Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 3. (1936-1937)

1937 / 3. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE

A PETŐ­FI-TÁR­SASÁG ÉLETE A PETŐFI-TÁRSASÁG EGY ÉVE Havas István főtitkári jelentése a Petőfi-Társaság 1936—1937. irodalmi évéről. Felolvasta az 1937. évi március 14-iki nagygyűlésen I. A PETŐFI - KULTU­SZ VIRÁGZÁSA, mint Dömsödön a százados tölgyfán. Budapesten az egykori Marczibányi­­ház megújult halán,­­utolsó pesti tar­tózkodásának volt ez a ház tanújai, de fájdalom, meglevő emléktábláit is leszedik az utódállamok, mint Szat­­máron, mintha rettegnének a kő­táblától is, ők, akiknek lelki­ismerete, aligha lehet nyugodt. S milyen a sorsa ugyanezen a helyen, Szatmáron felfedezték az erdődi oltárt, mely előtt Petőfi, és Szendrey Júlia eskü­vője folyt le. Idegen kézre jutott a költői Teleki­­dominium, emlékeiből azonban jut egy­ má­s nekünk is, a Petőfi-háznak, az elöregedett somfának sarjadéka, az alatta levő kerekasztal, melyen a költő a Szeptember végén-t írta meg, mézesheteinek e világraszóló remekét. Költeményei is egyre újabb angol, francia és német fordítások­ban látnak napvilágot. Japán nyel­ven gyönyörű kiállítású nagy kötet Petőfi-fordítás jelent meg a múlt évben. Pekár Gyula elnökünk kapta a távol keletről, Tokióból. A dedi­kált példányt a legméltóbb helyen, a Petőfi-házban helyezte el. Könyvek jelentek meg róla, mint pl. Illyés Gyuláé, újabb tanulmányok, mint Kassák Lajosé. Tagjaink közül ket­­ten is írtak Petőfiről nagyobb ta­nulmányt. Az egyik a múlt év nyarán jelent meg Petőfi címmel és Petőfi költészete ezerféle tárgyá­val, színével s rendíthetetlen igaz­ságával maga az élet. Ezért eszmé­­nyesült a költő alakja. Teremtő lángész, aki a Szellem Birodalmá­ban világútra kelt, de itt is minden­kor a magyar nép szívében gyöke­rezett jelenség marad. Mint Széchenyi, aki a gazdasági élet fellendítésére új utakat teremtett a Dunán, a rakoncátlan Tiszán, a sáros és homokos Alföldön át, Petőfi is új utakat nyitott a szellem birodal­mában s ezek a szabad utak to­vább épülhetnek, gyarapodhatnak, elágazódhatnak ma is és nem hagy­hatók el többé, mint a Széchenyi útjai sem. Íróink közül a világirodalomban is Petőfi a legismertebb név s így az ő kultuszát itthon szolgálni nem­csak dicsőség, hanem észszerű köte­lesség is. Mikor Társaságunk e hatvanegye­dik évéről beszámolunk, akaratlanul is rá kell mutatnunk eleven alak­jára, egyéniségére. Misztikus eltűnése ma i­s izgatja még az emberi képzeletet, aminek bizonysága, hogy a szibériai legenda újra és újra felbukik, utoljára a Neues Wiener Tagblatt egyik (1936 június 20-iki) számában, hogy újabb emléktáblákat állítanak nevének, 169

Next