Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 1. (1934-1935)
1935 / 3. szám - Hegedüs Lóránt: Petőfi és Kossuth (Tanulmány)
maradni a későbbi krónikák megvilágításában és az újságokat megtöltő nevek legföljebb többnyire confetti papírszeletekként fognak széthullani, de nem tudnak odatapadni a történet boltozatára. Nekünk magyar íróknak és költőknek, akik a magyar szó hatalmánál fogva úgyszólván egyetlen összekötői vagyunk ma a politikailag széttagolt magyarságnak, meg kell szoknunk azt a kegyetlen gondolatot, hogy nevünk nem fog fennmaradni, hogy műveinkre nemsokára, mihelyst behunytuk szemünket, a feledés vár. A magyar író és költő töréneti hivatása és halhatatlansága ma másban van. A mi névtelen lehelletünkkel kell élesztenünk azt a zord időkben itt pislákoló kis mécsest, amelyet a nagy ősök, politikusok és költők a szabadság lángja gyanánt hagytak reánk. És mindez ősök között leginkább és feledhetetlenül Petőfi Sándor és Kossuth Lajos hagyatéka ez. Nevünket, hírünket, írótársainkkal szemben való viselkedésünket, mind alá kell rendelni annak az egyetlen mély tudatnak, hogy a magyar fajra csak addig van szükség Európában, ameddig nem lesz hűtlen a szabadság lángjához. Bármily gyönge is lehelletünk nekünk, íróknak és költőknek, széttagolt és vérző nemzet gyermekeinek egy sorssújtotta nemzedéknek minden kis lehelletét a zord éjszakában arra, csak arra szabad használnunk, hogy a szabadság kis mécsesét égve tudjuk tartani és átadni szerencsésebb nemzedékeknek addig, míg az ismét lobogó fáklyává változhatik, azzá a fáklyává, amely ott égett Petőfi Sándor és Kossuth Lajos világraszóló lánglelkében. Írótársak és költők, nagyobb felelősséget még nem viselt irodalmi nemzedék, mint mi itt valamennyien, kik Petőfi és Kossuth kultuszában összegyűltünk. Ha rajtunk erőt vesznek a szabadságellenes áradatok, akkor elfujtuk azt a mécsest, amely a magyarság egész európai történetében melegítette és élesztette a nemzetet. Máskor is voltak zord idők és elmúltak, mert ez a láng megmaradt. A mécs még ég, lángja még lobog s körötte járnak a magyar éjszakában Petőfi és Kossuth. Petőfi és Kossuth lengik körül a szabadságnak azt a kis mécsesét, amelyet minden mást félretéve és minden káros divatot elvetve, a magyar költőknek kell ápolniuk. Ha ezt meg tudják tenni és névtelen lehelietüket, a szabadság-mécs élesztésére fordítják, akkor egyszer újra kiderül a láthatár, Kossuth és Petőfi csillaga a nagy magyar rónaság fölött tündöklő fénnyel újra meg- 152