Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 5. (1881)

1881 / 6. szám - Reviczky Gyula: A szinésznői uj nemzedék

HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. Ezennel megnyitom a Petőfi-társaság ötödik ünnepélyes közgyűlését. TITKÁRI JELENTÉS a «Petőfi-társaság» 1880. évi működéséről. Tisztelt társaság! Midőn újra e helyre lépek, hogy társaságunk múlt évi működésének főbb mozzanatairól jelentést tegyek, jól tudom, hogy közülésünk leghálátlanabb részét kell betöltenem. Száraz adatokat kell egymásba fűznöm s felsorolásukkal a hallgatók előtt kedveltebb tárgyaknak szánt időt megrabolt nem ; de kötelességet teljesítek, mert társaságunk nem csu­pán örömmel fogadott vendégeit, hanem egyúttal törekvé­seinek bíráit, ellenőreit is látja a nyilvános üléseit látogató díszes közönségben. Igyekszem azonban, hogy a hallgatók türelmét erős próbára ne tegyem s az elősorolás unalmát annak rövidségével ellensúlyozom. Jelentésemet legyen szabad annak nevén kezdenem, kinek emlékét híven őrizni, cultusát terjeszteni, példaadását követni, föladatául tűzte ki társaságunk­r­a Petőfi Sán­doron. Hogy e nagy és fényes név cultusának érdekében mit tettünk , arról első­sorban felolvasó-üléseink s havi köz­lönyünknek a Koszorú­nak füzetei tanúskodnak. Gyűjtöttük, rendeztük és tisztáztuk a költő élettörténetére vonatkozó, gyakran hiányos, nem ritkán egymásnak ellenmondó ada­tokat, egyes műveinek szelleméhez széptani fejtegetések által igyekeztünk közelebb vinni az olvasó­közönséget s a­hol alkalom kínálkozott, a haza határain belül úgy mint kívül hirdetői vagy tolmácsai voltunk dicsőségének. Midőn az «­írók és művészek társasága» Petőfi kis­kőrösi szülőházát, a nemzet kegyelete által őrzött, nádfedeles szerény házikót, a múlt év őszén birtokába vette, elnökünk: Jókai Mór mon­dott az ünnepelt nevéhez méltó emlékbeszédet, s emelkedett .

Next