Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 1. (1934-1935)
1934 / 1. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
sohse legyen kongó, sohse legyen öblös, sohasem üres. Csak akkor, ha a költő érzéseinek legmélyéből jőve, gondolatainak legtisztábbra leszűrt eredményeként lép egységbe nála az érzés a gondolattal, mint egyéni élményeinek kitágítása, várhatik a közösség sorsát kifejező költemény titokzatos hangú egységgé.“ A jelentés végigkíséri a költő fejlődését, míglen jön a világháború, utána az összeomlás, a menekülés és átéli egyéni sorsában a haza sorsát. Feltör ajkán előbb a jaj, aztán a dal, aztán a bosszú, aztán a remény, a hit, a bizalom, az öntudat. Hogy teltek az évek, az lesz az érzése, hogy rajtunk csak a munka segít, s mivel a kardunkat kettétörték, most a munka fegyverével kell győznünk, de győznünk kell. Jönnek az elmélyedés évei. Megsajnálja a bogarat, melyet lába véletlenül eltiport, romantikát lát a bástyasétányon, himnuszt zeng a tavaszról, mely nem az övé, de a magyaré, az övé csak az ősz, a hányó tűz, a zörgő haraszt, aszent hervadás: mindez lelke képe. Az egyéni emlékek, a felvidéki múlt, egyre kísértenek, belejátszanak örök melankóliájába, hogy telnek, telnek az évek és beleroskadunk a bánatos tehetetlenség gyászéveibe. Közben kis tragédiákat sirat meg a szíve, de felriad: Kacér Omfale rabja lettem. Már-már hazám is elfeledtem... De ez csak rövid pillanat, mert neki a vérző gyász, a bús sirám az egyetlen ihletője, hiszen aki most cifra dalt dalol, annak szíve korcs, a lantja kontár. Ez alapérzése költészetének. Bejárja a világot, látja a sok magyar vonatkozású emléket, hazafi érzése mindenütt felsír, mert a nyitrai múlt és a magyar gyász örökre össze van fonva a szívében. Újabb alkotásai egyre életesebbek, a közvetlen átélés valóságillatúvá, földből sarjadozóvá teszi költészetét, minden, a maga meglátásai (Királyi várbaj, Párizsi mozaik, A genfi parkban, Pohárköszöntő), érzései, mint egykor Katona, fel tudja általánosítani a közösség sorsáig ... Dr. Lázár Béla jelentése után Pekár Gyula elnök költői nyelven elmondott szavakkal adta át Szathmárynak a Lux Elek mintázta gyönyörű Petőfi-bronzérmet, melyet Szathmáry István viharos lelkesedéssel fogadott beszédben köszönt meg. PETŐFI ELSŐ SZOBRA A szobrot Petőfi szülővárosa, Kiskőrös 1861-ben állította föl. A kőszobor azonban az idők folyamán megrongálódott, s új szobrot emelt a hálás szülőföld, a régit múzeumba tették. Ezévi május 10-én azonban az ősi szobor ismét megjelent egykori helyén, egy magát megnevezni nem akaró művészlélek jóságából. Áldozócsütörtök napján délután 4 órakor ZZoltán Jánosnak ünnepi beszéde és a Petőfi-Társaság képviselőjének, Gyökössy Endrének verse: A ledőlt szobor, avatták fel újra a „régi szobrot“, a legszebb Petőfi-ereklyék egyikét A kiskőrösi Petőfi-kör érdemes munkája az is, hogy ugyanezen a napon díszes emlékkővel jelölte meg Kiskőrös a város főterén azt a helyet, amelyen egykor a költő édesatyjának, a jó öreg kocsmárosnak s a vén zászlótartónak mészárszéke állott. Itt Hulvey István evang. lelkész mondta az ünnepi beszédet. 62