Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 8. (1882)
1882 / 6. szám - Szana Tamás: Magyar képirók az őszi tárlaton
PETŐFI LEVELE. nyer általuk, kinek rokonszenves lényére és lángoló lelkesedésére, még e kísérletek olvasása közben is jól esik visszaemlékeznünk. — Petőfi levele. Érdemes veterán írónktól, Frankenburg Adolftól a következő sorokat kaptuk : T. szerkesztő úr! A mellékelt érdekes levelet, melyet Kecskeméthy Aurél barátom még Bécsben létünkkor (1859-ben) kézíratgyűjteményem számára rendelkezésemre bocsátott, azon kijelentéssel van szerencsém önnek szíves közlés végett a «Koszorú »-ba megküldeni , hogy eredetijét kész vagyok annak idejében a «Petőfi-társaságonak kedves emlékűi átszolgáltatni. Maradtam (Budapesten, 1882-diki november 6-dikán) őszinte híve Frankenburg Adolf. — Petőfi levele így hangzik : «Pest, január nem tem hányadika, 1846. — Kedves Aurélom ! A mint megkaptam leveledet, mindjárt válaszoltam ; de levelemet zsebembe dugtam, s addig hordoztam, míg elveszett. Eva, ez kutyavexa, de ki tehet róla , most már úgy pótolom ki, a mint lehet. Ha hazudni akarnék, azt mondanám, hogy az félárkusos levél volt; de nem mondom, mert . . . úgy sem hinnéd. — Leveledre bosszankodtam egy kicsit, mert igaztalan vagy benne irántam. Amit én Jókairól írtam, azért egyik barátom sem apprehendálhat. Mit én Jókai iránt érzek, az igazság szerint nem is barátság, nem is testvéri szeretet, vagy tán e kettőnek keveréke, vagy talán mind a kettőnél több . . . valami le nem írható, s tagadhatatlan, hogy a világon senki iránt sem érzem azt, egyedül ő iránta. De abból nem következik, hogy másokat ne szerethessek, bármily mértékben is, s minthogy tudod, miszerint a sentimentális ömlengéseket nem imádom, tehát csak simplicitet köpöm ki, hogy te is azok egyike vagy és leszesz, kiket szeretek, lelkemből szeretek. Ha ez sem elég, akkor..............Én meg azért apprehendálok, hogy a második bécsi levelet már nem hozzám címezted; ismersz, e szerint tudni fogod : büszkébb vagyok, semhogy a többit első