lépek, hogy társaságunk múlt évi működésének főbb mozzanatairól jelentést tegyek, jól tudom, hogy közülésünk leghálátlanabb részét kell betöltenem. Száraz adatokat kell egymásba fűznöm s felsorolásukkal a hallgatók előtt kedveltebb tárgyaknak szánt időt megrabolt nem ; de kötelességet teljesítek, mert társaságunk nem csupán örömmel fogadott vendégeit, hanem egyúttal törekvéseinek bíráit, ellenőreit is látja a nyilvános üléseit látogató díszes közönségben. Igyekszem azonban, hogy a hallgatók türelmét erős próbára ne tegyem s az elősorolás unalmát annak rövidségével ellensúlyozom. Jelentésemet legyen szabad annak nevén kezdenem, kinek emlékét híven őrizni, cultusát terjeszteni, példaadását követni, föladatául tűzte ki társaságunkra Petőfi Sándoron. Hogy e nagy és fényes név cultusának érdekében mit tettünk , arról elsősorban felolvasó-üléseink s havi közlönyünknek a Koszorúnak füzetei tanúskodnak. Gyűjtöttük, rendeztük és tisztáztuk a költő élettörténetére vonatkozó, gyakran hiányos, nem ritkán egymásnak ellenmondó adatokat, egyes műveinek szelleméhez széptani fejtegetések által igyekeztünk közelebb vinni az olvasóközönséget s ahol alkalom kínálkozott, a haza határain belül úgy mint kívül hirdetői vagy tolmácsai voltunk dicsőségének. Midőn az «írók és művészek társasága» Petőfi kiskőrösi szülőházát, a nemzet kegyelete által őrzött, nádfedeles szerény házikót, a múlt év őszén birtokába vette, elnökünk: Jókai Mór mondott az ünnepelt nevéhez méltó emlékbeszédet, s emelkedett .