Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 3. (1885)

1885 / 2. szám - Mikszáth Kálmán: A jó öreg Frankenburg

20 KOSZORÚ Kiss József «Dózsa György» czimű­ köl­teményét szavalta nagy hatással. A temesvári határban van egy halom, melyen egykor felállították a tüzes trónt Dózsa György számára. A költő e halom előtt elmereng a múl­takon, víziót lát, melyben feltűnik előtte an­nak alakja, a ki sem hős, sem martyr, sem áldozat, hanem rém csupán». És e rém fü­­lébe dörgi a következő szavakat: «Mig emberfog tiporva senyved, S hazugság marad a legszentebb, Mig könny és vér patakban folynak És átka lesz csak a nyomornak, Mig egy szív lesz, a mely fellázad, Hogy a születés megalázhat, _ Megalázhat, pokolba vethet, Dózsa lelke meg nem pihenhet». Végül Balázs Sándor olvasta föl a «Piát hány» czim­ű hosszabb és valódi műgonddal kidolgozott novelláját. Ez volt «piéce de re­­sistance»-nak hagyva és Balázs vonzereje tényleg mindvégig összetartotta a hallgató­ságot, csak kis része feszengett és távozott a déli harangszó után. Az elbeszélés meséje az, hogy egy gazdag, de nem szép leány vé­letlenül meghallja, mikor egy fiatal ember kijelenti, hogy «ilyen csúf leányt csakis pén­zéért lehet elvenni!» A leány valóságos apá­­thiába, sőt világgyűlöletbe esik. Nem érdek­lődik semmi iránt, nem hisz senkinek, nem bízik senkiben. Több év múlva álarc­os bál­ban találkozik ugyanazzal az ifjúval, ki le­szólta. Álarczban megnyeri az ifjút, a­kinek hosszas ellenállás után megbocsát. A fordulat elmésen és jól van megokolva. Balázs Sándor felolvasása után Komócsy alelnök még egyszer megköszönte a közönség érdeklődését és ezzel a Petőfi társaság IX-ik közülése — 121/a órakor — bevégződött A Petőfi-társaság nagygyűlését fényesen sikerült lakoma fejezte be az «Angol királynő» szálló egyik földszinti termében, hol a tagok és vendégek száma körülbelül 30 főre mehe­tett, köztük: Tolnai Lajos, P. Szathmáry Ká­roly, Komócsy József (nejével és sógornőjé­vel), Szana Tamás, Kiss József, Ábrányi Emil, Szabó Endre, Bodnár Zsigmond, Szász Gerő, Aigner Lajos, Margittay Dezső, László Mi­hály, Neugebauer László, Radó Antal, Hevesi József stb. A lakoma kitűnő menüje nagyban­­ hozzájárult a vidám hangulat fokozásához, mely számtalan elmés, szellemes felköszöntésben jutott kifejezésre. Jellemzi a toasztok számát, hogy Ábrányi Emilen és Szana Tamáson kívül a jelen volt társaságnak valamennyi tagja toasztozott és pedig nem egyszer, de töbször. A legtöbb felköszöntő a társaság nagynevű elnökére Jókai Mórra mondatott, ki gyöngélkedése miatt nem vehetett részt sem a közgyűlésen sem a lakomán. Tolnai Lajos Jókai Mórt, mint az irodalom örök­­ifjuságának nagy képviselőjét éltette költői hasonlatokban gazdag, meleg hangú felköszön­tőjében. Komócsy József a nőkért ürítette poharát, majd humoros toasztjában sorra vette mindazokat, kik az idei közülésen közremű­ködtek s egyik élet a másikat érte. P. Szath­máry Károly, Szász Gerő, Szabó Endre rep­­likáztak szellemesen. Élénk tetszésben része­sült Radó Antal rimes felköszöntője, a­ki byroni stanzákban köszöntötte föl Ábrányi Emilt a Don Juan fordítóját, majd Cassoné-t, Petőfi olasz fordítóját, a­kinek Radó a toaszt tartalmát a társaság üdvözletével együtt megsürgönyözte. A lakoma, mely 1'L órakor kezdődött, a legvígabb hangulatban d. u. 5 órakor ért véget. A JÓ ÖREG FRANKENBURG.*) Irta: Mikszáth Kálmán. Önök hölgyeim s uraim, akik szívesek a mi működésünket hónapról hónapra figye­lemmel kisérni, sokszor láthattak fiatal tár­saim sorában egy nyájas öreg urat, kinek nemes homlokát gondosan fésült ősz haj fedte, de kifejezésteljes kék szemeiben fiatalos ke­dély tükröződött. Azok közzé a szép aggastyánok közé tartozott, a­kiken örömmel pihen meg a szem. Olyan volt, mint egy derült téli nap, midőn a napsugár a hóval játszik. Finom, szellemes arcza fehér és üde vala, mint egy gyermeké. Nyugodtan, csendesen szokott ülni az első padban, gondosan figyelve, ha mi fiatalok va­lamit felolvastunk. Ajkai körül jóakaró mo­soly játszott, mikor mindenki unatkozott már, ő még mindig figyelt, csak néha igaz­gatta meg változatosság okáért aranyfogla­­latú pápaszemét. *) Felolvasta Bodnár Zsigáimat a Petőfi-társaság f. é. június 6-iki kürfilésén, 2. szám

Next