Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 8. (1882)

1882 / 4. szám - Endrődi Sándor: A szerelem Petőfi lyrájában

ENDRŐDI SÁNDOR: A SZERELEM PETŐFI LÍRÁJÁBAN. ..N ! Ah, valóban ! a sok hazug cifraság után jól fog esni egy kis egyszerűség, hiszen maga e fogalom rokon a fen­ségessel ; a sok beteges szenvelgést, álságot kövesse végre nyílt őszinteség, melynek melegét ne pusztán képzelni, de érezni lehessen s végül minden költői alkotáson tessék meg a jellemzetes, legyen az a mi vérünkből való, faji vonásainkkal ellátott, ízről-ízre nemzeti. Ez elnevezések tehát nem divatos irányokat jelölnek meg, de mint biztos útmutatók tűnnek fel a költészet magasan : íme egy tisz­tább, szebb, igazabb világ! Hódoljunk meg nemes eszmé­nyei előtt! Többé-kevésbbé minden nyugati nemzet költészete mutat fel ingadozást, határozatlanságot s akárhányszor oly válsá­gokat, melyeken nagyon érezhetők: korbetegség, idegen hatások, művészeti öntudatosság teljes hiánya; — mintegy látni lehet a tévelygést, melyet bizonyos időszakok költői végbevisznek, nem sejtve maguk előtt tiszta célt, nem ide­ált, csak a bizonytalanságot, a h­aost. Bármint szépítsük a dolgot, Petőfi fölléptéig a mi költészetünk sem mutat tiszta képet: költőink legnagyobb része minták után dolgozik, érzelmeket copizál s ha a haza­fias lírának meg is adjuk az elismerést, a szerelmi lírával másként áll a dolog. A szerelmi líra szoba-költészete Petőfi lantjának megrendülésével egy világgá tágul, a tünemé­nyes, csodálatos világgá, melynek kiszámíthatatlan mély­ségei és magasságai vannak s a mellett, hogy oly dús, oly gazdag, ízről-ízre magyar, egészen a mi vérmérsékünk, hangulataink, szenvedélyeink hirdetője. Csak századunk elejéről kell egy példát felmutat­nunk, a szerelmi költészet akkori bibliájából, Himfy-ből, — íme : Látnom őtet és szeretnem (Az ész bármit tanácsolt) S nála nélkül nem lehetnem — Egy pillanat mivé vált.

Next