Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 1. (1883)
1883 / 22. szám - A Petőfi-Társaság Pozsonyban
KOSZOK . A táncdobajba hogy aztán behallatszott a külső zaj, rögtön rákönyökölt a cigány a cimbalomra s a lecsöndesedett zaj után készült tüstént a házi nép a tyúkverésből vissza- ■ tértek méltó fogadására. A réztepsik, kolompok, tölcsérek, rézfedők hangszerré rögtönöztetnek, a kapu kitárul s a tyúkverő-sereg nagy diadallal vonul be iszonyú zsivaj között. A menet papja előlép, megáldja a násznépet, komolyan intve, buzdítva és bátorítva a mulatásra ; a cigány úgy sem fogy ki a nótából, étel-ital meg van elég, hiszen: Marhahúsleves fő mintegy kilenc ukó Tejfölös tonnás is van egy hétre való ; Tyúkot, ludat, kacsát sonkát szinte hoztunk, A bor sem fogyhat el, a mig leszen kosztunk ; Beles is vagyon egy tiz kallós ládával, Hát még a tengernyi rétes mazsolával! ? A jó hangulatban levő násznép megnyugszik, látva a tengernyi szárnyast, meg egy egész éléskamrát s nem tartva a végrehajtótól, nem busitva az egyenes és pótadók megszámlállatlan sokaságától vígan rikkantja . ..Búsuljon a ló ! — három a tánc mindhalálig !“ Készülnek is rögtön hozzá: a cigány újra fölhúrozza a szerszámot, a násznagy gondoskodik, hogy a bőgős meg ne haragudjék s a mellett még a cimbalmosnak is jusson egy pár huszas meg máriás. A vőfény és a tyukverő-sereg, lemosdva a vkártatási maradványait, ott vannak, a hol tegnapelőtt kezdhetik, az egész lagzit elölről. — A nyoszolyólányok újra fölvirágozzák a pántlikás pörge kalapot; most már az örömapa meg az örömanya is táncra perdülnek, jó példát adva a násznépnek. Senki sem akar utolsó lenni; lel-ki elfogja a magáét s járja vígan, gond nélkül, közbeközbe nagyokat kurjantva s kordován csizmáján összeütve a sarkantyút. Hej, milyen gyönyörűség volt azt a csengő-pengő sarkantyút hallani, amint rászekundált tánc közben a prímás válogatott nótáira. Még a cigány is jobban lelkesült, hoszszabban húzta a nótát nem úgy, mint ma, midőn a csárdásra oly ritkán termett walzeros ifjak eszthetikátlan hánykolódását megunva, inkább ,leteszi a lantot“ — no a hegedűt?, minthogy ilyen táncnak nevezett lábhajigálódzást nézzen. Jól teszi! Most jön eztán a ,,tyukverés“ legmulatságosabb része, midőn asztalhoz ülnek , mert a tyukverő furfangos rendezője nem azért „literátus“ ember, hogy mindenhez ne értsen. A megsarcolt házak mindegyikéből az ennivalóságokon kívül még vagy egy kendőt, vagy egy kacabájt, kalapot, jánklit hoztak el, s itt aztán magukra szedve ülnek az asztalhoz nagy derültségére a násznépnek. Ártatlan, de mindig nagy tetszésben részesülő komédiázások, amiknek az a célja, hogy a hézagokat kitöltsék, nehogy a vendégek csak egy percre is elunják magukat a gyakran egy hétig, sőt tovább is elnyúló lakodalmakban. Korlátónak, tyúkverésnek ma már se híre se hamva, az egyheti lakodalmak is a mesék országába tartoznak, sőt most az egypár órai lakodalom után is többnyire „bánadalom“ szokott következni. Hja, ,rosz időket élünk, rosz csillagok járnak!“ A PETŐFI-TÁRSASÁG POZSONYBAN. E hó 26-án délelőtt kilenckor indultak el a fővárosból a Petőfi-társaság ama tagjai, kik jelentkeztek a pozsonyi ülésen való részvételre : név szerint Pulszky Ferenc, Frankenburg Adolf, ki nejével jött, Komócsy József, Szathmáry Károly, Margitay Dezső, Tóth Endre, Prém József, Neugebauer László és Szana Tamás, kikhez még vendégként a Révay-cég egyik tagja, Révay Leó úr csatlakozott. A vonat Pozsonyban S-kor érkezett meg. A pályaudvarban már várták a vendégeket a hatóságok fejei, a Toldy-kör és a város előbbkelő polgárai, míg a pályaudvartól a Palugyay-fogadóig nagy néptömeg képezett sorfalat. Az üdvözlő beszédet Eszterházy István gróf, Pozsony megye főispánja tartotta ; a társaság részéről először Pulszky Ferenc, aztán Komócsy József válaszolt. Mindkettőnek beszédét lelkes éljenzéssel fogadták; erre a vendégek kocsiba ültek, s elhajtattak a Palugyay-fogadóba, ahol a pozsonyi rendezőbizottság már előzetesen szobákat bérelt számukra. Félórai pihenés után megtekintették a ligetet, aztán pedig elmentek a Toldy-kör védnöksége alatt álló gyermekkert majálisára. Este hat órakor a kaszinót látogatták meg, ahol Páffy István gróf és Simonyi Gyula igazgatók fogadták őket. Este a színházban díszelőadás volt. Jókai 353