Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 8. (1882)

1882 / 6. szám - Szana Tamás: Magyar képirók az őszi tárlaton

PETŐFI LEVELE. nyer általuk, kinek rokonszenves lényére és lángoló lelke­sedésére, még e kísérletek olvasása közben is jól esik vissza­emlékeznünk. — Petőfi levele. Érdemes veterán írónktól, Fran­­kenburg Adolftól a következő sorokat kaptuk : T. szerkesztő úr! A mellékelt érdekes levelet, melyet Kecskeméthy Aurél barátom még Bécsben létünkkor (1859-ben) kézíratgyűjte­­ményem számára rendelkezésemre bocsátott, azon kijelen­téssel van szerencsém önnek szíves közlés végett a «Ko­szorú »-ba megküldeni , hogy eredetijét kész vagyok annak idejében a «Petőfi-társaságo­nak kedves emlékűi átszolgál­tatni. Maradtam (Budapesten, 1882-diki november 6-dikán) őszinte híve Frankenburg Adolf. — Petőfi levele így hang­zik : «Pest, január nem tem hányadika, 1846. — Kedves Aurélom ! A mint megkaptam leveledet, mindjárt válaszol­tam ; de levelemet zsebembe dugtam, s addig hordoztam, míg elveszett. Eva, ez kutyavexa, de ki tehet róla , most már úgy pótolom ki, a mint lehet. Ha hazudni akarnék, azt mondanám, hogy az félárkusos levél volt; de nem mon­dom, mert . . . úgy sem hinnéd. — Leveledre bosszankod­tam egy kicsit, mert igaztalan vagy benne irántam. A­mit én Jókairól írtam, azért egyik barátom sem apprehendálhat. Mit én Jókai iránt érzek, az igazság szerint nem is barát­ság, nem is testvéri szeretet, vagy tán e kettőnek keveréke, vagy talán mind a kettőnél több . . . valami le nem írható, s tagadhatatlan, hogy a világon senki iránt sem érzem azt, egyedül ő iránta. De abból nem következik, hogy másokat ne szerethessek, bármily mértékben is, s minthogy tudod, miszerint a sentimentális ömlengéseket nem imádom, tehát csak simplicitet köpöm ki, hogy te is azok egyike vagy és leszesz, kiket szeretek, lelkemből szeretek. Ha ez sem elég, akkor..............Én meg azért apprehendálok, hogy a máso­dik bécsi levelet már nem hozzám címezted; ismersz, e sze­rint tudni fogod : büszkébb vagyok, semhogy a többit első­

Next