Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 8. (1882)
1882 / 4. szám - Kossuth Lajos: Levél Szana Tamáshoz
KOSSUTH SZÉPIRODALMUNKRÓL. 2(el kerülhetetlen kitörésével , a magyar csak úgy bízhatik— de erős hitem, hogy így bízhatik! — diadalmasan megküzdhetni, ha a magyar nemzeti érzület villamos folyama hatja át a magyar nemzettest minden ízét. A magyarra nézve a magyar nemzeti érzület vesztatüzének eleven lobogása, nemzeti életkérdés. Üdvözlöm önöket e tűz érpapjai közt. Hanem midőn ön a cosmopolisticus jellegű idegen termékek áramlata felől panaszkodik, meg vagyok győződve, hogy ezt nem úgy érti, mintha azt óhajtaná, hogy fajunk akár az európai társadalmiasság simító befolyásától, akár az idegen irodalom színe-javának a hazai talajba átültetésétől, elzárkózzék. Ez annyit tenne, mint az eredetiség kedvéért a célon túllőni. Pedig aki túllő a célon, az nem talál. Van egy bizonyos közösség az európai cultúra birtokában, mely nem ismer földleírati határokat, s édes magáévá teszi a mi kiválóan jó tűnik fel az irodalomban , akár hol terem (példa reá Petőfi költészete s Jókai regényei). Én bizonyosan csak az ön gondolatait írom le, midőn oda nyilatkozom, hogy a magyarnak tisztán, fényesen, mocsoktalanul fel kell mindig és mindenben tartania nemzeti jellegének sajátos zománcát, de ezt feltartva, európai színvonalon kell állania; a magyar miveltségnek — mindennel a mi e rovatba tartozik — magyar zománcú európai miveltségnek kell lenni, mely saját nemzet-egyéni typussal bír, de európai; ép úgy, mint az angol francia, olasz, német műveltségnek megvan egyenként a maga nemzeti típusa, de mindenik európai. Kétségen kívül valónak tartom , hogy a magyar tudományos irodalom (mely utóbbi időkben oly örvendetes lendületet vett) helyesen cselekszik, midőn gondos megválasztással (a mi fő dolog) a tudomány nevezetes idegen termékeit a magyar talajba átülteti s átültetésükkel a magyar tudományos ismereteknek európai színvonalra helyezkedését megkönnyíti. Egy nyert fok ez, mely álláspontot nyújt a