Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 3. (1885)
1885 / 16. szám - Lamartine: Gracziella
16. SZÁM KOSZORÚ Etelka halála szomorítja a fiatal költőt, megkapó bubánattal írta: Les étoiles tombent des cieux Et les pleurs tombent de mes yeux, Pour qui tombez vous de la sorté, Pleurs, étoiles? Pour une morte Au vént de mes saintes douleurs Tombez, tombez, étoiles, pleurs ! (Le az égről hull a csillag, Szemeimből könnyek hullnak, Nem tudom mért hull a csillag; Könnyeim halottért hullnak. Csak hullj, csak hullj könny és csillag! Egyre hullnak, még sem fogynak.) A franczia költő most a magyar szabadságharcz előzményeit s indító okait tárgyalja. Márczius 15-én 1848-ban Jókai és Petőfi óriási néptömeg által követve felkeresik a Landener (!) nyomdát s kihirdetik a szabadsajtó jogát. Jókai, mint népszónok, Desmoulins Camillera, Petőfi Rouget de Lislere emlékeztetik. A forradalom kitört, a lelkes ifjúság ezrével sietett a sorozási bizottság elé, mintha érezte volna, hogy kezében van a haza sorsa, homlokaikon olvasható volt: «Jusqu’ á la victoire!» Következik az 1849-ki gyásznapok megindító leírása: — Az Ausztria felett győzedelmeskedő Magyarország a «gyáva Európa» láttára összeroskad az orosz-osztrák szövetség alatt, s a magyar ifjak mégsem rettennek vissza a katonaságtól, tömegesen sietnek a sorozási bizottsághoz, de homlokukon már nem olvasható «jusqu’ a la victoire» hanem «jusqu’ a la mort». Ily lelkes rokonszenvvel kíséri végig Richard a magyar szabadságharczot a segesvári ütközetig, hol Petőfi meghalt. Pillanatnyilag kételkedik, vájjon a nagy magyar költő nincs-e az élők közt valahol elrejtve, elfogva vagy rabszolgaságban ? De mindjárt felel rá: «Nem! Petőfinek nincs szüksége ily legendára, valódi nagy költő ő. Petőfi meghalt híven jeligéjéhez, szabadságáért odaadta életét s szerelmét». «Nagy költő volt ,s bámulatraméltó hős. Valakivel összehasonlítani őt, annyit tenne, mint elvenni dicsőségéből. S mégis voltak sokan, kik őt Berangerral akarták összehasonlítani, de határozottan tiltakozom az ellen. Mi párhuzam vonható a polgárköltő közt, kinek hosszú és bölcs élete önző nyugalomban végződött és a Segesváron az osztrák kardcsapások alatt elvérzett hős közt ? Az egyik mindenekelőtt saját érdekét, szerencséjét tartotta szem előtt, a másik hazája nagyságát s függetlenségét! Távol legyen tőlem az a gondolat is, mintha én Beranger még meleg hantját ócsárolnám, ellenkezőleg becsülöm benne az embert, ki elveiért a fogságot is tűrte, de nem vagyok elég gyenge, hogy megbocsássam neki erkölcstelenségét. Ez kis magyarázatra szorul; nem vetem neki szemére könnyelmű dalait, hanem inkább költészete ihletét. Becsvágyból hizelgett a nép ösztönének s hiúságának, a helyett, hogy a szerelem s szabadság nemes érzetét becsöpögtette volna a szivébe; ez volt bűne s ki méltó bámulni és csodálni Petőfi életét s halálát, nem fogja ezt neki megbocsátani soha». Ily nagyra becsülte Richard Petőfit, lehet-e melegebben s rokonszenvesebben írni valakiről, mint azt a fiatal franczia költő tette? Eltekintve a magyar szabadságharczra s Petőfi életére vonatkozó egyes adatai hamisságától, különösen meglepő a bátorság, melylyel Richard nézeteket koczkáztatni s elveket felállítani mer. De mi mindent nem bocsátunk meg szívesen egy husz éves tehetséges költőnek, ki nyomorban, ismeretlenül, csak önérzete tudatában hal meg? Arányi Miksa. LAMARTINE ÖNÉLETÍRÁSÁBÓL. — GRACZIELLA. — Fordította: Kaposi József. (Folyt.) MÁSODIK FEJEZET. I. Gracziella ilyenkor rendesen a házba ment, hogy nagyanyja mellett fonjon vagy az ebéd készítésével foglalkozzék. Az öreg halász és Beppo egész napokat töltöttek a tengerparton , igazgatták a bárkát és oly nemű javításokat tettek rajta, melyeket új tulajdonuk iránt érzett szeretetük velük jónak láttatott, majd ismét a hálókkal tettek kísérletet a sziklák védelme alatt. így aztán ebédre néhány tengeri rákot és angolnát is hoztak mindenkor magukkal, melyeknek pikkelye 249