Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 1. (1934-1935)
1935 / 3. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
elnöki tevékenységét is méltatva. Havas István az új tagokat köszöntötte fel. Kornis Gyula tiszteleti tagot, akinek hatalmas filozófiai tudása és tolla a Petőfi kultuszát is virágzóbbá teszi, ifj. Bókay János rendes tagot, aki finoman boncoló írótollával, meglátásával és nagy életismeretével, Babay Józsefet, aki az eddig nem eléggé méltatott kistársadalmi réteg mély rajzára hódította meg a nagy olvasótábort. Nagy nyereséget jelentenek ők, de azt képviseli az immár kiforrott egyéniségű Dutka Ákos, a vérbeli poéta, akit verseinek aranytisztasága, melege kísért el hozzánk is. Gáspár Jenő a nagygyűlés szereplőit köszöntötte. Szász Károly alelnök a vendégeket, Hegedűs Lóránt a jelenlevő hölgyeket üdvözölték nagy szellemességgel. Az új tagok nevében Dutka Ákos mondott köszönetet, megtoldva azt egy alkalmi verssel, mondhatjuk, egy alkalmi remekkel. Végül Jankovics Marcel szólalt fel. Szavaiból a hit ereje lángolt fel, a dolgozó és bízó magyar jövője, mikor az írók lelkiségének magyar értékeit és ezeknek hatását érintette. HAVAS ISTVÁN FŐTITKÁRI BESZÁMOLÓJA Magyar életünk problémája, gondja és feladatai, hogyan szabaduljunk a trianoni nyomorúságból. Fegyvertelenségünkkel szemközt a szomszédok óriás fölfegyverkezése, a bizonytalan sors állandó érzete, aggodalmunk a mindennapiért, csüggesztően hat az ország közlelkületére. A lappangó nyugtalanság már-már kiütközik az arcokon, szinte megváltozott viselkedésünk az utcán, a társaságban és otthon. Nem hazafias kötelesség-e, nem európai emberfeladat-e egy többmilliós nemzetet ebből a megalázásból kiszabadítani? S ha igen, akkor itt az irodalom feladata, jelentősége rendkívül előtérbe lép, mint mindenkor, mikor rossz időket élve, rossz csillagok jártak felettünk. Képzeljük el, hogy Petőfi ma toppan be az irodalom kapuján s ma kezdődik pályájának az a hét eszméje, melynek munkateljesítményéhez hasonlót íróélet még nem mutatott fel, nem írná-e meg újra azt ti Nemzeti dalt, mely minden im rangok szavánál erőteljesebben zúgott végig annak idején az országon ! Revíziós törekvéseinkben a politikai, társadalmi, gazdasági és szellemi kérdések egész tömege jelenik meg. Ma ez a magyar élet gerince. Megnyugtató érzés, hogy hivatalos politikánkban is ez a gondolat lüktet a maga megengedhető szükségszerűségével. Az ország politikájának tartalmát, megnyilatkozását valójában az a nemzetélet adja, melynek nemcsak szemtanúi és élvezői, de szenvedői is vagyunk s melynek világos kialakulását, elérhetősége módját a mindenkori hazai irodalom félreismerhetetlenül kell hogy elősegítse. Az irodalom az eszme- és eszménytermelés szinte egyetlen útja. És ezért bármily nagy formaművészetben is keresi önönmagát, az élettől, a nyelvtisztaságtól, a nemzetlélek sóvárgó vágyaitól egy percre sem szakadhat el. Akaratlanul is befolyásolja és előbbre viheti törekvéseinket, ha nemes, leronthatja, ha nemtelen. 179 12*