Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 8. (1882)

1882 / 4. szám - Reményi Károly: A Petőfi-szobor története

326 REMÉNYI KÁROLY : A PETŐFI-SZOBOR TÖRTÉNETE. Két havában Nagykőrös, Kecskemét, Félegyháza és Halasra ment hangverseny-körútra; azon vidékre tehát, hol Petőfi született, a mely vidék telve van Petőfi-reminiscentiákkal, s hol az értelmiség vezérférfiainak nagy része nemcsak kortársa, de többnyire személyes barátja, ismerőse volt a nagy költőnek. Az öröm és lelkesedés zajába, mi a szabad Angliából, száműzetéséből hazatért hegedűművész megjelenésére — az idők jeléül — hazaszerte mindenütt keletkezett, e vidéken önkénytelen belevegyült a fájdalom érzete is: a fájdalom Petőfi korai vesztesége fölött! Reményinek megmutatták a még akkor jeltelen házat, hol a költő gyermekéveit tölté, s a helyzet közvetlenségével beszéltek el mindent, mi a világ­hírűvé vált alföldi ifjúra vonatkozott. A művész pedig, maga is terve Petőfi iránti határtalan lelkesedéssel, úgy vélte a nemzetnek irányában tanúsított ki­tüntetéseit legjobban meghálálni, ha nemcsak egyes helyi ér­dekek fölsegélésére, de oly ügyért is hangoztatja nyirettyűjét, mely ügy kihat az egész országra és rezgésbe hozza min­denütt a szívek húrjait. Így támadt benne az eszme a fővárosban felállítandó Petőfi-szobor iránt; bízott önmagában és az ügy fenségé­­ben ; barátai pedig az írók köréből, készséggel támogatták indítványát, mert az ő buzgósága és népszerűsége kezes­ségül szolgált előttük a siker iránt. Tudnunk kell ugyanis, hogy akkor, midőn a Széchenyi­­szobor tervén kívül nagyjaink emlékét megörökítő egyéb hasonló vállalat hazánkban kezdeményezve még nem volt, igen töretlen volt az út műszobrok létesítését illetőleg. A közigazgatás, még kibontakozatlanul az abszolút hatalom közegei kezében, a­helyett, hogy segélyt nyújtott volna az efféle törekvések megvalósításához, inkább aka­dályozta azokat. Pénzintézetekkel is alig rendelkezett az ország. Ha tehát mind­ennek dacára sikerült is dynasztikus ar­sz­

Next