Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)
1884 / 2. szám - A Petőfi-Társaság közgyülése
28 KOSZORÚ E társaság pedig, mely Petőfi nevének tiszteletében egyesült, a meddig élni fog, — mindig meg fogja ünnepelni e napot, mint a melyen a kis kőrösi nádfedeles házikó falai közt a magyar genius ajándékozta meg az ő születésével nemzetünket. És a mi ünnepünk t. társaság, mindig ünnepe lesz nemzetünk jobbjainak is, kik figyelemmel kísérik törekvésünket, munkálkodásunk irányát és hazafias célját. De miért fejtegessem én ezt! Hiszen e névben: »Petőfi«, — sokkal több van mondva, mint amit a legtartalmasabb és legékesebben szóló beszédben is el lehetne mondani. Jöjjenek elő a tudósok és bölcsek : vonják ki a tanulságot Petőfi nevéből a széptudományra ! Álljanak elő a hazafiak: tegyenek tanúbizonyságot Petőfi honszeretetéről! A mi társaságunkat honszeretete lelkesíti, hogy szolgáljuk hazánkat a költészet, a szépirodalom által, mely minden nemzetnél nemcsak a nemzet közerkölcsiségének, közmivelődésének tükre , de eszméinek, gondolkozásmódjának, érzelmeinek és vágyainak irányadója kell, hogy legyen ! Méltóbban nem ünnepelhetjük tehát meg a nagy költő emlékezetét, mintha számot adunk évenként az ő születésnapján munkálkodásunkról, fölkérve önöket tisztelt hallgatóság, hogy velünk együtt ünnepelve, mai felolvasásainkat szíves figyelmükkel kísérni kegyeskedjenek. Ezzel megnyitom a Petőfi-társaság nyolcadik ünnepélyes felolvasó közgyűlését. Ezután Szana Tamás terjeszté elő titkári jelentését, melyet — minthogy egyúttal beszámolója a Társaság múlt évi működé- sének, — itt közlünk egész terjedelmében: »Tisztelt gyülekezet ! A Petőfi-társaság megalakulása óta mindenkor kedves kötelességének tekintette, hogy a midőn a legnagyobb magyar lírikus cultusát a magyar haza határain belül s kültagjainak lelkes közreműködésével a külföldön is terjeszteni igyekszik , egyúttal a jelenlegi szépirodalmi erőket is munkásságra serkentse s törekvéseik iránt érdeklődést keltsen még az olvasók ama részénél is, mely — fájdalom — a költészetben ma már csak a szórakoztatás eszközét látja s elfeledi, hogy az egyúttal vezére a szívnek, kedélynek s mint ilyen a közmivelődésben számot tevő tényező. Ez az irány, ez az elv vezérelte társaságunkat a múlt év folytán is, midőn elhatározta, hogy hivatalos közlönyével ezentúl minden héten bekopogtat a gondosabb termelés iránt érdeklődő közönséghez s vidéki felolvasó ülésein évről-évre propagandát csinál a hazafias és tisztességes szépirodalomnak, mely elől a tért lelketlen irodalmi üzérek egy idő óta vásári lármával, a reklám sípjával és trombitájával igyekeznek elhódítani. Sötétnek látszik a kép, melyet ide vetettem, de túlzás nélkül felel meg a valóságnak. A nagyrészt vidéki olvasókra számító irodalmi vállalkozások, a képes és képtelen folyóiratok és zuglapok mindinkább szaporodnak s iszapos áramlatukkal fenyegetik a tisztességes irodalmat. A tekintélyes fővárosi napi sajtó csak kivételes esetekben vesz tudomást a ponyvairodalom eme termékeiről, mert a kiadó urak sokkal okosabbak, semhogy újabb kiadványaikat a sajtó birálata alá bocsátanák. Ekép rejtekben tenyészve, de az üzérkedés találékony fogásai által annál jobban terjesztve, egész raja burjánzik föl az úgynevezett szépirodalmi hetilapoknak, hazai és külföldi regénycsarnokoknak. És van-e e vállalatok közt csak egy is, — a rendes könyvárusok kiadványairól nem szólok — mely becsületére válnék az irodalomnak s méltó volna arra, hogy a müvelt családok asztalain helyet foglaljon? Aligha. Tartalmuk túlnyomó részét selejtes, érzékcsiklandó idegen müvek gyarló fordításai képezik; az eredeti termelés kritikán alóli s csaknem kivétel nélkül olyan muzsafiak tollából ered, kik jóravaló szerkesztőségeknél — szellemük éretlen gyümölcseivel — hiába kopogtatnak. Ezek a vállalatok, melyeket címekről is alig ismer a fővárosi ember, a vidéken tömeges elterjedésnek örvendenek, mert a közönség nagy része szereti a kényelmet s megkivánja, hogy helyibe vigyék szellemi táplálékát. Ily viszonyok közt a legtöbb vidéki olvasó asztalán hiába kér helyet a tisztességes irodalom. Elfoglalták előle a tért, szégyenkezve kell visszavonulnia. Társaságunk hivatalos közlönyében már nem egyszer emelt szót a selejt,e, irdalmi művek terjesztése ellen, vidéki felolvasó ülésein pedig, korszerű irodalmi kérdések fejtegetése által igyekszik emelni az olvasási kedvet s hitelét, becsét a tartalmasabb