Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 1. (1934-1935)

1934 / 1. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE

A PETŐFI-TÁRSASÁG ÉLETE - 1 " ■' ■■■■!■■ ■———Mi ■ ■■ Havas István főtitkár, aki ezen a helyen, mint hűséges krónikás, min­dig be fog számolni a Petőfi Társa­ság életéről, a múlt irodalmi évben mutatkozott be, s beköszöntőjében a következőkben vázolta a Petőfi Tár­saság programját: Tekintetes Társaság, köszönöm ki­tüntető bizalmukat, mellyel a főtit­kári székbe ültettek, hogy legyek szellemügyeink egyik végrehajtó szerve, legyek a Társaság lelki­ismerete. Vállaltam. Megfeszítem minden erőmet, hogy elnökünk s elnöktársai célkitűzése szerint jár­jak el, és tagtársaimmal együtt­ható erőnk egyetemességét kifelé éreztessük, sikerét összhangzatosan érjük el. Nem könnyű feladat. Látni, figyelni, sokat előre meg­érezni, javaslatokat tenni, tapinta­tosnak, csüggedetlennek lenni, e sú­lyos feladatok elérésére ha gondo­lok, az önök együttérzésében talá­lom meg csupán az erőforrást szá­momra. Nem rettent vissza a munka, nehéz idők viharaiban ed­ződtem férfivá, talán itt is tudok tenni szolgálatot a legfelsőbb nem­zeti ügynek, az irodalomnak, mely­nek egyik kiváló szerve, élő eszköze egyesülésünk, a Petőfi­ Társaság. És itt rá kell mutatnom törekvé­seink egy-két alapszabályszerű dol­gára, eszközére, melynek megvaló­sítását a nehéz idők ellenére is el kell hangoztatnom, megvalósításuk érdekében. Folytatnunk kell a Tár­saság kiszállásait az ország egyes vidékeire s ott felolvasásainkkal híveket hódítani eszményeink szá­mára. Könyvvállalatot kell indíta­nunk, illetve szerkesztenünk, s ab­ban oly munkákat megjelentetnünk, melyek nyereségei az olvasóközön­ségnek és irodalomnak egyaránt. Évkönyvünk folytatólagos megjele­nése ügyében nagyérdemű elnökünk már is tett hathatós lépéseket. Szép­irodalmi és kritikai lapot kell indí­tanunk, hogy a magyar olvasókö­zönség előkelő ízlését e téren kielé­gítsük, őt tájékoztassuk az értékek és irányok helyessége felől s az ifjúságból az egészséges irodalom számára uj híveket neveljünk. Ju­talmakat kell teremtenünk és kitűz­nünk kiváló irodalmi művek számá­ra, melyek vagy megjelentek, vagy megjelenendők, vagy pályzatot kell kitűznünk szükségszerű művek meg­írására. Nagydíjaink sorsa, vagyon hiányában, fájdalom kétségessé lett. A Petőfi-házat nagyobbítanunk és tökéletesítenünk kell, hogy a világ­szerte ismert nagy költőre vonat­kozó emlékeink és ereklyéink a külföldiek százezreit idevonják, akik nemcsak a költő nagyságát, de a nemzet hálájának, megértő szelle­mének nagyszerű megnyilatkozását is kell, hogy lássák ebben a mú­zeumban. De régi vágya és cél­kitűzése a Társaságnak, hogy a költő kiskőrösi szülőháza ügyét szintén tökéletesebb megoldás felé siettesse. Nemcsak a nemzet, de a világ műveit közönségének zarán­dokhelyévé kell tenni azt a nádfede­­les hajlékot, melyben a költői láng­

Next