Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 7. (1882)
1882 / 2. szám - Jókai Mór: Deliancsa
DELIANCIA. EPIZÓD EGY REGÉNYBŐL. Irta JÓKAI MÓR. CSÁSZÁRI két hadvezért, Heistert és Pálffy bánt Ocskay és vak Bottyán verték maguk előtt. Ágyút, podgyászt cserben hagyva, gyalogságát utszorosok védelmében elvesztegetve, menekült a két császári vezér a Vág felé. Nem fölmenteni Trencsén várát, de meghúzni magát annak ágyúi alatt. Mind aketten Vágújhelynél egyesültek , a mi Trencsén várához egy napi járó. Együtt a kettőnek a hada nem tett többet ötezernél. Egyesülten sem elég, hogy az oldalát verő Ocskayt, vagy vak Bottyánt külön megtámadja, jó siker bírtával. — S most egyszerre szemközt találják maguk előtt Rákóczy egész derékhadát, elzárva a trencsénvári utat. Nem adott volna már az ő dicsőségükért senki többé egy fületlen gombot. Capitulátió várt a két tábornagyra, semmi egyéb , a tűzzel körülvett skorpió sorsa ! Ocskay, hogy minden menekülő utat elzárjon az ellenfél előtt, hidat veretett a Vágón, s dandárjával minden utat megszállt, egész szorosra húzva a hálót a császáriak körül. Ő maga egy pár századával Isztricén szállt meg, ahol a szlavnicai Sándorok kastélyában vendégszerető ellá