Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 8. (1882)
1882 / 4. szám - Reményi Károly: A Petőfi-szobor története
326 REMÉNYI KÁROLY : A PETŐFI-SZOBOR TÖRTÉNETE. Két havában Nagykőrös, Kecskemét, Félegyháza és Halasra ment hangverseny-körútra; azon vidékre tehát, hol Petőfi született, a mely vidék telve van Petőfi-reminiscentiákkal, s hol az értelmiség vezérférfiainak nagy része nemcsak kortársa, de többnyire személyes barátja, ismerőse volt a nagy költőnek. Az öröm és lelkesedés zajába, mi a szabad Angliából, száműzetéséből hazatért hegedűművész megjelenésére — az idők jeléül — hazaszerte mindenütt keletkezett, e vidéken önkénytelen belevegyült a fájdalom érzete is: a fájdalom Petőfi korai vesztesége fölött! Reményinek megmutatták a még akkor jeltelen házat, hol a költő gyermekéveit tölté, s a helyzet közvetlenségével beszéltek el mindent, mi a világhírűvé vált alföldi ifjúra vonatkozott. A művész pedig, maga is terve Petőfi iránti határtalan lelkesedéssel, úgy vélte a nemzetnek irányában tanúsított kitüntetéseit legjobban meghálálni, ha nemcsak egyes helyi érdekek fölsegélésére, de oly ügyért is hangoztatja nyirettyűjét, mely ügy kihat az egész országra és rezgésbe hozza mindenütt a szívek húrjait. Így támadt benne az eszme a fővárosban felállítandó Petőfi-szobor iránt; bízott önmagában és az ügy fenségében ; barátai pedig az írók köréből, készséggel támogatták indítványát, mert az ő buzgósága és népszerűsége kezességül szolgált előttük a siker iránt. Tudnunk kell ugyanis, hogy akkor, midőn a Széchenyiszobor tervén kívül nagyjaink emlékét megörökítő egyéb hasonló vállalat hazánkban kezdeményezve még nem volt, igen töretlen volt az út műszobrok létesítését illetőleg. A közigazgatás, még kibontakozatlanul az abszolút hatalom közegei kezében, ahelyett, hogy segélyt nyújtott volna az efféle törekvések megvalósításához, inkább akadályozta azokat. Pénzintézetekkel is alig rendelkezett az ország. Ha tehát mindennek dacára sikerült is dynasztikus arsz