Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 1. (1934-1935)
1935 / 4. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
künk, barátaidnak az örömünk, Te újra tagja lettél a magyar országgyűlésnek. Nagy öröm ez is nekünk, sokszorosan az: örülünk, mert tudjuk, hogy Te egész lelkeddel csüngsz a törvényhozó nemes munkáján; nagy megnyugvás, mert Téged úgy ismerünk, hogy utolsó pillanatodig, az élet minden körülményei között sziklaszilárdan kitartasz a nemzeti ügy és a keresztény erkölcs mellett; nagy büszkeség, mert egy német nemzetiségi jelöltet győzve le, nemzeti történetünk egy régi katasztrófáját toroltad meg. Vagy másfél évezred előtt egy germán nő leszúrta a Túrán egyik legnagyobb hősét, a hún király Attilát: most ugyan nem maga Attila, hanem annak dalnoka leszúrta a német hidrát. Megválasztásodban a Túrán győzelmét látjuk a germánságon. — Elnökünket, jutalmazottunkat, szeretett barátunkat éltesse Isten a nemzet javára, a Petőfi Társaság dicsőségére és — a mi örömünkre. HALOTTAINK Szávay Gyula, társaságunknak 1902 óta rendes tagja, 1920—1925-ig főtitkára, ez évi május 2-án Budapesten meghalt. Temetése a farkasréti temetőben május 4 én folyt le, nagy részvét mellett. Társaságunk nevében Havas István főtitkár búcsúztatta el; jelen volt még Pintér Jenő, Móricz Pál és Géczy István. Ravatalára koszorút tettünk. Főtitkári működésének kiemelkedő ténye az a tevékenység, melyet a Petőfi-centenárium idején, 1923-ban fejtett ki, s mellyel a Petőfi-kultusz szolgálatában hervadhatatlan érdemet szerzett. Szávay Gyula írói munkásságának területe a dráma, az útleírás és a líra. Maradandót főképpen a líra területén alkotott. Közvetlen hangulatú, egyéni zamatú dalai népszerűek, s nevét túlélve, beleolvadnak abba a végtelen szellemi áramba, amit magyar irodalomnak nevezünk. A századvégi és a századeleji lírikusok közt költészete, melynek uralkodó eleme a vidámság derűje volt, épp ezzel a tulajdonsággal vívta ki népszerűségét. A Besámoló című verse, melyben egy szalmaözvegység hattyúdalát zengi el, a játszi humor ritka szivárványszíneit csillogtatja felénk; de van sok hasonló társa is, s ezek együttvéve nemcsak megkülönböztették kora költőtársaitól, de némileg ki is emelték. Virágzó költészetünk ezen a téren még gazdagodásra vár. A hazafias líra melegsége, majd az összeomlás utáni fájdalom hangja szintén felcsendült eleven lantján ,de már kezdetben is, a millenium táján, a szociális érzések jövőt sejtető egykét éneke. A munka c. kisebb drámai költeménye a századfordulós munkásmozgalmak eszményeit érinti, nem a későbben jövő Ady tendenciózus, hanem a tradiciók fokozatos haladása és megértése szellemében. Ezzel a költeménnyel nyitotta meg kapuit az 1897 október 17-én felavatott Magyar Színház, Relle Iván igazgatása alatt, aki Szávay ifjúkorának benső barátai közé tartozott. Rövid megemlékezésemet e költemény pár sorával végzem be, melyek költőerejére és világfelfogására egy- sránt világot vetnek.