Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 8. (1882)
1882 / 6. szám - Kacziány Géza: A jó öreg korcsmáros (Petőfi atyjáról)
A JÓ ÖREG KORCSMÁROS. Ismeretlen okmányok Petőfi édes atyjáról. Közli: KAC^IANY QE^A. «Ház?, kertje, földje, pénze, mindene volt, Alig tudta számát ökrének, lovának; Pénzét a hitetlen emberek csalása, Házát a Dunának habjai vitték el. . . az én atyám e jó öreg korcsmáros Áldja meg az isten mind a két kezével!» Petőfi, költő minden életírója megegyez abban, hogy Petőfi atyja, az öreg Petrovits István, megkeményedett szívű ember volt, ki fiának az irodalom és művészet iránti rajongásában teljességgel nem osztozott, s igen drasztikus eszközökkel akarta őt a «komédiásságtól» távol tartani. Valamennyien anathemát is mondanak zsarnoki szigora fölött, s ha valami van, mi bocsánatukat az öreg Petrovits számára biztosítja, az ama körülmény, hogy ő egyúttal Petőfinek atyja is volt. A magyar közönség szemeiben az öreg Petrovits ma is úgy van feltüntetve, mint egy durva mészáros, kinek teljességgel semmi érzéke nem volt a nemesebb dolog iránt, s ki a világ összes foglalkozásai között legbecsülendőbbnek a mészárosságot, legelvetendőbbnek pedig a poéta és komédiás mesterséget tartotta. Ez utóbbi nézetet meríthették Petőfi két költeményéből is, melyek az öreg Petrovicsot ha nem is kíméletlen, de