Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 8. (1882)

1882 / 4. szám - Kossuth Lajos: Levél Szana Tamáshoz

KOSSUTH SZÉPIRODALMUNKRÓL. 2(el­ kerülhetetlen kitörésével , a magyar csak úgy bízhatik­­— de erős hitem, hogy így bízhatik! — diadalmasan meg­­küzdhetni, ha a magyar nemzeti érzület villamos folyama hatja át a magyar nemzettest minden ízét. A magyarra nézve a magyar nemzeti érzület veszta­­tüzének eleven lobogása, nemzeti életkérdés. Üdvözlöm önöket e tűz érpapjai közt. Hanem midőn ön a cosmopolisticus jelleg­ű idegen termékek áramlata felől panaszkodik, meg vagyok győződve, hogy ezt nem úgy érti, mintha azt óhajtaná, hogy fajunk akár az európai társadalmiasság simító befolyásától, akár az idegen irodalom színe-javának a hazai talajba átülteté­sétől, elzárkózzék. Ez annyit tenne, mint az eredetiség ked­véért a célon túllőni. Pedig a­ki túllő a célon, az nem talál. Van egy bizonyos közösség az európai cultúra birtokában, mely nem ismer földleírati határokat, s édes magáévá teszi a mi kiválóan jó tűnik fel az irodalomban , akár hol terem (példa reá Petőfi költészete s Jókai regényei). Én bizonyo­san csak az ön gondolatait írom le, midőn oda nyilatko­zom, hogy a magyarnak tisztán, fényesen, mocsoktalanul fel kell mindig és mindenben tartania nemzeti jellegének sajátos zománcát, de ezt feltartva, európai színvonalon kell állania; a magyar miveltségnek — mindennel a mi e rovatba tartozik — magyar zománcú európai miveltségnek kell lenni, mely saját nemzet-egyéni typussal bír, de európai; ép úgy, mint az angol francia, olasz, német műveltségnek megvan egyenként a maga nemzeti típusa, de mindenik európai. Kétségen kívül valónak tartom , hogy a magyar tudo­mányos irodalom (mely utóbbi időkben oly örvendetes len­dületet vett) helyesen cselekszik, midőn gondos megválasz­tással (a mi fő dolog) a tudomány nevezetes idegen termé­keit a magyar talajba átülteti s átültetésükkel a magyar tudományos ismereteknek európai színvonalra helyezkedését megkönnyíti. Egy nyert fok ez, mely álláspontot nyújt a

Next